bezár
 

Felhasználói adatlap

-- Almási Zsolt --

felhasználói adatlapja

Almási Zsolt a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Angol Irodalmak és Kultúrák Tanszékének tanszékvezető docense. Kutatási területe a 16-, kora 17. századi angol filozófia (elsősorban Francis Bacon), irodalom, (különös tekintettel Shakespeare életművére), könyvkultúra, és a 21. századi digitális, kulturális adatbázisok. Folyóiratcikkei, monográfiája és az általa szerkesztett kötetek ezekkel a témákkal foglalkoznak magyar és angol nyelven egyaránt (MTMT). Almási Zsolt ügyvezető titkára a 2013-ban újraalakult Magyar Shakespeare Bizottságnak, építője a Magyar Shakespeare Archívumnak, továbbá szerkesztője a Digitális bölcsészet és az International Journal of Digital Humanities folyóiratoknak. Magyar és angol nyelvű blogot ír, valamint Shakespeare daráló címen YouTube csatornája van.

Almási Zsolt által feltöltött cikkek:

Kinek szól a taps?
A Gyulai Shakespeare Fesztivál harmadik estéjén a Csíki Játékszín III. Richárd előadását tekinthette meg az érdeklődő közönség az Erkel Ferenc Művelődési Központban. A Gyulai Várszínház honlapja szünet nélküli másfél órás előadásként hirdette meg a produkciót, pedig valójában két felvonás és három óra lett volna az igazság, amin egyébként jót élcelődtek a színészek a szünet bejelentésekor. A meghirdetettnél hosszabb játékidő fel sem tűnt, a koherens, ötletgazdag, jó ritmusú, Vladimir Anton rendezte előadáson.
Minden a helyén, az arany mellénytől a szögig
A Katona József Színház nyitása a pandémia miatti bezártság után megrázóan erőteljesre sikerült. Persze a darabválasztás, vagyis Shakespeare Lear királya Zsámbéki Gábor rendezésében sejttette, hogy nem arra akarja ösztönözni a közönséget, hogy a bezártságból és egyebekből adódó frusztrációkat kinevesse magából, hanem inkább hogy szembenézzen… de mivel is? Talán az emberséggel, a szenvedésteli kiúttalansággal, Lear passiójárásával.
Magára maradni jókor, jó helyen
Ha a színházcsinálás mottója az, hogy „jókor, jó helyen, jól”, akkor a Szikszai Rémusz rendezte III. Richárd betiltva pompásan megvalósítja ezt. Az előadás ugyanis érzékenyen reagál a világunk éppen adott problémáira, különösen a színház és hatalom viszonyára. Ehhez a Szkéné intézményesült függetlensége, kicsi játéktere, zsúfolt auditóriuma pompás helyet biztosít. A Vádli Alkalmi Színházi Társulás játéka pedig erős, árnyalt és koherensen önreflexív.
A totális végjáték neve „Fej!”
Telihay Péter egy totális Hamletet álmodott a gyulai Várszínház színpadára, amely magába sűríti a Hamletet, és a Hamlet befogadástörténetét is, és mindezt különböző színházi hagyományok és médiumok ötvözetével fogalmazza a színpadra.
Vendégségben Patikánál
Az Egykutya olyan előadás, ahol négy színésszel arra keressük a választ, miért érdemes reggel nekiindulni a napnak, hogy miért érdemesebb élni, mint meghalni. Ha akarjuk, a hamleti kérdést fogalmazzuk újra éppen most egy kolitali keretében.
Shakespeare járvány idején
Nem a felhőtlen színházlátogatás éve volt eddig 2020. Ugyan számos színház több előadását is elérhetővé tette a YouTube-on, sőt születtek eleve a képernyőre szánt színházi előadások is, eleddig az év nem a színházi élményekről szólt. A korlátozások feloldása a fesztiválokon kevéssé segített, hiszen amire kiderült, mit lehet és mit nem, addigra már programot kellett hirdetni még az akkor érvényben levő megszorítások fényében, nem tudva, később mi lesz. Így hirdették meg az ez évi Gyulai Shakespeare Fesztivált is, Dr. Elek Tibor, a Gyulai Várszínház igazgatójának szavaival „a D terv C változatában”, azaz július 4-5-én három előadással, majd augusztus 29-én egy Hamlet bemutatóval. A rövid és kompakt fesztiválban különleges előadások kerültek a közönség, a hagyományos, analóg színházra éhes közönség elé.
A halál geometriája
A miskolci Játékszínben bemutatott Lear halála Keszég László rendezésében a megöregedés, a halál, az emberi esendőség problémáját járja körül, jeleníti meg viccesen és komolyan, ironikusan és szívszorítóan úgy adaptálva Shakespeare Lear királyát, hogy az előadás bárkit megérinthessen. Az egyetemes „megérintettség” mellett pedig arra is vállalkozik a játék, mint ahogy el is hangzik a színpadon, hogy megmutassa, mi is a Lear király „központi metaforája”, az „előadás esszenciája”. A két szándék úgy talál egymásra, és formál koherens egységet, hogy a Lear esszenciáját a halálban, az esendőségben leli meg és jeleníti meg.  
Ember szeme nem hallott olyat, ember füle nem látott olyat
Horgas Ádám Szentivánéji álom rendezése hasonlóan más előadásaihoz olyan audiovizuális, intellektuális élmény, amit kár lenne kihagyni. Különösen azért érdemes megnézni az előadást, mert olyan történelmi pillanatban megy a darab, amikor két másik Szentivánéji álom előadás mellett kell megtalálnia a helyét, hiszen Budapesten a Nemzeti Színházban és a Vígszínházban is játsszák. Márpedig Horgas rendezése kifejezetten üdítő a másik két előadás mellett: igézően fájdalmas a koncepció, ahol különös hangsúlyt kap a másik leigázása, a mások tárgyiasítása, és ehhez a koncepcióhoz pompásan igazodik a díszlet, a szöveg, a színészi játék.
Macbeth fojtogató és bizonytalan világa
Miért érdekes ma Shakespeare Macbethje? A hatalom akarása, a bűn természetrajza, a bűn hatása az emberi kapcsolatokra – a témák mindegyike releváns, a tatabányai Jászai Mari Színház előadásában Szikszai Rémusz rendezésében meg is jelenik mind, sőt fájdalmas erővel mutatja be az emberi gonoszság születését és a fokozatos pusztulást az emberi kapcsolatok, szeretet-szerelem fényében.
Őrjítő, halálos szerelem
Middleton-Rowley Maskarák című darabját modernsége ellenére Magyarországon bátor vállalkozás színre vinni. Bátorság, hiszen a cselekmény meglehetősen kellemetlen, nem számíthat a társulat kasszasikerre, hiszen nem vonz tömegeket, nehéz reklámozni is, hiszen nem nagyon ismert darabról, szerzőpárosról van szó. A bátor vállalkozás azonban elégedettséggel töltheti el a különleges csemegét szerető nézőket, hiszen a Budaörsi Latinovits Színházban játszott Maskarák megéri az árát.
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés