bezár
 

színház

2019. 12. 28.
Én akarok lenni a legjobb gyerek a világon!
Egy méhkaptár traumatikus hétköznapjainak krónikája – A méhek istene a Kolibri Pincében
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Utoljára tíz évvel ezelőtt jártam idelenn, az Andrássy útról nyíló pincében. Akkor a Lila történetét játszották Vidovszky György rendezésében. Nyomasztó volt. Fullasztó, kétségbeejtő, euforikus élmény. Ugyanezt érzem, amikor 2019. decemberében, tíz évvel később a Kolibri Pincében ülök. Csend. Döbbenet. Satuba szorított mellkas. Ezek után én mégsem akarok már jó gyerek lenni.

Amit látok, lényegében már az első percektől fogva sokkol. Újra és újra összeszorul a gyomrom attól a fájdalmasan hétköznapi, tűpontosan színre vitt családi drámától, amit a színészek ebben a szűkös térben megjelenítenek. Egy elhanyagolt kisgyerek, egy álmaitól elvágott anya, egy férfiasságában, tetterejében megcsonkított apa. Esélyük sincs jól szeretni egymást, hiszen a sorsukat alakító feldolgozatlan sérüléseik nem hagyják őket nyugodni egy pillanatra sem.

Szkéné színház

Éltető Anna fotója

A kisfiút életre keltő Ruszina Szabolcs nézők számára kihangosított gondolatai a bőrünk alá másznak. Ahogy háromévesként könyörög anyjának: „Ölbe… Ölbe… Ölbe!” Mire az anya hisztérikus hangon előbb a gyereket hibáztatja, hogy nem élhet a szenvedélyének, egyetlen örömforrásának, a rajzolásnak, majd miután a kisfiú továbbra sem hajlandó a macijával játszani először hangzanak el a szavak: „Rossz vagy, miért nem tudsz te is olyan lenni, mint a többi gyerek?! Mosolyogj szépen!” És a fiú torz mosolyra húzza a száját és elmondja nekünk: ha csak ez kell, hát megteszi, mert ő jó akar lenni. Ő semmi mást nem akar, csak, hogy anya és apa szeresse. Ő akar lenni a legjobb gyerek a világon. Különösen kegyetlen pontja az előadásnak, mikor fordul a kocka, és az anya könyörög immár 13 éves fiának: „Gyere, adj egy puszit! … Ölbe! Ölbe… Ölbe…” Ruszina kinéz a közönségre, és az egész este egyik legerősebb mondata hagyja el a száját: „Úgy tehetsz valakit legkönnyebben a szolgáddá, ha azt veszed el tőle, ami számára a legfontosabb.” Mindehhez pedig megkapjuk teljesen átalakult, szenvtelenné, már-már gonosszá vált arcát. Azt az arcot, amiből a 47 éves színész könnyedén varázsolt három, négy, ötéves kisgyereket alig egy órával korábban.

Ennyi kell hát ahhoz, hogy elrontsunk egy gyereket, hogy személyiségét a végletekig eltorzítsuk? Szeretetlenség. Erőszak. Elhanyagolás.

Az előadás egy igazi kirakós. Építkezése tökéletesen idézi a legfeszültebb, legmeglepőbb fordulatokban bővelkedő filmeket. Olyanokat, mint mondjuk a Lucky Number Slevin vagy a Now You See Me első része (de helyettesítse be ki-ki maga az „aha-érzést” okozó filmélményeit ide). Sokáig egy hétköznapi bántalmazó család történetét követhetjük nyomon, hogy aztán a szakirodalomból, a híradóból vagy a filmekből fájóan ismerős forgatókönyv alapján haladjunk velük az elkerülhetetlen végkifejletig. Aztán egyszerre az elhintett jelek elkezdnek összeállni, és értelmet nyer az egész látványvilág, a jelmez, a díszlet, a méhek, a hétéves fiát méhészetre okító apa szavai.

Hogy mennyire való egy ilyen fajsúlyú előadás a 14-18 éves korosztálynak? A hozzá kapcsolt drámapedagógia-foglalkozással egybekötve kifejezetten. Szeretném hinni, hogy a zenei világ, az erős színészi játék, a cselekmény íve, a nyelvezet és maga az előadáshoz tökéletesen passzoló játszóhely együtt elég hatásosak ahhoz, hogy lekössék a tinédzsereket, akik talán épp azon az úton járnak, amin a kisfiú, aki a méhek istenévé, azaz valamiféle kifordult módon értelmezve a jóságot, „jóvá” készül válni.

H.S.C. Stáblista fotója

Lehetséges, hogy más lett volna a történet kimenetele, ha ez a gyerek elég szeretetet kap? Lehetséges kamaszkorban pótolni egy elveszett, megrabolt gyerekkort? Vagy talán még később, megfelelő önismeretre szert téve? Kikalapálhatók egy sérült psziché/lélek horpadásai – és ha igen, hogyan? Honnan származik a küldetéstudat, és miként torzulhat el végletesen? Hogyan lehetséges, hogy egy ártatlan kisfiú, aki csak jó akart lenni, olyan emberré vált, aki egyéni traumáját az egész világra kiterjesztette, akinek életét és tetteinek következményeit a mai napig műalkotások sora igyekszik feldolgozni, mert mindaz, amit elkövetett feldolgozhatatlan?

A Kolibri Pince előadása erősen ajánlott mindenkinek, aki meg akarja érteni, miért fontos jól szeretni, miért fontos képessé válni családi mintáink megváltoztatására, miért létkérdés a megfelelő önismeret. Mert olykor a legártatlanabbnak képzelt mondatok hozzák létre a legelvetemültebb szörnyetegeket. Én már soha többé nem akarok #jógyerek lenni.

 

Kiss Márton: A méhek istene. Szereplők: Grisnik Petra m.v., Mészáros Tamás, Ruszina Szabolcs, Szanitter Dávid. Dramaturg: Horváth Péter. Látványtervező: Polgár Péter. Zeneszerző: Sulyok Benedek. Szcenikus: Farkas István. A tervező munkatársa: Reymeyer Dóra. A rendező munkatársa, súgó: Vajdai Veronika. Rendező: Kiss Márton. Bemutató: 2019 december 7. Kolibri 

 

A fotók a színház FB-oldaláról származnak; A felhasznált képek Éltető Anna közönség.hu-ra készült és a H.S.C. Stáblista fotói.

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Dósa Judit --

"Csak két dologban hihetsz. Vagy abban, hogy a világon minden csoda, vagy abban, hogy semmi sem."


További írások a rovatból

színház

Egy történet akkor jó, ha…
A Szkéné Színház Köztünk marad színházi játékának december 4-i alkalmáról
Samuel Beckett: Az utolsó tekercs / A régi dallam a Digital Theatre kínálatában
színház

Félhetes dokumentumszínház-maraton Félhetes dokumentumszínház-maraton
A Rimini Protokoll Nachlass – Pièces sans personnes (Hagyaték – Személytelen történetek) című előadásáról
színház

Az életem semmi más, csak csoda Az életem semmi más, csak csoda
Opera otthonról – Moody: Push a La Monnaie előadásában

Más művészeti ágakról

avagy tudósítás az interpretáció és az improvizáció határvidékérő
irodalom

Hol van az út Esterházy Péterhez? Hol van az út Esterházy Péterhez?
Péczely Dórával és L. Varga Péterrel beszélgettünk


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés