bezár
 

zene

2019. 04. 25.
Három banda, egyetlen élmény
The Trousers, Peter Kovary & The Royal Rebels, Reverend Backflash - Robot Club, 2019. 04. 12.
Tartalom értékelése (4 vélemény alapján):
Három banda, egyetlen élmény A vintage rock és az indie műfajok hazai kedvelői számára a Kőváry név kétszeresen is ismerősen hangozhat: egyrészt Kőváry Péter kapcsán, aki saját zenei projektjei mellett, mint amilyen a jelenlegi Peter Kovary & The Royal Rebels, oszlopos tagja a Rolling Stones magyarországi tribute zenekarának, a Stonednak is - másrészt pedig Kőváry Zoltán juthat eszébe a rajongóknak, akit mostanában a The Trousers nevű klasszikus rockbanda frontembereként láthatunk a színpadon. Az említett két zenekar, amely külön-külön is színvonalas és lendületes koncertjeiről híres, arra vállalkozott, hogy kiegészülve a hasonló stílusban játszó osztrák Reverend Backflash-sel együttesen szórakoztatja a nagyérdeműt április 12-én a budapesti rockszcéna egyik közkedvelt helyszínén, a Robotban.

Korábban is többször elhangzott már a bulinegyed szívében található koncerthelyszín neve ismerősök szájából, szórakozóhelyeken, asztaltársaságok összejövetelekor, vagy kedélyes beszélgetések alkalmával a pesti éjszakában, de ez volt az első alkalom, amikor személyesen is meggyőződhettem a hallottakról. A szóbeszédek pedig igaznak bizonyultak, és valóban, ha függetlenítjük magától a programtól a légkört, akkor is kijelenthetjük, hogy a pincehelyiségből kialakított beltér minden egyszerűsége és lezsersége ellenére (vagy éppen ezek miatt) ideális választás az olyan zenekaroknak, melyek alapvetően a közönséggel kialakítandó közvetlen kapcsolatra, valamint a kisméretű klubokban való turnézásra helyezik a hangsúlyt.

Klasszikus kedvencek 2018.

Ez az attitűd pedig mindhárom banda esetében adott volt, és azonnal érzékelni lehetett, hogy otthonosan és rutinosan mozognak mindannyian ebben a látszólag szerény, a nagyszínpadokhoz képest mégis megannyi más előnyt jelentő közegben, amíg a helyszín egyfajta bizalmas és baráti atmoszférát teremtett meg a közönség számára is.  

Fotó: Pandur-Balogh Norbert

A műsort megnyitó Peter Kovary & The Royal Rebels, amely egyébként korábban a Dal nevű eurovíziós válogatón is elindult, tökéletesen megalapozta azt este hangulatát, és azonnal szuggesztív hatása alá kerültek a jelenlévők. Noha elsőként álltak a színpadra a zenekar tagjai, rekord idő alatt magukra irányították a figyelmet, és teljes értékű, száz százalékban autentikus rock’n’roll produkciót nyújtottak, amely a szememben a klasszikus örök gyerek/örök fiatal eszményképnek volt egyfajta sajátos, modern értelmezése. Az együttes inspirációi között főként a hetvenes évek nagy klasszikusait: az AC/DC-t, a Kiss-t és a Rolling Stones-t érhetjük tetten, de a hagyományos hard rock- és blues elemek mellett az alternatív és a pop rock is jelen volt a dalok hangzásvilágában.

Fotó: Szabó Valentina

Mindenképpen a zenekar két nagy slágere, a Halfway Till Morning című albumon szereplő It’s a Riot és a Forever and a Day vitte a prímet a koncert során: amíg előbbi főként fülbemászó és nosztalgikus road movie-hangulatával nyerte meg magának pillanatokon belül a publikumot, addig utóbbi laza és könnyed akkordmenetével, rádióbarát tónusaival és felhangjaival gazdagította az est repertoárját.A slágereken túlmenően viszont az a dinamikus és őszinte performansz, amelyet a tagok képviseltek, és az az önfeledt, eksztatikus energia, amelyet sugároztak a dalaikból, a többi szerzeményt is emlékezetessé és szórakoztatóvá tette. Habár mindegyik zenészt külön-külön kiemelhetnénk, a frontember Kőváry Péter a maga részben Mick Jaggert, részben Paul McCartney-t idéző kiállásával és stílusával egyértelműen gondoskodott róla, hogy a közönséget is bevonják a színpadi-előadói élménybe, és az ne csak befogadóvá, hanem az események aktív részesévé is váljon.

Fotó: Pandur-Balogh Norbert

Azzal egyébként, hogy két alapvetően garage rock beállítottságú zenekar követte egymást közvetlenül, viszonylag rövid időn belül sikerült egy csokorba gyűjteni a műfaj legjavát, és mind a riffek, mind a visszatérő témák tekintetében fel tudták vonultatni a bandák azokat a legmarkánsabb zenei trendeket, amelyek olyannyira népszerűvé tették ezeket a pentaton alapú rockslágereket. Jóllehet a program első fellépői is hozták így azt a formát, és azt a kötetlen, vérbeli gitárshow-t, amelyre a közönség számíthatott, teljessé számomra a The Trousers megjelenése tette ezt a koncertélményt.

Fotó: Pandur-Balogh Norbert

Stílus szempontjából könnyedén kivitelezhető volt az átkötés, hiszen bőven találhatunk átfedést és közös pontokat a két banda zenei vonala között - a fő különbség abban ragadható meg talán, hogy a második fellépő talán egy kevésbé visszafogott, valamivel keményebb irányzatot képvisel, amelyben a grunge, a punk, a stoner és a hard rock meghatározóbb szerepet játszik, mint előbbi zenekarnál - emellett Kőváry Zoltánék esetében a garázspunkot és rock’n’rollt játszó svéd Hellacopters és a hetvenes-nyolcvanas évek brit heavy metál, illetve progresszív rock szellemisége is sokkal erőteljesebben érzékelhető.

Fotó: Pandur-Balogh Norbert

A The Trousers műsorának a legnagyobb pozitívuma az volt, hogy valóban hű maradt ahhoz az üzenethez, amelyet a dalok is közvetítettek: került mindenféle indokolatlan külsőséget és mázt, és maximálisan a vagány, felhőtlen és tipikus lázadó életérzés átadására összpontosított, miközben szinte egyetlen lélegzettel nyomta le a teljes setlistet, sokszor észrevétlenül manőverezve át egyik számból a másikba. Technikailag is mindenképpen magasan képzett zenészekről volt szó, akiknek nem volt szüksége állandó szünetekre, egyeztetéseke, vagy változtatásokra, hanem ösztönösen és hajszálpontosan játszottak mindvégig.

Fotó: Pandur-Balogh Norbert

Eközben pedig egymással és a hallgatókkal is gördülékeny volt a kommunikáció, így sokszor akár szavak vagy gesztusok nélkül, pusztán a zene közösségformáló erejével is kölcsönös volt a megértés, ami garantálta azt a szakzsargonnal „flow”-nak nevezett jelenséget, amikor az ember teljes mértékben képes kizárni a külvilágot, és egyedül a dallam mindent elsöprő, mindenható varázsa és lüktetése létezik a számára. Az elhangzott dalok többségét a tavaly megjelent Invisible Darkness és az előtte kiadott Mother of Illusion című albumokról adták elő, amelyek meglátásom szerint a zenekar pályafutásának legjobb anyagait tartalmazzák, mivel ezekben kristályosodott ki igazán az a stílus, amely a leginkább illeszkedik a banda profiljához.

Fotó: Pandur-Balogh Norbert

A számok közül a slágerként számon tartott és hangulatos, „sétáló” ritmikával rendelkező Hysterical Route említhető meg, de az olyan pörgősebb és robbanékonyabb darabok, mint a Buckley Funeral Home, az éles és „dirty” hangzású Dancer from the Dance, vagy éppen a féktelen ritmusú Break Your Mind és a Gunslinger ugyancsak színesítették a repertoárt. A koncert vége felé pedig a The Trousers zenei világa az egyik személyes kedvencem, a dübörgő és feszes gitártémával rendelkező I get around révén csúcsosodik ki, amelyet joggal nevezhetnénk akár a kortárs magyar „old school rock’n’roll” egyik himnuszának is.

Fotó: Pandur-Balogh Norbert

A programot záró Reverend Backflash fő isnpirációja a garage rock mellett egyértelműen a pop punk és a pop rock volt, ám néhány glam rock elem is megfűszerezte műfaji szempontból a dalokat, amelyek heves dinamikájukkal az olyan kilencvenes, valamint kora kétezres évekre jellemző punk rock klasszikusokat idézhették fel a hallgatóban, mint a Sum 41, a Blink-182 vagy a Green Day. A bécsi zenekar számai közül a legmaradandóbb élményt a súlyos, főként soul és blues-központú Alright Alright jelentette a számomra, amelynek fő témája egyfajta stoneres és sotuhern rockos jelleget is kölcsönzött a szerzeménynek - ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül a határtalan rajongás, tisztelet, és lelkesedés mellett sem, ami a vendégzenészek játékának minden ízében tapasztalható volt.  

Fotó: Debre Gábor

A zenekarok nem csupán a tagok szintjén folytattak csapatmunkát, hanem implicit módon egymással is, hiszen érződött, hogy egy olyan láthatatlan szál fűzi össze az előadókat, amely főleg a hasonló dallamvilágra és kifejezőeszközökre vezethető vissza, így mindenképpen produktívnak és szerencsésnek volt mondható közöttük összességében az együttműködés. Az esemény amellett, hogy egy sokoldalú, mégis koherens zenei légkört alakított ki az est folyamán, kiváló fóruma volt annak is, hogy a műfaj kedvelői régi favoritokat felelevenítve és profin kivitelezett újdonságokat felfedezve adják át magukat egy eredeti és hamisítatlan „pub’n’roll” élménynek, így ha valaki nyitott erre a ma is virágzó és izgalmas zenei szubkultúrára, szívből ajánlom neki mindhárom fentiekben bemutatott fellépőt.

Képek forrása: Pandur-Balogh Norbert (Northern Lights Photo), Szabó Valentina, Debre Gábor

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Ocsovai Ferenc --

Zenész, költő, vilagjáró újságíró, végzettsége szerint pedig nemzetközi politológus. 1995-ben született, diplomáját az ELTE Társadalomtudományi Karán szerezte. A blues-,és a rockzene, valamint a latin kultúra szenvedélyes rajongója, hobbiszinten olykor filmekkel és építészettel is foglalkozik. Három kötete jelent eddig meg magánkiadásban, a Két világ határán (2016), az Oroszlán a ködben (2018), és a Huszonkét év zarándoklat (2019).


További írások a rovatból

zene

A zenész és barátai A zenész és barátai
Aradi Zsolt: Gasner János* emlékére
The Trousers, Peter Kovary & The Royal Rebels, Reverend Backflash - Robot Club, 2019. 04. 12.
Rohmann Ditta Bach-sorozata

Más művészeti ágakról

színház

Győztes játszma Győztes játszma
Beszélgetés Nagy Józseffel a kortárs tánc alakulásáról, iskolákról és lehetőségekről, kétlakiságról és a fiatalok helyzetéről
irodalom

A boldogság része, a bűntudat áramütése A boldogság része, a bűntudat áramütése
Peer Krisztián: Nem a sajátod
színház

Előző héten még kellékek után szaladgáltunk… Előző héten még kellékek után szaladgáltunk…
A Létra Kulturális Egyesület Ébredés című darabjának budapesti bemutatóján jártunk


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés