bezár
 

zene

2018. 07. 15.
Nyugalom és energia
Szubjektív, beszámoló, Bánkitó ’28
Tartalom értékelése (1 vélemény alapján):
Sötétben, fáradtan és egy kibicsaklott bokával érkeztünk meg a 2018-as Bánkitó fesztiválra, ám a hangulat szinte azonnal kárpótolt mindenért. A sötétben való sátorverés és kórház után csütörtöktől végre már csak a fesztivál pozitívumaira koncentrálhattunk, amiből volt is egy pár: már aznap is három koncert és egy filmvetítés.

Csütörtök első programja a Henri Gonzo akusztik volt; a Fran Palermo énekese a Budapest Park által szponzorált Nagyszünet nevű helyszínen lépett fel, és garantálta a tőle megszokott minőséget és jó hangulatot. Ekkorra már mindenki megéhezett, úgyhogy megkóstoltuk a ’Nemburger’ steakes szendvicset. Bánkitón egyébként idén is többféle hamburger, hot-dog és sült krumpli közül választhattak a fesztiválozók, ha pedig valaki megunta a gyorsételeket, a fesztivál melletti Bowling Pizzériában változatos ételek közül válogathatott, ezen kívül alsópetényi kempingben is árultak reggelit, ebédet és vacsorát (elég horrorisztikus áron).

Az akusztik után körülnéztünk a fesztivál tó melletti részén, ami idén sokkal több figyelmet kapott a szervezők részéről - ez szerintünk nagyon jót tett az egész Bánkitónak, bár kicsit elvonta a figyelmet az Északi színpadról és környékéről. A tavalyihoz képest sokkal több és nagyobb koncert volt a Tó színpadon, ezért ez hangulatos terület végre nem csak a civilprogramok, hanem a zene helyszíne is lett. A séta után megnéztük a Fran Palermóról, és legfőképp énekesükről készült HENRI című filmet. 

Levegőben

Az este első igazi koncertjét a Deep Glaze adta; a srácok a Tó színpadon léptek fel, és annak ellenére, hogy még a koncert végén is világos volt nagyon jó volt a hangulat, sugárzott belőlük az energia. Ezen az együttesen látszik leginkább, hogy mennyire imádják a nyarat és a fesztiválokat; a téli klubkoncertjeik fásultsága után nagyon jó látni, hogy van bennük lelkesedés, sőt, zeneileg is fejlődtek, és rengeteg új feldolgozással készültek. A csapattal egyébként a 24.hu nemrég egy közel nyolcperces videót is készített a Kolorádó fesztivál alkalmából.

A Deep Glaze után átsétáltunk az Északi színpadhoz-ennél a területnél a tó környékével ellentétben inkább a szervezés romlása látszott; a koncerteken kívül szinte semmi nem tartotta az embereket a színpad körül, a sok elszórtan elhelyezkedő kis helyszín (pl. Mocsár) miatt pedig még jobban szétesett minden. A koncertek ennek ellenére nagyon jók voltak; először a Middlemist Red, később a Blahalouisiana játszott, igaz utóbbin már csak csapatunk fele vett részt.

Midlemist Red - a csúcson

A Middlemist Red szokásosan jó, de nem túl különleges koncertjét az utolsó szám tette emlékezetessé, ekkor ugyanis a közönség egy része a színpadon táncolhatott az együttessel, a frontember, Soma pedig felmászott a színpad állványzatára, onnan énekelve az utolsó sorokat. A Middlemist nyári koncertjeit egyébként minden rajongónak ki kell élveznie, ugyanis azt mondják, ősszel elvonulnak albumot írni, és a bemutatóig nem hallhatjuk őket élőben.

A koncert végén két részre oszlott csapatunk, voltak, akik meghallgatták a Blahalouisianát, sőt, egyesek még a fél háromkor kezdődő Elefántot is végigtombolták. A fáradtabbak a Cökxpon café babzsákjai közt beszélgettek és teáztak. Ez a helyszín volt számomra az egyik legnagyobb előrelépés a tavalyi Bánkitóhoz képest; a fesztiválról nagyon hiányzott már egy nyugodt hely, ahol két koncert között megihattunk egy forró teát, vagy forralt bort, és lepihenhettünk. Igaz, a hideg idén nem okozott annyi problémát, mint legutóbb, mégis jobb volt hajnalban a fesztivál területét - és egy teát, vagy pálinkát - választani, mint a 10 fokban aludni.

Tó a kemping mellett

Péntek reggel a kevés alvás ellenére is korán keltünk, és elbúcsúztunk csapatunk két tagjától. Ezen a napon csak a hajnali Fran Palermo koncert érdekelt minket, ezért a délelőttöt és a koradélutánt a kempingben töltöttük. Délután fürödtünk a változó időjárás ellenére is meglepően meleg tóban, vacsoráztunk a Bowling Pizzériában, és aludtunk még pár órát a kettőkor kezdődő Fran Palermo előtt.

Sokan mondták, hogy az együttes nagyon szét volt esve, de szerintem az időpont és a félig alvó közönség ellenére teljesen élvezhető koncertet adtak. Látszott ugyan, hogy az egész társaságban csak Henri pörgése tartja a lelket, és nem is ez volt életük koncertje, de a lehetőségekből a legjobbat hozták ki egy jól kitalált, pörgős számokból álló setlisttel, sőt, még a közönségkedvenc Panda Bear feldolgozást, a Mr Noah-t is eljátszották.

Fran Palermo

Fotó: Miskolci Kata

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Balogh Franciska --


További írások a rovatból

zene

Ha beoltottak, mehetsz koncertre, Izraelben
Tel Avivban szabadtéri koncertet szerveznek a Covid-19 ellen beoltottaknak
Interjú Tornyai Péterrel érvényesülésről, külföldi lehetőségekről, a zenei tevékenység sokszínűségéről, célokról
Our New Orleans: A Benefit Album for the Gulf Coast

Más művészeti ágakról

irodalom

Legyen gyereknap Legyen gyereknap
Prae Műfordító Tábor, tábori napló, 4. nap
irodalom

Értékelés, felolvasás, lazulás Értékelés, felolvasás, lazulás
SZÍN Szépírónők Évadzáró Buli
gyerek

Bonyolultak a kamaszok? Bonyolultak a kamaszok?
Négy szerző - négy kamaszregény
gyerek

Hová tűnt Lebegényi Lebéd repülője?
Új, családi Pagony kalandséta indult a kuflikkal


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés