bezár
 

Felhasználói adatlap

-- Szabó Annamária --

felhasználói adatlapja

Szabó Annamária által feltöltött cikkek:

Belevágtam az abszolút bizonytalanba
Lakner László a magyar képzőművészet egyik emblematikus alakja, akinek munkásságában meghatározó a különböző technikák, stílusok diverzitása, egész életműve során a festőiség és a konceptualizmus dialektikus viszonyából építkezett. A hatvanas évektől kezdve résztvevője olyan jelentős nemzetközi kiállításoknak, mint a Velencei Biennálé vagy a kasseli Documenta. Itthon és külföldön egyaránt meghatározó művésszé vált, de ahogy rámutatott, jelentős különbségek rejlenek az akkori és mai pályakezdési lehetőségekben, kortársak megismerésében és saját munkásságának recepciójában.
Védtelen belsőnk humoreszkjei
A Fensterblick című kiállítás egyszerre tartogat groteszk szórakozást, az ember belső, védtelen világával való szembesítést, és lehetőséget arra, hogy két, tehetséges festő képi ábrázolásaiban lehessen elmélyülni. Hol az egyikbe, hol a másikba átlépve, de végül egy közös atmoszférát megteremtve.
Éhesen alszik a tranzitzóna
„Jól vagyok, dolgozom”, „Jól bánnak velünk, várom érkezéseteket”. Így szólnak azok a  sablonmondatok az 1944-es „waldseei” lapokon, amelyek megtévesztő módon azért íródtak, hogy a deportáltak (saját kézzel írott) üzenetei megnyugtassák és engedelmességre ösztönözzék a mit sem sejtő, otthon maradt rokonaikat.
A glóbusz kibillentése
1851-ben James Wyld Great Globe-ja – amit gyakran Wyld’s Monster Globe-ként is emlegettek – és a Great Exhibition elsőre szimbiotikus kapcsolatban álltak egymással. A kiállítás vége után azonban a Globe látogatottsága is csökkent, a látogatókat ezért a hatalmas építmény melletti galériákban, távoli eseményekről szóló előadásokkal, híradásokkal és egzotikus népek életét megidéző diorámákkal próbálták meg becsalogatni. Az art quarter budapest kiállítása, a The Great Globe ezt a glóbuszról szóló edukációt, a vele való találkozást aktualizálja, több külföldi és magyar művész kortárs tapasztalatokat közvetítő alkotásain keresztül.
Testhatárok
Vékony Dorottya Átlagos eltérés című kiállításával többszörösen zavarba hozza a látogatót. Különböző módokon és médiumokat használva állítja ki az embert, a testet és azt a viszonyrendszert, amely e kettő között változik a környezetükre adott reflexióik tükrében.  
Mozgástér és kívülállás
Január 13-ig látható a Bacon, Freud és a Londoni Iskola festészete című kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában. A tárlat a Tate Britainnel együttműködésben valósult meg, ahol tavaly tavasszal – Nietzsche után szabadon – All Too Human (Nagyon is emberi) címmel mutatták be a XX. századi „brit” figurális festészet meghatározó alkotásait. Elena Crippa és Fehér Dávid társkurátor közös munkája közel 90 képet tárt a magyar közönség elé, de a londoni Tate Britain bemutatott anyagát csupán háromnegyed részben vette át. A budapesti tárlaton kiállítottak több darabját is egyes európai és tengerentúli magán-, illetve közgyűjteményektől kölcsönözték.
A művészet mint katalizátor
Idén nyáron valósult meg először az ökológiai problémák iránt elkötelezett művésztelep, az ÉrTEM projekt Gömörszőlősön. Az egyhetes program során olyan, a környezetre nem káros anyagokból készült művek létrehozása volt a cél, melyek ökológiai lábnyomunk minimalizálására kívánták felhívni a figyelmet, miközben megkísérelték a művésztelep aktív részesévé tenni a helyi lakosokat is.
Ellentétes közelség
Papageorgiu Andrea és Ora Hasenfratz Bárhol vagy, hozzám biztosan közel című közös kiállítása intim átjárókon át engedett betekintést saját aggodalmainkhoz és ragaszkodásunkhoz. Papageorgiu Andrea húgához fűződő érzéseit igyekezett kifejezni festményein keresztül, míg Ora Hasenfratz ikertestvéréhez fűződő kapcsolatának alakulását dokumentálta fotóival, egészen az egymástól való elszakadásig, ahonnan aztán mindketten önállóan haladnak tovább.
A valóság művei - terápiára szorulnak!
Pályát elkezdeni gyakran félelemmel és szorongással jár. Miben nyilvánulnak meg ezek a tapasztalatok egy kezdő képzőművész számára? Hogyan szerezhet nevének láthatóságot a művészeti szcénán belül? Milyen felkészítést kaphat hozzá az egyetemtől? Egyáltalán: milyen stratégia kell a megélhetéséhez? A Küszöb Fesztivál keretein belül megszervezett Terápia című kiállítás egyszerre teszi fel ezeket a kérdéseket, és ajánl alternatív megoldásokat.
Egymás mellett. Pár ezer kilométerrel…
Élettelen mindennapiság – ekként lehetne összegezni Bakonyi Bence kiállítását a Faur Zsófi Galériában. A „Párhuzamok-Parallels” cím alatt három fotósorozat tekinthető meg – Segue (2013), After Five Years (2015) és We are allright here –, melyek néhány éves eltéréssel, de más-más háttérrel, indíttatással és szinte ellentétes gazdasági, társadalmi és kulturális valóságú országokban készültek. A fotók ugyanakkor egyetlen „egységként” kerülnek bemutatásra, ahol párhuzamosan tárulnak fel a térben és időben elválasztott, ám hasonlónak láttatott sorsok. A kérdés tehát az, hogy mi is köti össze az itt látható műveket.
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés