bezár
 

irodalom

2018. 08. 30.
Szigligetre, csak oda
30. JAK-tábor, 1. nap
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Egyirányú jeggyel utazom Bécsből Szigligetre: ez a JAK-tábor lesz Magyarországra költözésem első momentuma. Nem kevesebbet várok, mint hogy legyen izgalmas és mégis otthonos. Mivel az idei tábor csak négy napig tart, gyorsabban kell élnem, ha minden programra szeretnék bepillantani.

Éjszaka még lezárok két költöződobozt, emlékeztetőket írok a családnak, de aludni ezután sem tudok, csak hajnal felé, amikor már kelni kéne. Átalszom az ébresztőt, és kis híján lekésem a buszt. Az A4-es autópályán kőolajfinomító, biogáz-üzem és szélkerék-erdő mellett haladunk. Alig várom, hogy meglássam a Balatont. Mikor pár órával később Szigligeten, a kastély kertjében sétálva felriasztok egy őzet, érzem, hogy tényleg hazaértem. Sajnos ezt a szúnyogok is érzik, örülnek nekem. Körülöttem hadonászó irodalmárok, ameddig a szem ellát. Aki teheti, vegyvédelmi felszerelést húz, egyedül Vendel bácsi írogat nyugodtan.

Nagy Kata nyitja a tábort. A megszokott programokon túl lesz társművészeti szeminárium, filozófiai szövegolvasó, beszédtechnika és önmenedzsment műhely. A kerekasztal beszélgetéseket a kulturkampfról és a #metoo-ról különösen várom.

Terék Anna arca, Virág Gábor bölcsessége

Sopotnik Zoltán a Híd Kör tagjaival beszélget vajdasági identitásról, a Híd alakulásáról és a vajdasági magyar irodalmi közegről. Dancsó Andrea, a Kör elnöke elmondja, hogy 10 év után már nem csak az újvidéki Magyar Tanszékre szeretnének támaszkodni, ezért különös gondot akarnak fordítani a tehetséggondozásra. Virág Gábor, a Forum Kiadó vezetője örömét fejezi ki, hogy az idei 14 kiadott kötet között 10 olyan is szerepel, amelyekre büszkék lehetnek. (Nem lennék a maradék 4 szerző helyében.) Patócs László a kétévente meghirdetett Híd-díj kapcsán sorolja az utóbbi időben megjelent jelentős könyveket. A művek kapcsán Terék Anna megjegyzi, hogy a vajdasági irodalom fürdik a háborús tematikában, úgy tűnik, most érkezett el a traumafeldolgozás ideje. Virág Gábort a háború nem idegesíti, a tenger annál inkább. Szerinte a háború jó téma, és reméli, nekünk is lesz alkalmunk írni róla. Patócs Lászlónak ezzel szemben, a könyvek érdemeinek elismerése mellett, a halott és pusztulófélben lévő nőkből van már kicsit elege. A hagyomány fontosságával kapcsolatban Terék Anna a néptánchoz hasonlítja a vajdasági irodalmi életet: az elődök ismerete és a hagyományok folytatása van előtérben, és a fiatal tehetségek önálló törekvéseit sokszor letörik az idősebb pályatársak. Mikor Sopotnik Zoltán a Magyarországon dúló kulturkampf kapcsán a vajdasági helyzetről kérdez, Virág Gábor megjegyzi, náluk annyival jobb a helyzet, hogy ott nem alakul ki sem vita, sem gyűlölködés, mivel a két tábor szóba sem áll egymással.

Nagy Mártinak válaszolnak a Líra-műhely tagjai

A szünetben megnyit a büfé. L. Varga Péterből előtör a rejtett olvasószerkesztő, és sorban állás közben kijavítja a hibákat az árlapon. A szúnyogok egyre kevesebben vannak, mi egyre többen, estére nyoma sincs a szokásos első napi lézengésnek. A JAK líraműhelyének képviselőit Nagy Márta Júlia kérdezi. Deres Kornéliát dicsérik, a kritikai hozzáállását, professzionalizmusát és összeszedettségét. Kori az első sorban pirul. A műhely résztvevőinek jelentős része publikál, felolvasott verseiken érződik a tehetség és a munka. „Minden szó értelmezés” ezt a sort Seres Lili Hanna Intelmeink című verséből jegyzem fel, de annyi erős vers követi egymást, hogy egy idő után feladom a jegyzetelést, és csak fülelek. Mellettem Péczely Dóra, aki az arckifejezése alapján már tervezi a következő válogatáskötetet.

Ismét Nagy Mártinak válaszolnak a Líra-műhely tagjai

Később Szkárosi Endre mesél a kastélyról. Bár a régen itt alkotó írók egy részét már nem lehet elhozni Szigligetre, az ágyban szervírozott reggeli hagyományát mindenképpen fel kéne támasztani. A könyvtárszobában ér véget a séta. Szkárosi a ping-pong asztalról mesél, Soltész-Puzsér Zsannával felfedezzük Bojti Marci Csecse-becse című szobrát. A nagyteremben Sam Redbreast Wilson mississippi-bluest játszik, de az igazi élet a teraszon zajlik. Csak azt nem tudom, mit szólnak ehhez a zajhoz az őzek.

Szkárosi Endre

Fotó: József Attila Kör

nyomtat

További írások a rovatból

irodalom

Hol vagyunk, hol nem mi vagyunk Hol vagyunk, hol nem mi vagyunk
És boldogan éltek? Mesehősnők utóélete, szerk. Szederkényi Olga, Budapest, Cser Kiadó, 2018
irodalom

A lényeg, hogy a nő dönthessen A lényeg, hogy a nő dönthessen
Hangulatjelentés a Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár harmadik napjáról
irodalom

Szövegekkel belakott bazártér Szövegekkel belakott bazártér
Hangulatjelentés a Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár első napjáról

Más művészeti ágakról

Szilágyi Zsófia: Egy nap
Stefanie Brockhaus és Andreas Wolff filmje, A költőnő a Verzión
Az Oscarra is nevezett Gyújtogatókkal indul a Koreai Filmfesztivál
Révész Bálint: Nagyi projekt


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés