bezár
 

irodalom

2018. 10. 12.
Kinek a Faust, kinek a papné
II. Magyar Könyvkiadók Napja Szegeden, első nap
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Életképesnek bizonyult a kezdeményezés. A tavalyi, rendkívül intenzív első alkalomhoz méltóan telített és sokrétű programot sikerült összehozni az – immár kétnaposra bővült – második Magyar Könyvkiadók Napja szervezőinek. Ez utóbbiak közé az SZTE Bölcsészkara (amelynek konferenciaterme az első napi programok nagy részének helyszínét is adta) mellé a SZTE Klebelsberg Könyvtár is felsorakozott. Az irodalom és filozófia kapcsolata a digitális korban cím inkább lazán tartott tematikus vezérfonalat, mint szigorú kereteket jelölt: az esemény tényleges fókuszában a magyar könyvkiadók aktuális eredményei, körülményei, helyzete álltak.

Ennek szellemében rögtön a Gyenge Zoltán dékán által mondott ünnepélyes megnyitó után következtek a standokkal is szereplő kiadók rövid könyvbemutatói: kezdésként a helyi illetőségű Tiszatáj két új megjelenése, Hódosy Annamária Biomozi című könyve, valamint Fried István Túl jól fest holtan című Tandori-tanulmánykötete apropóján Tóth Ákos szerkesztő, egyetemi oktató beszélgetett a szerzőkkel. Fried szerint Tandori nagykorúnak tekinti olvasóját, éppen ezért csak azoknak meri ajánlani, akik szeretnek gondolkodni. Tandorit egyenesen a XX. század négy magyar költőzsenije egyikének ismerte el Ady, József Attila és Weöres Sándor mellett. Méltatását a fordítói munkásságra futtatta ki: noha „Hegel nem volt egy nagy stiliszta”, Schopenhauert pedig „tessék csak megpróbálni fordítani”, Tandori még ezekből is olyan magyar szövegeket alkotott, amiket gyönyörűség olvasni – még ha a versfordításainak kevés közük is van az eredetijeikhez. Hódosy a könyve remélt ráeszméltető hatásáról beszélt. Szerinte a populáris regiszterben készült, akció-, katasztrófa- és hasonló zsánerekbe sorolható filmek jelentős része magától értetődően kínálja az ökokritikai szempontokat (különösen a disztópikus, posztapokaliptikus jövőben játszódó filmek, melyek jó része egy ökokatasztrófával fenyegető, vagy már az utáni állapotot vizionál), viszont szerinte a legtöbbször nem hogy a nézők, de maguk az alkotók sincsenek tudatában a filmek ilyen irányú interpretációs lehetőségeinek. A jövőben szívesen tenné hasonló vizsgálat tárgyává a zombis filmeket is.

Fried, Tóth, Hódosy

A Magvető Kiadót szintén egy – polgári foglalkozása szerint – SZTE-s oktató, Szilasi László képviselte. Luther kutyái című új regénye kapcsán Bencsik Orsolya tette fel neki kérdéseit három téma (Nádas Péter hatása, intertextualitás, valamint a korábban már említett zombik) köré felfűzve. Szilasi az állandóan mozgásban lévő regiszterek fontosságát hangsúlyozta: ha valami „ezernyolcszáz oldalon keresztül ugyanaz”, szerinte a jelenkor irodalmában kevésbé tud hatni, mint egy mozgékonyabb szöveg – ez, valamint a koncepcióvá emelt őszinteség magyarázza a könyv heterogenitását. Szilasi szerint Esterházy, Nádas, Kertész Imre lezárt és továbbvihetetlen életműveket alkottak, ezért nem iskolateremtő szerzők: újjal próbálkozni őket észben tartva ugyan, de mégis inkább másfelé lehet. A zombikról szólva a könyv egyik sokszor visszatérő motívumát, az epilepsziás grand mal-t taglalta: az, hogy tudat nélkül is létezhet a test, számára még mindig felfoghatatlan. Egy Párhuzamos történetek-allúzió révén került elő az ürítés motívuma: Szilasi provokáció vagy hommage helyett egyfajta végső kitárulkozásként értelmezte saját gesztusát, amelynek „a nyelvi alakulata a szar”.

A Typotex Kiadó egy magyarul alig hozzáférhető – és napjainkban alig ismert – szerzőtől, a viktoriánus műkritikus John Ruskintól közölt válogatáskötetet A XIX. század viharfelhője címmel. A kiadót képviselő Déri Ákossal Gyenge Zoltán dékán és Czeglédi András szerkesztő, egyetemi oktató beszélgettek. A fő témát Ruskin humora, tömörsége, angol wit-je, és nem utolsósorban a XX. század eleji magyar művészetre gyakorolt elementáris hatása adta, a Gyenge által kiemelt idézet pedig, miszerint „az élet túl rövid ahhoz, hogy rossz könyvek olvasásával töltsük” akár az egész nap mottójául is szolgálhatott volna.

A történettudományokat a Kalligram Kiadó juttatta szóhoz: Gyáni Gábort Nemzeti vagy transznacionális történelem című új könyvéről Sándor Klára nyelvész, egyetemi oktató kérdezte. Gyáni többek között az állam fogalmának dinamikusságáról beszélt – például Szent István államát nem biztos, hogy mai fogalmaink szerint is államnak tekinthetnénk. Szerinte az újabb történettudomány fő kutatási irányait a nemzethatárokon átívelő struktúrák határozhatják meg. Állást foglalt a szakmájában jelenlévő tisztán tudományos nyelv eszménye, valamint a szépírás felé hajló nyelvi gazdagság ügyében: noha a túlzás kerülendő, „a történetíró mindenképp író is”.

Szilágyi Zsófia tanszékvezető egyetemi oktató Tverdota Györgyöt kérdezte a L’Harmattan Kiadónál megjelent József Attila összes tanulmánya és cikke, 1930-1937 kritikai kiadásról. Tverdota főként az eredeti szövegek olykor kalandos és hosszadalmas előkerüléseiről, valamint József Attilának a felületes közfelfogásnál jóval kevésbé csapongó eszmei fejlődéséről beszélt. Rövid ebédszünet után a JAK és a FISZ közös bemutatkozásaként Balogh Gergőt Karinthy nyelvet ölt című Karinthy-tanulmánykötetéről Klajkó Dániel egyetemi hallgató kérdezte. Balogh kifejezetten felkészült és szinte nyomdakészen fogalmazó előadónak bizonyult: megjegyezte például, hogy noha Karinthyt elsősorban még mindig az Így írtok ti szerzőjeként tartják számon, Karinthy-paródiáról az elmúlt száz évben nem született elemzés.

Az e-bookot körüljáró kerekasztal-beszélgetésben Horváth Balázs (Typotex), Csordás Attila (E-könyv Magyarország), Gyenes Ádám (L’Harmattan), Mészáros Sándor (Kalligram), valamint Kokas Károly (SZTE Klebelsberg Könyvtár) vett részt. A beszélgetés főként a médium továbbra is kiforratlan jellegét, valamint a könyvtárgy aurájával egyedüli előnyként szembeállítható praktikusságát járta körül. Horváth szerint a fontos műveket az ember úgyis megveszi majd papíralapon – „kinek a Faust, kinek a papné” –, Kokas viszont reménykedőnek bizonyult: ahogy a korai időkben mindenki lopta a maga Microsoft Word-jét, ma meg már mindenki legálisan vásárol a Google Play-ből, úgy az e-könyvek piaci életképessége is felívelhet még.

Ezt rögtön egy másik kerekasztal-beszélgetés követte irodalom és filozófia kapcsolatáról, amelyben Gyenge és Czeglédi mellett Zalán Tibor költő és Bazsányi Sándor kritikus, irodalomtörténész vettek részt. A fő irányvonalat a két mesterség közti átfedések adták a versben filozofáló Berzsenyitől és Petritől a kvázi-szépíró Pascalig és Nietzschéig. A délutáni blokk utolsó programpontjaként Faragó Kornélia irodalomtörténész, egyetemi tanár kérdezte Bazsányit frissen megjelent Nádas-monográfiájáról, a nap tényleges záróakkordja pedig Szabó Gábor egyetemi oktató és Garaczi László beszélgetése volt a Grand Caféban. Garaczi hárította, hogy új könyve, a Hasítás „poétikai visszalépését” az előző Wünsch híd Szabó szerint kevésbé egyöntetű kritikai sikere motiválta volna: a két könyv anyaga nagyjából párhuzamosan állt össze, a sorrendet csak saját, „csapongó” alkata irányozta elő. A traumafeldolgozást ugyanakkor egyik legfontosabb írói „drive”-jaként, a személyes élmények „mellékes kiindulópontjától” a valamelyest általános körülmények, a „pontos kérdések megfogalmazása” felé törekvést tényleges művészi programjaként definiálta: az Arc és hátraarc így nem annyira a saját katonaélményeiről, mint a kommunizmusról szól, a Hasítás hívószava pedig a rock n’ roll.

Szabó Gábor, Garaczi László

A program szerencsésen elkerülte mind a tavalyi túltelítettséget, mind az éjszakába nyúlást, intenzitásából viszont mit sem vesztett. Végig épületes volt: az odalátogatók mind tanulhattak valamit. Köszönet a szervezőknek.

nyomtat

Szerzők

-- Pikó András Gáspár --


További írások a rovatból

irodalom

Mechiat Zina volt a Boggie: Költőim rendezvénysorozat februári vendége
Kiszely Márk volt a Kötetlenül sorozat vendége
irodalom

Vaktérkép

Más művészeti ágakról

Nils Frahm: Day
Paweł Pawlak: Ancsa, avagy vázlatok tüsszögő svájcisapkával, Pagony, 2024


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés