Nos, a szoborpark kifejezés mögött nekem teljesen más tartalom jelenik meg, és nem egy domboldalból véletlenszerűen kivájt és kaviccsal ugyancsak véletlenszerűen leszórt valami, amelyben öt-hat szobor oda van rakva, el van felejtve.

Olyan művek kerültek egymás mellé, amelyeknek semmi közük nincs egymáshoz: vagy csak a tudatlanságom miatt nem lelek kapcsolatot például Báthory István szobra és egy dülöngélő bányászcímer között. Biztos van olyan merész értelmezési tartomány, amelyben összeillenek. Viszont eleven nosztalgia támad bennem attól a szoborképződménytől - ha jól tudom szovjet partizánt ábrázol - amely még az előző rendszerben Pléh Öcsiként forgott a köztudatban a város polgárai ( elvtársai) fejében.

Bárkivel beszéltem kamaszkoromban, az első helyen ez a monstrum volt megjelölve, amit azonnal lerombolnának, ha lehetőségük adódna rá. Partizánunk hősiesen, rendíthetetlenül állt a Kálvária nevet viselő hegy tetején, vigyázta a rendet, tűrte, hogy a helyi fiatalság felmásszon a hátára, vagy női fehérneműt akasszon dobtáras géppisztolya csövére. Ha vonattal érkezett az ember (majdnem ólom) katonánkat pillanthatta meg először, ahogy Budapest felé fordulva - de csak Hatvanig látva el - a távolba mered. Kényszernyugdíjazása után (ami legalább megyei ünnep lehetne), lekerülvén a hegytetőről most e park békéje felett őrködik. Arra gondoltam, hogy valamilyen logikai törvényszerűség mégis vezérelte a park kitalálóit; ugyanis a szemközti sportpályával egybeépített kocsma rongyrészeg vendégei kilépvén a levegőre biztos józanodnak egy kicsit az elébük terülő látványtól.

Annak azért örülök, hogy nem frekventált helyre került e valószínűtlen konstelláció, hanem a viszonylag kieső Baglyasalja nevű városrész közepére; így legalább csak az ott lakók bosszankodnak, vagy röhögik halálra magukat, ki-ki saját mentális terhelhetőségének függvényében.

(Salgótarjáni Szoborpark, Salgótarján)