bezár
 

színház

2018. 11. 19.
Tévés valóság
A Csatorna a Jurányi Házban
Tartalom értékelése (1 vélemény alapján):
„Boldogságot sugárzunk és félelmet keltünk.” Fekete Ádám és Laboda Kornél képzeletbeli csatornájának szlogenje az előadás végére a teljes darab vezérmondatává növi ki magát. A hasfájásig fokozódó nevetés után megragadja a nézőt a felismerés, miszerint a színpadon megelevenedő valóság tulajdonképpen ijesztően ismerős. Szerencsére a Dekk Színház és a TÁP Színház közös produkciójának kabaréhangulatán még a keserédes felismerés sem változtat.

Nehéz valamit abszurdnak nevezni úgy, hogy saját életünkben is gyakran találkozunk hasonló jelenségekkel. Fekete Ádám és Laboda Kornél történetének alapja  ̶  Vaskuti Aurélnak, az állami televízió vezérigazgatójának, el kell bocsátania teljes stábját  ̶  nem ismeretlen a média történetében, mégis nevetségesnek tűnhet a szituáció. Hogy mi történik ezek után? Megkezdődik egy esztelen, kontrollálatlan cselekménysorozat, melynek előre megjósolhatatlan a végkifejlete. Azáltal, hogy ezek a lehetetlen történések valóságosként jelennek meg, a lehetségesek pedig abszurdként, bekerülünk egy olyan körforgásba, ahol semmilyen lépés következménye nem látható előre, és eldönthetetlenné válik a jó és a rossz közötti választás.

Szkéné színház

Egyébként jóról és rosszról szó sincs, hiszen minden annyira képtelenség, hogy a jó és a rossz skáláján nem tudjuk elhelyezni. Kuna Károlyék gyakran elbizonytalanítják a nézőket, és teljes zavarodottságba kényszerítenek mindenkit. Perceken át tartó komoly névsorolvasás  ̶  alsónadrágban  ̶  majd hirtelen szóvicc-csatába átcsapó ökörködés veszi kezdetét. Állatmaszkokban mesélni óvodásoknak a halálról, vécépapírról olvasni a cenzúrát, vakságot kriminalizálni, módosítani az időt: mindez teljes mértékben természetes és megkérdőjelezhetetlen. Nevetünk rajtuk, egymáson, saját magunkon, és még azon is, hogy nevetünk ezen az egészen.

Csatorna

A nyelvi humor elengedhetetlen részét képezi az előadásnak. Mint a gyerek, mikor beszabadul a játszóházba, úgy élvezkedik a magyar nyelvvel a darab szerzőpárosa. Csűrik, csavarják, forgatják a szavakat, mint a Rubik-kockát. Frenetikus szójátékok, bonyolult grammatikai rejtvények, többjelentésű szavak tudatos használata, valamint szakszerű definíciók és leírások páratlan beemelése jellemzi a szöveg egészét. A színészek gyakorlatilag szemrebbenés nélkül, könnyed lendülettel mondják végig a gyakran nyelvtörőhöz hasonló monológokat és párbeszédeket. Ez szükségszerű is, különben nem lenne olyan elismerést keltő az egész. A nyelvi humor mellett gyakran jól ismert gegeket is felhasználnak. Az esetek többségében ezek az ismert poénok frissnek hatnak, bár van egy-két pont, ahol kiszámítható a csattanó. Nagyban építenek a társadalom televíziós műveltségére, valamint az elmúlt évek meghatározó közszereplőire is. Minden témát a paródia eszközével vesznek górcső alá, senkit és semmit nem kímélve vágják oda humoros csomagolású kritikájukat.

A díszlet sok ötletes, de különálló elemből áll, ezáltal a színpad nem rendelkezik harmonikus összképpel. Ez persze nem feltétlenül baj, hiszen maga a történet is egy nagy kavalkád. A színpadi elemek ettől függetlenül jól funkcionálnak a helyzetkomikum esetében, és további humorforrást biztosítanak. A féloldalán tépőzáras zakó ötlete bizonyos esetekben nagyon kreatív módon jellemezte a viselőjét. Volt azonban olyan szereplő, akinek esetében nem rendelkezett attribútum szintű erősséggel a jelmezre ragasztott minta, nem volt egyértelmű az utalás, ezáltal érthetetlenné és kiaknázatlanná vált ez a jelmez-ötlet.

Az előadás nem a művészi értéke vagy a színészi játék miatt nevezhető hatásosnak (láthatóan nem is ez volt a cél). Sokkal inkább az alkalmi szórakozást biztosító élmény, valamint a nyelv sokszínű használata miatt kiemelkedő. A stand-up comedy-hez hasonló jelenetek során kendőzetlenül reflektálnak napjaink problémáira, mindeközben arra sarkallnak bennünket, hogy nevessünk is rajtuk.

 

Fekete Ádám, Laboda Kornél: A csatorna
 

KUNA KÁROLY – Vaskuti Aurél, a Csatorna vezérigazgatója
EGGER GÉZA – Zsömle Igor, Kakadu Lajosné, Mandragóra Dóra és T.V. Eduárd
FEKETE ÁDÁM – Kugló F. Ferdinánd, Krokodil György, Szikszai Rémusz és Vaskuti Kleopátra
GÖNDÖR LÁSZLÓ – Alfred J. Prufrock, Grécsi László, Pendragon Egon és Papagáj Tamás
HAJMÁSI PÉTER – Daniel Prufrock, Széppataky Irma, Polip Péter és Matvej Anyegin

valamint kabarettisták és tibeti haláldémonok

Díszlettervező: Szakács Ferenc
Jelmeztervező: Márkus Sándor
Jelmezkivitelező: Nagy Renáta Nóra
Zene: Preiszner Miklós
Hang és fény: Almási Tamás
Grafikus: Szabados Luca
Hangalámondás: Laboda Kornél és Znajkay Zsófia
Segítők: Sipos András, Szilágyi Brigitta
Rendezőasszisztens: Perényi Luca
Projektvezető: Egger Géza

 

Akik nélkül nem jöhetett volna létre: Fekete Gábor és barátai

A 2017 DEKK Pályázat egyik nyertes előadása.

Támogatók: NKA, DEKK Színház, TÁP Színház

 

Bemutató: 2018. november 5.

Jurányi Ház

 

Fotó: Gulyás Dóra

nyomtat

További írások a rovatból

színház

Nincs az a hatalom, ami nem torzít Nincs az a hatalom, ami nem torzít
Interjú Szikszai Rémusszal, a Macbeth rendezőjével
Hogyan találtak egymásra a nők és a férfiak az Ódry Színpadon
Időfutár a Pesti Magyar Színházban
színház

Óda az emberhez Óda az emberhez
Földből gyúrt óriásokkal ég lelkünkbe a Recirquel legfrissebb produkciója

Más művészeti ágakról

gyerek

Téli történet a Nádtengeren Téli történet a Nádtengeren
Pálfi Zsolt: Lengemesék 2 - Tél a Nádtengeren
Borbás Dávid: A buszsofőr, Jamrik Levente: Az elíziumi kém
gyerek

Villu szerint a világ – egy „no problem novel” Villu szerint a világ – egy „no problem novel”
Anti Saar: Így mennek nálunk a dolgok. Cser Kiadó, 2018.
Gyerekirodalmi konferencia 2018. november 24.


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés