bezár
 

színház

2019. 03. 12.
Búcsúzni felkészülten
Ricotta a TRIP Hajón
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Trömböczky Napsugár Ricotta című előadása lenyűgöző formanyelvvel mesél el egy olyan történetet, amely túlmutat egy egyszerű gyerekmesén. A varázslatnak és a profánságnak egy olyan elegye jelenik meg ebben a – súlyos spoiler – elvált szülők gyerekéről szóló történetben, amely akárki számára hasznos tudást tartogathat.

Trömböczky Napsugár a Színművészeti Egyetem másodéves drámainstruktor hallgatója, ezenkívül az egykori Béta Társulat tagja és a köztévé gyerek- és ifjúsági műsorainak visszatérő szereplője. Nem túlzás tehát azt állítani, hogy a – némi konzultációs segítséggel – egyedül összeállított és játszott Ricotta – bábmese a búcsúzásról című gyerekelőadás, eddigi tevékenysége esszenciájának is tekinthető. Ennek kapcsán pedig van is miről beszélni, ugyanis a történet és a megvalósítás között meghúzódó kontraszt még a felnőtt nézőt is jó értelemben vett kihívások elé állíthatja.

Szkéné színház

Az előadás helyszínéül választott TRIP Hajó nagyterme tökéletes háttere ennek a finoman utcaművészeti hangulatú előadásnak. Ez utóbbi hangulat egyrészt abban nyilvánul meg, hogy nincs fizikai szintkülönbség az előadó és a nézők között, sőt a történet elejét Trömböczky ülve kezdi el mesélni, ezzel is közelebb kerülve a szintén párnákon ülő közönséghez. Másrészt pedig abban, hogy az előadás legfőbb kellékei három, különböző méretű és színű bőrönd és egy piros pöttyös bicikli. A látszólagos egyszerűség ellenére ezek nem kevés meglepetést tartogatnak: a történet illusztrálása érdekében kívül-belül felhasználásra kerülnek. Van helyzet, amikor a bőröndök egymásra pakolása a történet építkezésével szinkronban történik, amikor pedig Trömböczky kinyitja őket, általában a mese éppen aktuális új helyszínét pillantjuk meg bennük. És akkor még szó sem esett a marionettbábukról, amelyek közül a személyes kedvenc a három, hórihorgas, kék színű csőlakó, akik a Bajdázó együttes Lekapcsolom a villanyt a fejemben című dalának az éneklésével tűnnek fel a színen. Az előadás tárgyi felépítettsége tehát lenyűgözően aprólékos, ezzel pedig már önmagában képes folyamatosan fenntartani a figyelmet.

ricotta-csolakok

Ebből a formai világból építkezik a történet, amely az előadást végigülve és felnőtt szemmel nézve annyira konkrétan megfogalmazható, amely konkrétság ettől a stilizált és főleg gyerekmesei konvencióként ismert formavilágtól egészen váratlan húzás. Ez a történet elvált szülők gyermekéről szól, aki ezt a válást a saját kalandjain keresztül dolgozza fel. Berti elszökik otthonról, hogy megkeresse barátját, Ricottát, a beszélő egeret, aki egy nap minden előzmény nélkül hagyott neki egy búcsúlevelet. Útja közben sok mindenkivel találkozik, és végül meg is találja barátját, akivel ekkor egy nem mindennapi beszélgetésre kerül sor. És miközben a felnőtt néző hajlamos a válás okozta alaphelyzetről úgy gondolkodni, mint egy súlyos problémáról, Ricottáról pedig mint egy képzeletbeli barátról, addig a gyerek egy nem mindennapi kalandokkal teli mesét fog látni, amelynek a végén megtudhat valami nagyon fontosat a búcsúzásról, ahogyan a cím is ígéri. Ebben a történetben nincs szükség arra, hogy a szülők, Mamus és Papus dilemmáit hallgassuk, mert mire odáig eljutnak a történet legvégén, hogy elmondják az igazságot Bertinek, addigra ő erre már teljes mértékben felkészült.

Ezt a felkészülést követhetjük végig nézőként, akár gyerekek vagyunk, akár felnőttek. Ha valaki megkérdezi tőlem, gondoltam-e volna a történet elején, amely Mamus és Papus megismerkedéséről szól, hogy elvált szülők gyermekéről fogok előadást nézni, akkor Arany János legendás szavaival élve azt válaszolom, hogy gondolta a fene. A történet felnőtt vonala elindul, majd amikor már jócskán a gyermeki dimenziókkal vagyunk elfoglalva, vesz egy éles és váratlan kanyart, amelyet minimális esély van észrevenni, ezzel az észrevétlenséggel okozva bravúros végkifejletet. Akárcsak a gyerek nézőnek, nekem is fokozatosan kellett szembesülnöm azzal, mi is történik ebben a nagy kalandban, ez pedig a történet aprólékos és pszichológiailag is nagyon izgalmas építkezésének köszönhető.

Radikális leszek: a Ricotta elvált szülőknek és gyerekeiknek kötelező. És másoknak is erősen ajánlott, mert képes nagyon egyenesen, önsajnáltatás nélkül beszélni a gyermek és a szülők búcsúzásáról. Ez pedig olyan érdeme, amelyben talán még vetélytársa sem akad itthon.

 

Ricotta – bábmese a búcsúzásról

Egyszemélyes alkotó-kivitelező: Trömböczky Napsugár

Konzulens: Horváth Márk, Lipták Ildikó

Fotók: Albert Kinga

Bemutató: 2019. február 24.

TRIP Hajó

nyomtat

Szerzők

-- Stermeczky Zsolt Gábor --

1992. Budapest. Főleg Rákospalota és Újpest határmezsgyéje. Költő, kritikus, hobbizenész, még hobbibb táncos. Megjelent könyve: Tévedések tárgya (2018, Scolar, verseskötet).


További írások a rovatból

Istentelen ifjúság a Radnóti Színházban
Loupe Színházi Társulás: Bármi lehetséges, ha elég erősen gondolsz rá
A szexuális nevelés hiánya és TikTok a Nemzetközi Roma Színházi fesztiválon

Más művészeti ágakról

irodalom

Mechiat Zina volt a Boggie: Költőim rendezvénysorozat februári vendége
Jonathan Glazer: Érdekvédelmi terület


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés