bezár
 

art&design

2019. 09. 12.
Ne legyen diszkrét
Bob Dylan: „Életem az utca, ahol járok" / Reök-palota, Szeged
Tartalom értékelése (8 vélemény alapján):
Szinte lehetetlen tisztán képzőművészként tekinteni olyasvalakire, aki fél évszázada a popkultúra formálója. Ha mégis meg tudom tenni, igazságtalan vagyok, mert úgy teremtek önálló kontextust, hogy az ebben a formában soha nem tud azzá válni. Ha pedig – a feltételezett alkotói célnak behódolva – elraktározom a gondosan felépített magánmitológiába a látottakat, egy brand fogyasztói csapdájába kerülök. A két befogadói stratégia sakkban tart, és az eligazodásban a Reök-palota sem mindig segít.

Bob Dylan képzőművészeti alkotásai először láthatók Magyarországon, képeinek a szegedi Reök-palota szecessziós kiállítótere ad otthont. Az alkotó folyamatosan bővíti saját művészi identitását, „definícióját”; a zenei-dalszerzői, költői munkásságán kívül filmezéssel is kísérletezett, és mint itt megtudjuk, Dylan termékeny képzőművész is. Ez azonban nem szabad, hogy feljogosítson bennünket arra az ösztönös befogadói magatartásra, hogy rögtön elfogadjuk azt a „minőségjelzőt”, amit a Bob Dylan név a zenében és az irodalomban jelent.

prae.hu

Dylan ugyanis képzetlen képzőművész, és ez látszik is a munkáin. Már itt az életrajzi megközelítés csapdájába kerül az, aki egy forradalmár rockzenészt keres a képekben. Költői tevékenységéhez hasonlóan itt is intellektuális alkotóként lép fel, referenciák mentén épít. De amíg egy versben Dylan fog valamit, és új kontextusba helyezi, addig a képzőművészetben csak újracsinál, újító erő nélkül – és rendszerint rosszabbul.

Forradalmár zenész helyett tradícionalista festőt látunk a kiállítótérben: látszólag nem csinál semmit felismerhető stílusjegy nélkül. A képeken feltűnnek a francia impresszionizmus jegyei, a fauvizmus színhatásai. Kubista térproblémákat vet fel újra, bizonyos képei pedig az amerikai hiperrealizmusból merítkeznek. Utóbbit egyébként meglepően jól idézi meg, ügyesen szűri át a hiperrealizmuson Amerika furcsa esszenciáját.

Bob Dylan:

Dylan nem csak stílusokat, hanem konkrét alkotókat is megidéz, ezzel folyamatos asszociációkra készteti a befogadót. Mert provokatív alkotói eljárás impresszionistán megfesteni egy napraforgót, színpermutációkkal bemutatni egy női portrét, vagy Munch narancssárgáját használni egy tájképen. A probléma ott van, hogy a referenciák funkciótlanok, sem rájátszásként, sem a hagyományteremtés szintjén nem érvényesülnek. A képek sem Warhol digitális glamúrjáig, sem Munch megmunkáltságáig nem jutnak el, a giclée printek[1] digitális körvonalaival találkozó ecsetnyomok inkább esetlenek, mintsem önálló stílusjegyként lépnének fel.

Dylan egyébként azt nyújtja, amit az emberek évszázadok óta elvárnak a festészettől – a tájkép, a portré, a csendélet, az akt, az enteriőr műfajai között mozog. Tétek, narratívák jobbára hiányoznak, tiszta látványképek ezek. A szegedi kiállításon koncepciózusan leginkább a tájképekből kapunk, Nátyi Róbert kurátor szépen vezeti végig a termeken például az úton levés toposzait.

Ha nem érezném azt, hogy Bob Dylant önálló képzőművészeti kontextusként kell kezelnem, mondhatnám, hogy ez egy útinapló, és annak viszont tökéletes. Hiszen a képek zöme az 1989 és 1992 közötti Never Ending Tour közben készült. Magányos hotelszobák estéi, végtelen utak. A kiállítás azonban mintha mégsem ezt várná tőlem, de egyértelmű tájékozódási irányokat nem kapok. Nem segítenek abban, hogy hogyan nézzük ezt a kiállítást, pedig a kontextus megteremtése a kiállítók feladata lenne.

A szervezők diszkréten kezelik a Dylan-mitológiát, nem állítanak zenei analógiákat a képek mellé, nem tolják az arcunkba az ikon portréját, de a háttérben mégis lágyan szólnak – mintegy jelzésértékűen – Dylan folkjai. Ez a diszkrétség az, aminek itt nincs helye; ez az, ami sakkban tart, és ami miatt a befogadói dilemmáimmal mindvégig magamra maradok.

Úgy gondolom, hogy szerencsésebb lett volna útinaplóként bemutatni ezt az 51 képet, mert például az, hogy egy világhírű rockzenész bármit is látott, azt mindig Amerikával a szemében látta, izgalmas kiegészítés volna a teljes Dylan-képhez. Talán Dylan maga sem szeretné magát képzőművésznek tudni, egyszerűen eladhatóvá vált bármi, amit csinál. Saját bevallása szerint neki a festés egyébként sem más, mint pihenés. Két koncert közötti dokumentatív tevékenység, akár a naplóírás, ez pedig jól beilleszthető lenne egy önéletrajzi narratívába.

Bob Dylan:

Azt viszont nem szabad elvitatni Dylantől, akár képzőművészként, akár brandként tekintünk rá, hogy tudja, hogyan kell nézni. A perspektívái érdekesek, a hagyományosnak számító reneszánsz enyészpontos perspektívából csak keveset látunk tőle, izgalmasan kezeli a teret, és néhol el is rugaszkodik az avantgárd mozgalmak térkezelési bizonytalanságától, megdönti kompozícióit. Tudja, mit kell látni; egy éjszaka meglát egy telefonfülkében telefonáló embert, és megfesti a lap szélére komponálva, vagy megfest egy drive in-t, ami azt az érzést kelti, hogy mindjárt a szemlélődőre dől.

Egy Amerikából hazatért bácsi, akit a galériában ismertem meg, például azt mondja, hogy Florida felett pont ilyen az ég, ahogy Dylan megfestette. És ez jó, csak engedjék, hogy tisztán lássam.

 

A Bob Dylan: „Életem az utca, ahol járok" című kiállítás szeptember 22-ig tekinthető meg a Reök-palotában (Szeged, 6720 Szeged, Magyar Ede tér 2.)

Képek: ©Reök

 


[1] A giclée print ma az egyik legmodernebb tintasugaras nyomtatási technika, nagymértékű nagyításra ad lehetőséget.

nyomtat

Szerzők

-- Gáspár Sára --

1999-ben született Szegeden. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem designkultúra szakján végzett.


További írások a rovatból

art&design

Fedezd fel Csontváry Kosztka Tivadar művészetét!
Trafik címmel nyílt kiállítás Lobot Balázs műveiből a Printa edition galériában

Más művészeti ágakról

színház

Székely Csaba Az igazság gyertyái című drámája a Budaörsi Latinovits Színházban, Alföldi Róbert rendezésében
Avagy mit ihletett Kafka férge, Cortázar axolotlja és Langelaan legye
Inspirációkról, hatásokról, feszültségekről és feloldásokról Nagy Ákos Lineaments II. című lemeze kapcsán


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés