bezár
 

art&design

2018. 01. 31.
Sztehló Lili és egyházművészeti munkássága
Sztehló Lili színpompás üvegablakainak nyomában, Barabás Villa, Budapest
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Legutóbb 1981-ben, Székesfehérvárott volt kiállítása Sztehlo Lilinek, ezúttal a Városmajorban. A kiállítás célja az, hogy a művészettörténeti diskurzusban újabban kevéssé jelenlévő festőművész munkásságára, s egyúttal egy elpusztult műtárgy rekonstruálásának programjára hívja fel a figyelmet.

Sztehló Lili 1925-ben alapító tagja volt az Új Művészek Egyesületének. Ugyanebben az időszakban (főiskolás korában) ruhatervezőként és díszítőművészként több tanulmányi úton is részt vett Bécsben, Párizsban és Rómában. 1927-ben Párizsban összeházasodott Árkay Bertalannal, akivel szakmai pályáját is összekötötte: mindketten állami ösztöndíjjal mentek ki Rómába, ahol megalapították a Római Magyar Művészházat, olyan képzőművészekkel együtt, mint Molnár C. Pál és Aba‑Novák Vilmos. E kooperáció nemcsak állami és egyházi megbízásokat (mint például a mohácsi Fogadalmi Emléktemplom, a Győr-Gyárváros Jézus Szíve Plébániatemplom, a Városmajori Jézus Szíve Plébániatemplom) jelentett, hanem más olyan más alkotók számára is érvényesülési lehetőséget biztosított, mint a szobrász és grafikus Kovács Mária, a keramikus Kovács Margit, valamint a textilművész Pekáry István. E sikeres együttműködés egyik példája volt a városmajori Jézus Szíve Plébániatemplom, melyet a magyar modern egyházművészet egyik jelentős alkotásaként tartunk számon. 

Fűri Judit rekonstrukciója a városmajori Jézus Szíve Plébániatemplom E ablakához - Fotó: Bélavári Krisztina

P. Szűcs Juliannának a Római iskoláról írt 1987-es könyvében, illetve Nagy Zoltánnak a Magyar Iparművészet 1935-ös évfolyamában megjelent tanulmányában úgy szerepel, hogy Sztehló Lili Franciaországban mélyült el a gótikus katedrálisok üvegablakainak tanulmányozásában, s az itt szerzett vizuális tudást az itáliai ösztöndíj alatt tovább gyarapította. A jelen tárlaton bemutatott, a bejárattól balra lévő vitrinben kiállított vázlatfüzetek ugyanakkor némileg árnyalják e megállapítást. E rajzokon, melyeket Sztehló főiskolás korában készíthetett (ahol Vaszary János és Glatz Oszkár festőművészek tanítványa volt), már erőteljesen kimutatható a színasszociációk konstruktív felépítése egy kompozíción belül. Reprezentatív példaként említhető meg ezzel összefüggően a tárlaton kiállított Angyali Üdvözlet című üvegablak–terv is, amely a Magyar Építészeti Múzeum Dokumentációs raktárából származik. E lírikus és teátrális szakrális jelenet sziluettszerű alakjai az 1928 és 1929 között felépült Győr Gyárvárosi Jézus Szíve Plébániatemplom egyik 7 méter magas üvegablakához készültek, ám az eredeti a II. világháborús bombázások alatt elpusztult.

Sztehló Lili munkássága legnagyobb hányadát üvegablakok tervezésével és festésével töltötte. Alkotásaival Milánóban, Párizsban, Varsóban és Rómában pedig nagy sikereket ért el. Az 1942. szeptember 5-i, budapesti szovjet bombázás alatt azonban súlyos veszteség érte; egy leesett bomba becsapódása után keletkezett légnyomás a Városmajori Jézus Szent Szíve Plébániatemplom összes üvegablakát elpusztította.

Alkalmazkodván a kiállító tér adottságaihoz, egy kétszintes tárlatot hoztak létre, melynek földszintjén a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központból származó, igen ritkán látható műalkotások kaptak helyet, amelyhez a Kiscelli Múzeum Építészeti
Gyűjteményében található üvegablakterv másolata társult. Az emeleten a kiállítás másik része a XII. kerület iskolásai által egy rajzverseny keretében készített olyan üvegablakterveket mutat be, amelyeket Sztehló Lili művei ihlettek.

A kurátorok figyelmet fordítottak arra is, hogy a látogató végignézhesse az üvegablakok elkészítéséhez szükséges művészi folyamatokat is. Ennek érdekében azok a ceruzarajzok, színtervek és színvázlatok is ki vannak állítva, melyek három modern templom üvegablakaihoz készültek. Az első a mohácsi Fogadalmi templom Mária–ablakának vonalrajza és színvázlata, amely kompozíciójának erőteljes dekorativizmusa a művész 1930-as évekbeli művészetét fogja majd jellemezni. Emellett láthatók a Jézus életét ábrázoló színtervek és tusrajzok, valamint az Angyali Üdvözlet című üvegablakterv, melyek a győr-gyárvárosi templomhoz készültek.

Angyali Üdvözlet - Mintaablak a Győr Gyárvárosi Jézus Szíve Plébániatemplomhoz - Fotó: Bélavári Krisztina

A tárlat legfeltűnőbb műtárgyai mindazonáltal a városmajori templomhoz tartozó Szentélyablak, a Kálvária–ablak, valamint az Erzsébet- és Mária–ablakok szín- és ceruzatervei. Az 1930-as évek első felében készült üvegablakok fontos szerepet töltenek be a kor modern egyházi építészetében. Nagy Zoltán hivatkozott 1935-ös tanulmányában az építészetet kiegészítő szerepét húzza alá. Sztehló Lili letisztult és formailag egységes stílusjegyei ugyanis a harmincas években érik el megfelelő érettségüket. Kompozícióin belül megfigyelhető a régi itáliai mesterek hatása és az itáliai művészeti irányok konstruktív és letisztult modernsége.

A tárlat közepén szerephez jut továbbá a Fűri Judit és Kopp Csaba restaurátorok által kiállított Ólomüveg-ablakterv is. A rekonstruált műalkotás a 7 méter magas városmajori templom Árpádházi Szent Erzsébet üvegablakához tartozik, melynek felújítása már idén elkezdődik.

A január 16-án megnyitott kiállítás jelentősége a figyelem felhívásában rejlik. A jelenlévő látogatók Budapesten először láthatták ezeket ritkaságokat a Magyar Építészeti Múzeum jóvoltából. Érdemes megfigyelni, hogy milyen ceruzarajzokat, színterveket és színvázlatokat készített Sztehló Lili a modern egyházművészeti-építészeti alkotásokhoz. Mindezeknek köszönhetően nagyobb rálátást kaphatunk az alkotó munkásságára.

Mindezen jelentősége mellett a kiállítás talán kevéssé fordít figyelmet a konkrét kronológiai felosztásokra, melyek segíthetnék a látogatót a precízebb tájékozódásban, s továbbá, talán Sztehló Lilinek a kor művészetén belül betöltött szerepéről is szükséges lett volna valamelyest tájékoztatást adni.

Sztehló Lili munkásságának kellő értékelése és elismerése még nem következett be, azonban az itt kiállított műtárgyak magukért beszélnek. Az általuk kreált fényforrás többet jelent, mint egy szakrális jelenet kisugárzása; anyagszerűségük és stiláris megoldásaik visszaadnak valamit a kor szelleméből.

A kiállítás 2018. február 4-ig tekinthető meg a Barabás Villában (1122 Budapest, Városmajor utca 44.)

 

A fotókat Bélavári Krisztina készítette

A műtárgyak lelőhelye: Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ

nyomtat

További írások a rovatból

art&design

Egymás mellett. Pár ezer kilométerrel… Egymás mellett. Pár ezer kilométerrel…
Bakonyi Bence Parallels – Párhuzamok című kiállítása a Faur Zsófi Galériában
art&design

Élő művészet - horrorral, luxussal és akttal Élő művészet - horrorral, luxussal és akttal
Viva Arte Viva - 57. Velencei Nemzetközi Képzőművészeti Biennálé
art&design

Mitől élő művészet? Mitől élő művészet?
Personal Structures – Open Borders
art&design

Tudás és hit a bizonytalanság korában Tudás és hit a bizonytalanság korában
Kútvölgyi-Szabó Áron: Gettier barlangja (Megnyitószöveg)

Más művészeti ágakról

Bogdán Árpád: Genezis
irodalom

Tényleg ilyenek a mai fiatalok? Tényleg ilyenek a mai fiatalok?
Kemény Zsófi: Rabok tovább; Jelenkor, 2017. 278 oldal, 3299 Ft


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés