bezár
 

art&design

2020. 06. 19.
Mi lesz a kultúrával a pandémia után?
A változás egy lehetséges útja
Tartalom értékelése (1 vélemény alapján):
Carmen Salas független kurátor elgondolkodtató szöveget közölt a medium.com-on a koronavírus és a művészeti élet összefonódása kapcsán. Ezt most összefoglaltuk, hogy fontolóra vegyünk olyan kérdéseket mint: Mi lehet a kultúra szerepe a válság után egy ideálisabb társadalomban? Mit várhatunk el a művészettől az elkövetkező években? 

Salas elképzelése szerint a jövő ideális múzeumai és galériái magukba foglalják a városokat, a közösségeket és a minket körülvevő természeti környezetet is. Ezek olyan intézmények, melyekben sem a hagyományos kiállítási terek, sem a kézzel fogható művészeti tárgyak nem léteznek többé. Ahol a művészek, a kulturális dolgozók és a kreatív szakemberek együttműködnek az állampolgárokkal, különféle közösségekkel, továbbá a tudósokkal, mezőgazdasági termelőkkel és a politikusokkal. Annak érdekében, hogy közös erővel egy, a kultúra szolgálatában álló, azt hatékonyabban működtető rendszert tervezzenek, valamint, hogy a kooperáció mentén a kreativitást és a valódi társadalmi változást ösztönző tevékenységek és programok jöhessenek létre.

A művészet nem más, mint intimitás és inspiráció, amely nemcsak az általa elfoglalt fizikai tereket változtatja meg, de azokat az embereket is, akik kapcsolatba kerülnek vele. Így a művészet alatt nem csupán a megfogható tárgyakat és a digitális élményekre fókuszáló kiállításokmegrendezését, illetve bemutatását értjük, hanem azt az egyéni látásmódot is, ami szerint éljük az életünket, és aminek fényében hajlandók vagyunk törődni magunkkal és másokkal is – állítja a kurátor.

A nagy francia gondolkodók egyike, Michel Foucault már a 20. században kellő pontossággal azonosította ezt a problémát: „Számomra lenyűgöző az a tény, hogy a társadalmunkban a művészet mennyire átalakult. Mára csak a tárgyakhoz, nem az egyénekhez vagy az élethez kapcsolódik. Ez, a művészet egy szakértők által művelt elitista formája. De vajon nem lehet mindenki élete műalkotás?” Napjainkban Foucault szavai különösen relevánsnak tűnhetnek, hiszen úgy látszik, meg kell tanulnunk hosszútávon is együtt élni a koronavírussal, és azzal a tudattal, hogy 5–10 évenként újabb és újabb járványokra számíthatunk.

Lassan hozzá fogunk szokni az olyan súlyos, egymással szorosan összefüggő kihívásokhoz, mint a klímaváltozás, a menekültválság vagy az élelmiszerhiány, ezért alapvető fontosságú, hogy továbbra is olyan jellegű kérdéseket tegyünk fel, amelyek egy társadalmi átalakulás közepette is a művészet szerepét boncolgatják. Például miért és kinek alkotnak a művészek, és meddig mehetnek el a társadalmi átalakulás kivívása során anélkül, hogy lemondanának a saját művészi szerepeikről? Mire kéne a művészetnek ténylegesen összpontosítania? Képes lehet-e a művészet előidézni egy társadalmi átalakulást, netán ösztönözhet-e minket a művészet az anyagi kultúrához fűződő viszonyunk újragondolására? Nyilvánvaló, hogy a kialakult helyzetben az ehhez hasonló kérdésfeltevésekre éppúgy szükség van, mint önreflexióra, a művészeti intézmények és gyakorlatok működésének megkérdőjelezésére, és a művészek munkájának felülvizsgálatára.

Bubla Éva: A kitchen ssesi x offline az élelmezés problematikáját vizsgálja korunk ökológiai válságának kontextusában. A workshop alkalmával a résztvevők közösen térképezték fel környezetünket: ehető vadnövényeket kerestek, és felelevenítették a növényekről elfeledett ismereteket, mint a növények tápláló vagy gyógyító hatása, de felmerült az élelmiszer-önrendelkezés fontossága is.

Carmen Salas 2018-ban kezdett el dolgozni egy hosszútávú projekten, amely a következő kérdéseket járja körbe:

1) Mi lenne, ha a művészek nagyszámban úgy döntenének, egy évre szakítanak azzal a megszokott gyakorlattal, hogy elszigetelt stúdiókörnyezetben végezzék a munkájukat? Ehelyett akár a tárgyi alapú művészeti tevékenységüket felválthatná egy részvételi, társadalmi alapú gyakorlat.

2) Vajon készül-e a művészeti-kulturális szektor (a finanszírozó testületek, az intézmények, az alapítványok, a kurátorok, a kritikusok, a művészek) a jövőben várható erőforráshiányos működésre? Salas aggodalmának hangot adva arra is kitér, hogy több finanszírozási lehetőségre lenne szükség ahhoz, hogy biztosítani tudják a műalkotások létrehozásának, művészeti projektek, események megvalósításának és népszerűsítésének új, a jelenleginél fenntarthatóbb módját. 

3) Van értelme a már megszokott módon tovább folytatni a kulturális vállalkozásainkat anélkül, hogy egy szilárd és fenntartható struktúra, illetve infrastruktúra lenne mögötte? A szerző inkább úgy véli, hogy minden időnket, energiánkat és erőforrásunkat erősebb rendszerek és infrastruktúrák kidolgozására, ugyanakkor stabil keretek megtervezésére és felépítésére fordíthatnánk.

Salas javaslata a művészeti gyakorlat hatásával, valamint az azt fenntartó rendszer jellemzőivel és lehetőségeivel fonódik össze. Arról szól, hogy mindenekelőtt az ötletekre, az értékekre, a tudáscserére, a bölcsességre, és nem utolsó sorban a változás eszközeire kell hangsúlyt fektetnünk ahhoz, hogy a változás útjára léphessünk. Ahogy Domenico Dom Barra is rávilágított: „Az egyes művek helyett a művészeti gyakorlatot, a művészek helyett pedig a közösséget kell előtérbe helyeznünk. (...) Ez a cselekvésről szól, és nem a művek megalkotásáról.”

Képzeljük el azt, hogy a művészet képes visszatérni a gondoskodás, a kedvesség, az együttérzés, a cselekvés, a társadalmi igazságosság és az együttműködés értékeihez. Ez lehetséges volna, ha a művészet nagyobb társadalmi dimenzióval bírna. A művészet nem szólhat a változatlanságról, a konformizmusról, sem a félelemről, épp ellenkezőleg: a kockázatvállalásról, az ellenállásról, az egyenjogúságról és az átalakulásról kell szólnia.


Bubla Éva: Lélegzésre Kijelölt Hely, 2019. (Five Passages to the Future c. kiállítás, Galeri Nasional Indonesia).  Fotó: Ana Setyardyani Putri Bubla Éva: A Lélegzésre Kijelölt Hely egy növényeket inkubáló modul, segítségével friss levegő inhalálható az egyre szennyezettebb urbánus terekben. Emlékeztet minket a növények jelentőségére, az emberi tevékenységek hatásaira, és egy ehhez kapcsolódó spekulatív, disztópikus jövőképre.

Carmen Salas azt is kiemeli, ha a koronavírus után újra akarjuk tervezni a társadalmunkat, akkor olyan művészetre van szükségünk, amely nem az individualizmusról és a „művészi zsenialitásról” szól, hanem azokról az alkotókról és intézményekről, amelyek a rendszerszintű megoldásokra és olyan együttműködésekre összpontosítanak, amik a közösségi gondoskodást és részvételt segítik elő. Elsősorban használhatjuk ezt az időt arra, hogy azonosítjuk és elemezzük a kulturális szféra gyengeségeit, erősségeit és lehetőségeit. Mindemellett gondoljuk át és vitassuk meg, hogy milyen módon lehet felépíteni egy erősebb, igazságosabb, sokkal ellenállóbb és fenntarthatóbb szektort. 

Végül a források egy részét olyan munkacsoportok létrehozására kellene fordítani, amelyek ezt követően különböző intézmények, művészek, finanszírozók, kormányok és állampolgárok bevonásával megvitatják a strukturális problémákat, továbbá ezek orvoslására szilárd és tartós stratégiákat dolgoznak ki. Mindez megkerülhetetlen, ha egy erősebb kulturális szféra létrejöttén kívánunk dolgozni.

Carmen Salas eredeti, angol nyelvű cikke
Kép a főoldalon és a Facebookon: Agnes Denes: Wheatfield–A Confrontation, Manhattan, 1982.
Négyzetes kép: Koronczi Endre: Ploubuter Park Open Air installációk
Fejléc kép: Bubla Éva: Lélegzésre Kijelölt Hely, 2019. Fotó: Ana Setyardyani Putri

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Tóth Ádám --


További írások a rovatból

art&design

Portré a 20. századról Portré a 20. századról
Virtuális séta a Budapest FotóFesztivál „Fotóikonok – Archívumból történelem” című kiállításon
art&design

Kereszt a világ végén Kereszt a világ végén
Keresztes Zoltán oroszországi fényképeiről
art&design

A magasugrás veszélyei A magasugrás veszélyei
Kritika a Standby szabadtéri kiállításról
art&design

Geometrizált humanizmus Geometrizált humanizmus
Interjú Ábel Tamás üvegművésszel sikerről, külföldi kapcsolatépítésről, magyarországi megélhetésről, valamint művészeti ága helyzetéről

Más művészeti ágakról

színház

Shakespeare, amikor magyar és abszurd Shakespeare, amikor magyar és abszurd
Hamlear a Gyulai Várszínházban
színház

Lépjünk ki a babaházból! Lépjünk ki a babaházból!
Kartonpapa a Szkénében
Gyerekkönyvek a koronavírusról
színház

Azt mondom: cirkusz Azt mondom: cirkusz
Szubjektíven CIRCUS FLOW Cirkusz-Művészet-Alkotás Tárlatról, Visegrád, 2021. július 7., Duna Event rendezvényhajó


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés