Rég nem láttam gyerekdarabot, nem tudom, mennyire lehet megszokott, hogy maga a rendező fogadja a bejáratnál barátságos mosollyal és rövid köszöntéssel – szinte egyesével – a gyerekvendégeket, s ők veszik is a lapot, kedves természetességgel. Én a sarokban olvadozom – mondták, várjam meg, míg az osztályok elfoglalják helyüket a nézőtéren, azután üljek csak le a fenntartott székre. A terem közepére irányítanak, ennél furábban nehezen érezhetném magam; kicsiny világba csöppenek, annak is a közepébe, körül vesznek a gyerekek, ráadásul az elején – mivel nem ismernek – mind engem néz. Több szinten süllyedek el a mikrokozmoszban.

Kezdésnél hárman vannak a színpadon, köztük egy összecsavart szőnyeg gyanúsan viselkedik: kígyózik, tornázik, ugrabugrál – talán nyöszörög is? Kilóg a lóláb, mikor kilátszik a görgetegből két láb, a gyerekek izgatottan be is kiabálják, hogy ember van a szőnyegben – és körülbelül ilyen formán végig narrálják az előadást. Bevonódnak, engem már észre sem vesznek, nem zavartatják magukat, hangosan félnek, nevetnek, meglepődnek, de el is csendesednek – mindent előírás szerint csinálnak. Pedig nincs semmi előírva. Ha nem érteném a kicsik nyelvét, a jelekből akkor is levenném, hogy kisiskolások számára jól megkoreografált a produkció.

Ami a szó szerinti koreográfiát illeti, a szépen kidolgozott mozgás- és táncelemek még érthetőbbé teszik a zenével és verssel elmondottakat. A különböző művészeti ágak felől egyszerre érkező ingerek nem hagyják elkalandozni az ingatag figyelmet. Tőkés Nikoletta kislányos mozdulatai bájosak és harmonikusak. Alaposan kizökkenünk, mikor egy kisfiú váratlanul bekiabálja, hogy a színésznőnek kilátszik a bugyija. Amolyan teniszező hölgyeknél használatos kisnadrág van rajta – felkészült ő a szó szerint nyakatekert jelenetekre és a kiskorúak szemfülességére.

Az alkotók Bartók Béla Gyermekdalok és Mikrokozmosz című műveinek újragondolt, áthangszerelt részleteivel, valamint kortárs költők gyermekverseivel keresik a választ olyan, kicsiket (is) foglalkoztató alapkérdésekre, mint hogy ki vagyok én, milyenek a lányok és milyenek a fiúk, mi lesz anyu szeretetével, vagy hova került nagypapa a halála után. Kisgyerekek szemüvegén át van megmutatva, milyen az első találkozás a nagy érzelmekkel, szerelemmel, boldogsággal, kirekesztéssel vagy az elmúlással. A katarzis kevésbé a történet végén, mint inkább a laza szálon összefogott jelenetek folyamatában keletkezik: a mesejáték segít rácsodálkozni az élet triviális szépségeire, és megnyugtató, feszültségoldó módon beszél nehezen emészthető létkérdésekről.

A klasszikus zenei művek csak kiindulási pontként szolgálnak, Cári Tibor zeneszerző feldolgozásában kimondottan egyedin, alkalomhoz illőn szólnak, a jellegzetes, fülbemászó, állandóan visszatérő motívumok erőteljesen egybetartják az előadást. A vállalkozás sikerét Bartókon túl itt és most élő remek költők alkotásai garantálják, melyek nem gügyögők, nem „játsszák meg magukat”, hitelesek. A szöveggyűjteményt jó érzékkel válogatta össze a rendező, Balassa Eszter dramaturg közreműködésével. Többek közt szerepel Tóth Krisztinától a Marci fürdik és a Marci öltözködik, Bartos Erikától a Mondd el, anya, milyen volt, Lackfi Jánostól a Lányok dala és a Fiúk dala, Kukorelly Endrétől a Vanamit, Ranschburger Jenőtől a Tükör előtt és Kovács András Ferenctől a Hajnali csillag peremén.

Habár imént azt írtam, hogy a gyerekeknek nincs semmi előírva viselkedésükkel kapcsolatban, az egyik elhangzó vers erre rá(m) cáfol, s ez így jó ellenpont abban a részben, ahol a gyermeki lélek igazságtalannak érzi a némileg vitatható szülői szigort.

„Teljesen fölöslegesen sikoltozni,

mint a hülyegyerek, sikítni tilos.

Tisztára mint az eszeveszettek.

Mint akinek elmentek otthonról.

Kérdezés nélkül elmenni otthonról a legnagyobb tilos.” Kukorelly Endre: Vanamit (részlet)

A színészi játék szövegmondásból, táncból és éneklésből áll, és míg mozgásban Tőkés kiemelkedő, éneklésben Siménfalvy Ágota kitűnő. De a fiúk, Kiss Attila és Gasparik Gábor energikus, lelkes alakításait is dicsérni lehet. Jól működik együtt a négyes, gyerekeket és felnőtteket egyaránt megjelenítenek, játékuk gördülékeny, egymásra építkeznek – helyenként szó szerint egyik a másik nyakában egyensúlyoz.

„Sok apró momentumból épül fel az előadás, mint egy mikrokozmosz, és a pici részletek adnak ki egy kerek egészet”, magyarázta a rendező egy beszélgetésben. A program hatéves kortól látogatható, de felnőtteknek is kikapcsolódás. Habár egyelőre Budapesten nem játsszák, Dunaújváros kicsit sem a világ vége – fővárosiként mondhatnám, hogy mikrokozmoszunk része –, kisgyerekes ismerőseimnek kimondottan ajánlom: kortárs mesejáték, az igényes és tanulságos fajtából.

Csadi Zoltán: Mikrokozmosz

Bartók Béla Mikrokozmosz című műve nyomán

Szereplők:

Tőkés Nikoletta

Siménfalvy Ágota

Kiss Attila

Gasparik Gábor

Zene: Cári Tibor

Koreográfus: Baczó Tünde

Dramaturg: Balassa Eszter

Rendező: Csadi Zoltán

2017. november 29.

Bartók Színház

Fotó: Bartók Színház