A 2009-ben alakult zenekar jelenlegi tagjai Szűcs Levente (ének, gitár), Palágyi Máté (hegedű, ének), Kondor Domonkos (trombita), Mihályfi Máté (gitár, tambura), Fehér Gábor (basszusgitár), Dankó Dániel (dob). Az albumon Szűcs és Palágyi énekel, dalonként váltják egymást.

Kislemezként sorrendben a következő dalok jelentek meg: Magam sem tudom, Bánatszalonna, HAMU, Úgy esett és Gömböc. Kilenc dalból hathoz készítettek videóklipet, videós kíséretet – csak a Keringő, Ünnep és Bujdosó maradt kizárólag dalszinten. Nincs egy közreműködés sem, ami a zenekarnál igen meglepő.

A Telex After adásában is elmondták, hogy a dalszövegeket tekintve ezen az albumon értek meg, és a hangzásban is sokat újítottak a korábbiakhoz képest, a megszokott koncepciókat igyekeztek is elengedni. Sokkal nyugodtabb hangzással szembesülünk az album második felében: Szűcs szerint, mivel nem egy új zenekarról van szó, már „nem kellett annyit bizonyítaniuk”, és merhettek kísérletezni is. Az eredmény rájuk jellemzően kisebb kavalkád lett.

Előző albumaikhoz viszonyítva viszont rövidebb alkotásról beszélhetünk. A 2021-es Gubancos című albumbon és a korábbi, 2017-es Csavargón is energikus dalokkal találkozhatunk, viszont az a fajta harag és érzelemdús történetmesélés, ami a legújabb lemez első felét jellemzi, talán csak a Gubancos némelyik dalánál tapasztalható.

A legelső dal a HAMU, mely erős basszussal kezd – kicsit a Sirius Széttört álmok című dalára emlékeztet a gitár hangjában, nem a ritmusban –, ami nagyszerű lüktetést ad az egész dalnak, és egyben is tartja azt.

A dal második fele pedig már a Ghymes Rege című dalára hasonlít zeneileg („Takarónk lesz majd a bor és a tánc / Öleljél engem, vagy mond meg, mire vársz”), ahol az alapot a basszus és a dob harmonikus, ámde szaggatott hangzása adja. Ebből a meg-megszakadó folyamatos lüktetésből a dal energikus kántálása („Hamuvá lesz hamar, ami szép”) vezet át a következő dalhoz, az Akárkifiához.

Az Akárkifia az emberi kötelékekről szól, melyek életünk során elkísérnek minket. A hangszerelés könnyeddé és energikussá teszi a dalt, mint amikor valaki a világ tetején érzi magát: semmi sem akadályozhat meg bennünket, és mindent meg tudunk csinálni, amit elhatároztunk. „Nem akárki fia vagyok én!”

„Barátok közt oly édes az álom / Itt otthon vagyok minden megbocsátok” sora a dalnak az otthonosságot idézi meg, hiszen akármilyen barátokkal vagyunk körülvéve, valamiért mégis barátnak nevezzük őket. Ugyancsak erősíti a valahova tartozás érzését a „Még a hamis hazám is a házam” sor – akkor is, ha nem a legjobbak a körülmények, valamit hazánknak kell nevezni. Ez és „a család az család” kijelentés értelmezhető akár aktuálpolitikai utalásként is.

„Itt áll ez a szarházi korcsos srác / Kibe belefőtt a borsodi borsos pác”: a zenekar egy része miskolci származású, amit rengeteg dalban megemlítenek, a Gubancos című lemezükön egy egész dalt is szenteltek a borsodi tájszavaknak (Makuka).

Habár a lemezen nincs közreműködés, a videóklipben feltűnik a Ricsárdgír énekese, Márton Dániel és Thuróczy Szabolcs színész is. A videóklipben Palágyi befutott énekesi minőségéből adódó arroganciájával egy tévés interjú során egyre vadabb dolgokat csinál, hiszen ő megteheti: ollóval fenyegeti a műsorvezetőt, parókát ad rá, egy urnával a kezében járkál – utóbbiról az album végén található Ünnep című dalra asszociálhatunk.

A harmadik a sorban a Bánatszalonna, melyben ugyancsak dominál a basszus. Első hallásra a dalszöveg könnyednek tűnik, mégis érezhető a súly, amit a könnyed ritmusokkal igyekeznek ellensúlyozni, és így nem telepszik rá az emberre. „Tátongó űrt mi tölti be / Belefalok akármibe / Betömöm a maradékot magamba / Hadd nőjön a bánatszalonna.”

Mégis, maga a szöveg és a hozzá készült videóklip hangulata akaratlanul is megmozdít valamit az ember gyomrában: mint az Akárkifiánál, itt is egyre morbidabbá és morbidabbá válik, a kannibalizmus egyértelműen megjelenítésre kerül. Elek Ferenc a főszereplő, aki az éhes éttermi látogatót alakítja. Hogy kiszolgálják, emberek mennek a vágóhídra tehenek helyett, de maguk a fogyasztók lesznek a következő áldozatok: addig tömik őket, amíg nem kerülnek ők sem vágósúlyba. Az átvezetésben hallható trombitálás a lopakodást idézi meg – titokban viszik az embereket a vágóhídra.

A Gömböc a legharagosabb az albumról, egyben a legravaszabb is: fokozatosan építkezik. E kettő jellemző kombinációja teszi a megjelenés legérdekesebb dalává. Az „Azt ordítja titokba, csitítsd el magad” talán az egyik legszebb sor az egész lemezen.

Erős tudatosságnak lehetünk tanúi a dal szerkezetét tekintve: három részre osztható, a határt a „És a gömböc csak dagad” a dal több pontján megismétlődő sor húzza meg. A kántálás mindig egy kicsit erősebé válik, de a legutolsónál bontakozik ki igazán.

Mégis valahogy az euforikus érzés mindhárom alkalommal elmarad, pedig a düh érezhető mind a szövegben, mind a trombita és a dob játékában is. A szünet az „Idegenek, idegenek ne egyetek meg engemet / Megeszitek a lelkemet, idegenek, idegenek” sor után következik, ahol a zene elcsendesedik, és mintha hirtelen szakadna félbe a dal struktúrája, ami újból kellemetlen érzést kelt. Olyan, mintha evés közben egyre távolabb húznák előlünk a tálat. 

Lassú gitárriffel kezdődik, ami egyre hangosabb lesz a bevezetőben, ezzel csak fokozza a dal alaphangulatát, a szorongó érzést. Erre a dalszöveg is rájátszik: „Lidérc jött a házamba, itt már minden hiába / Lidérc jött el ebédre, nem megy el már azért se”.

A ciklikusság nemcsak a gitárjátékban lelhető fel: a videóklip kézzel rajzolt figurái körbe-körbe forognak, eltűnnek, majd újra megjelennek. Ugyanazon motívumok jelennek meg, körkörös mozdulatokat produkálnak, mint például a tűz körüli tánc. A másik kiemelendő az emberi szemben tükröződő látvány fraktálszerűsége – az animáció igyekszik mélyebbre ásni a pupillában, de minden alkalommal a kezdőponton lyukad ki. Kissé hipnotikus.

A Bujdosóban a fúvószekció kezd, amire rácsatlakozik a hegedű – ez dominál –, majd az összes többi hangszer fokozatosan. A refrén során a hangszerek kompozíciója szigorú hangzást ad, egy pillanatra olyan, mintha egy komolyzenei koncerten lennénk.

A tűz motívumként több dalban is megjelenik vagy a klipben (korábban említett tűz körüli tánc), vagy a dalszövegben („Tűz tisztít meg engem / Víz mossa át lelkem”), és akár a címben is (HAMU).

Mintha az előző dal szigorának ellensúlyozásaképp született volna az Ünnep című dal. Első hallásra teljesen nyugodt, megnyugvás az előzőekhez képest. Mégis, a háttérben több rejlik, a HVG-nek adott interjújában Palágyi elmondta, a dalt nagyanyja haláláról írta („Búcsút int az ősz a nyárnak / Ma elhagyod azt mi idezárt”).

A Magam sem tudom több mint egy évvel a teljes lemez megjelenése előtt is hallgatható volt már. Az album elején érzékelhető hangulatnak itt már teljesen az ellentétét tapasztaljuk.

Szűcs érzelmes szövegeiben irodalmi utalásokat is elrejtett: a Magam sem tudom „Erdőmből, ha nincsen kiút, / Fa leszek végül benne” és a Bánatszalonna „Lehet látszik ringó hájamon, héja-gyászom táncolom!” sora megidézi Petőfi Fa leszek, ha…, illetve Ady Héja-nász az avaron és a Lédával a bálban című verseit.

A videóklip feltehetően a Bükkben készült – ez egy újabb utalás borsodi származásukra és a frontember gyökereire, ahhoz való kötődésére.

Az album végére teljes béke telepszik ránk. Az Úgy esett videóklipjében Palágyi feleségével szerepel, szerelmükről életképeket osztanak meg a nézőközönséggel. A dal csattanóval végződik: „közéjük bújt egy harmadik”. Zeneileg igen minimalista, s így az ének dominál.

Hasonló mondható el az utolsóról is, a Keringő című dalról. A trombita és a basszus kiegészíti egymást, a végén a tambura csúcsosodik ki, és a hangzás katartikus élményt nyújt lezárásként – felszabadító és megnyugtat.

Ahogy a Recorderen a lemezmegjelenés napján publikált rövid cikk is írja, a zenekar tagjai többféle dolgon mentek keresztül, ezzel is magyarázható az a hangulatbeli sokszínűség, ami az albumot jellemzi. Ennek köszönhetően a harminc perc sokkal többnek érződik, tekintve, hogy az album felénél mintha egy másik lemezre kapcsolnánk át.

A Bohemian Betyars az élet megannyi momentumát megörökíti az Akárkifián: fiatalkori útkeresést, szerelmet és magát a gyászt is. Fontos figyelmesen hallgatni a dalokat, mert a zenekar tagjai őszintén mesélnek tapasztalataikról a dalaikon keresztül.

Kép forrása: Bohemian Betyars Facebook-oldala