bezár
 

film

2020. 09. 25.
Szerelemtől ideges idegsebész
Horvát Lili: Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre
Tartalom értékelése (1 vélemény alapján):
Horvát Lili új filmje, a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon bemutatott, és most a magyar mozikba kerülő Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre remek lélektani-egzisztencialista szerelmi dráma, amelynek cselekménye kiválóan egyensúlyozik valóság és képzelet határán.

A magyar filmrendezők a történelmi témák mellett különösen vonzódnak a szerelem kérdésköréhez, és általában rendkívül eredeti módon képesek feldolgozni ezt a filmtörténet során amúgy már igen korán elcsépeltté vált témát. Ez persze nem annyira meglepő annak fényében, hogy a vígjáték mellett a melodrámának, illetve a románcnak (a romantikus drámának) van a legerősebb magyar filmtörténeti hagyománya: főleg a második világháború alatt készültek kifejezetten remek, időtálló melodrámáink és tragikus románcaink (Kalmár László: Halálos tavasz, Radványi Géza: Egy asszony visszanéz). Ezeket a műfajokat nagyfokú realizmussal igyekezett feltölteni Szőts István (Emberek a havason) kiváltképp a háború után készült, majd személyesen Rákosi Mátyás által betiltott Ének a búzamezőkről című filmjében. Szőts nyomán haladva pedig az ötvenes, hatvanas és hetvenes évek (pre)modernista filmrendezői használták fel történelmi, egzisztencialista és társadalmi-lélektani drámáikhoz a melodráma műfaját (Fábri Zoltán: Körhinta, Makk Károly: Ház a sziklák alatt, Szerelem, Szabó István: Szerelmesfilm, Gábor Pál: Angi Vera, Tarr Béla: Panelkapcsolat).

Ezt a hagyományt tovább vitték a 2000-es évek filmszerzői (Mundruczó Kornél: Nincsen nekem vágyam semmi, Szép napok, Fliegauf Bence: Rengeteg, Womb, Kocsis Ágnes: Friss levegő), és a kortárs éra alkotói is (Enyedi Ildikó: Testről és lélekről, Reisz Gábor: Rossz versek, Tóth Barnabás: Akik maradtak). A legújabb példa a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál Giornate degli Autori nevű versenyprogramjában debütált Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre, Horvát Lili (Szerdai gyerek) második nagyjátékfilmje. A Felkészülés pedig kisebb-nagyobb hibái ellenére a többszörösen díjazott Szerdai gyerek után egy újabb különleges szerzői melodráma lett, amelynek cselekménye kiválóan egyensúlyozik valóság és képzelet határán.

Horvát Lili: Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre

A film főhősnője Márta, aki negyven éves korára hatalmas karriert futott be, ugyanis az Egyesült Államok egyik neves kórházában dolgozott idegsebészként. Azonban a kezdődő kapuzárási pánikkal társuló szerelem őt is megbolondítja, sőt összezavarja, ezért még arra is képes, hogy a Drexler János nevű, futólag megismert magyar kolléga miatt otthagyja Amerikát, és új életet kezdjen Magyarországon. Határidőnaplója emlékezteti is, hogy a Szabadság-híd pesti hídfőjénél lesz első randevúja szíve választottjával. Szíve azonban gyorsan összetörik, mert a férfi nem jelenik meg a megbeszélt időpontban, ráadásul a kórháznál Márta összetalálkozik Jánossal, aki láthatóan nem ismeri fel. A férfi űz vele kegyetlen játékot? Vagy a főhősnő elméje kezd megbomlani? Ezt próbálja kideríteni Márta a cselekmény során, miközben igyekszik visszailleszkedni a nem túl jó állapotú magyar egészségügyi rendszerbe is.

„A Felkészülés számomra elsősorban a szerelem projektív természetéről szóló személyes történet. A film a szerelmet az őrülettől elválasztó, nyugtalanítóan homályos határsávban játszódik. Mennyiben építjük önmagunkban a szerelmi történeteket? Meddig tart a vágyott valóság, és hol kezdődik a realitás? Mennyire másképpen megélhető két ember számára ugyanaz a szerelem?” – olvashatjuk Horvát Lili értelmezését a film forgalmazójának hivatalos sajtóközleményében. Ehhez tegyük hozzá azt, hogy a Felkészülés olyan, mintha Michelangelo Antonioni (Az éjszaka) és Ingmar Bergman (Persona) rendezték volna közösen, nyakon öntve a hatvanas-hetvenes évek cseh és magyar rendezői által gyakran alkalmazott groteszk iróniával. A film legizgalmasabb formai specialitása a hatvanas évek modernista filmtörténeti korszakára jellemző szubjektív realizmus, ami a rendkívül érdekesen megírt, összetett főhősnő karakteréből következik. Horvát Lili végig tudatosan Márta nézőpontjával azonosítja a nézőt, és egy pillanatra sem engedi, hogy kikerüljünk az idegsebész doktornő „fejéből”. Márpedig Márta láthatóan frusztrált, traumatizált és zárkózott ember (pszichológushoz is jár, hogy traumatizáltságának forrásvidékét felderítse), akinek Jánossal való afférja után végképp különösen nehezen megy az emberi kapcsolatteremtés. Rainer Werner Fassbinder óta tudjuk, hogy „a félelem megeszi a lelket”, ebben az esetben pedig torzítja a realitásérzéket.

Horvát Lili: Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre

Márta félelme többek között abból fakad, hogy már kicsit sem tetszik neki a szinglik életmódja, negyvenes évei elején egy szerető társra, intim emberi kapcsolatra vágyna nemcsak lelki, de testi értelemben is. Horvát Lili szerencsére nem kendőzi el, hogy a szerelem nem pusztán nagyon nemes, romantikus, szinte transzcendentális érzés, hanem legalább annyira zsigeri szexuális vágy is, amit a patriarchális társadalom sztereotípiáival ellentétben nemcsak a férfiak, hanem a nők is jól ismernek. A sztereotípiákat működtető hollywoodi hagyományra, illetve a klasszikus magyar melodrámákra is jellemző, hogy a férfiakat megbolondítják a titokzatos, sőt veszélyes nők (ahogy a Karády Katalin-filmekben történik). Horvát Lili ezt megfordítja női szemszögű történetében, és rávilágít arra, hogy bizony a nők is válhatnak egy férfi bolondjaivá, ugyanúgy bálványozhatják szívük választottját, és emiatt sok badarságot, sőt groteszk dolgot művelhetnek.

A Felkészülés groteszksége abból fakad, hogy bár Márta számos komikus szituációba keveredik, ezek nemcsak, nem egyértelműen vicces helyzetek, hanem már-már egy mániákus őrültet sejtetnek, illetve fájdalommal és depresszióval is telítődnek. Ilyen például a „stalkolás”, azaz hogy a főhősnő ahová csak tudja, követi Jánost, és még a könyvét is megszerzi, de nem azért, hogy elolvassa, hanem hogy annak segítségével végezzen önkielégítést. Ez egyszerre komikus, bizonyos szempontból megbotránkoztató és megható is. Megható, mert ebben a mozzanatban, ebben a fetisizációban benne van a viszonzatlan szerelem és az egyre távolabb és távolabb kerülő partner iránti elviselhetetlen testi-lelki vágy minden fájdalma.

Találó, sokatmondó motívum az idegsebészeté. Az idegsebész az emberi aggyal lép komoly kapcsolatba, és mint azt János is elmagyarázza egy filmbeli konferencián, az orvos gyakorlatilag teljhatalmat kap az egyén felett, ha a beteg agyával foglalkozik műtét közben, hiszen egyetlen vágással befolyásolható valakinek a személyisége vagy az elmeállapota. Ebből következően a valóságot, pontosabban az egyén valóságérzékelését is az befolyásolja, hogy milyen állapotban van az agya, illetve az idegrendszere. Egyrészt Márta mint idegsebész elvileg teljhatalmat kaphat az emberi elme felett, így kontrollálhatja a valóságot is. Másrészt, és ez az ő tragikomédiája, éppen a saját realitását, illetve realitásérzékét nem képes kordában tartani. Míg páciensei – így például a Nagy Zsolt által játszott férfi – valóságpercepcióját helyre tudja állítani, önmaga életének nem ura, külső segítségre van szüksége, mivel János és a János iránti vágy rátelepedett az elméjére.

Az idegsebészet ezen jellemzőjével függ össze, hogy amit a filmben látunk, az nem feltétlenül az objektív valóság, hanem az a valóság, amelyet az elidegenedett, beteljesületlen vágya miatt frusztrált Márta annak érzékel, vagy annak akar érzékelni. Sokszor tehát eldönthetetlen, hogy amit látunk, az „valóság” vagy csupán a főhősnő képzeletének szüleménye. Így nem tudhatjuk biztosan, hogy János egyáltalán létező személy-e. Ezzel kapcsolatban Horvát Lili számos remekül megrendezett jelenetben bizonytalanít el minket, mert nem teljesen egyértelmű, hogy amikor Márta látja a férfit, akkor más is látja-e az idegsebészt (elég csak az egyik műtői jelenetre gondolni, amelyben feltűnik János, de csak a főhősnő figyel fel rá). Éppen ezért néhány irreálisnak tűnő képsort sem szabad rögtön negatív kritikával illetni, mivel ha elfogadjuk, hogy amit látunk, az Márta képzeletében zajlik, akkor egészen elfogadhatóvá válik egy-egy melodrámai túlzás. Ezért is fontos hangsúlyozni, hogy a Felkészülés is a melodráma, illetve a románc műfajával lép kapcsolatba, mert Horvát Lili a valóságpercepció elbizonytalanításával és az erős szubjektivitással tulajdonképpen kommentálja a sokak által lenézett, giccsesnek, érzelgősnek és valószerűtlennek titulált szerelmi zsánereket. A rendezőnő műve éppen azt mutatja be, hogy a valószínűleg sok romantikus filmet látott főhősnő maga is azt szeretné, ha élete egy egzisztencialista-modernista, tehát rendhagyó melodrámából szabályos, happy enddel végződő melodrámává válna, mert akkor kiderülne, hogy János és az ő kapcsolata valóban létezik, és „meghatározatlan ideig boldogan élhetnének, amíg meg nem halnak”. Ez így lesz? Végződhet így ez a film? Horvát Lili nagyon frappánsan válaszol erre a kérdésre.

Horvát Lili: Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre

Az alapvetően lélektani-egzisztencialista Felkészülés meg-megvillant aktuális társadalmi problémákat is, amelyeket egészen kreatívan szőtt bele a rendezőnő ebbe a szubjektív történetbe, így egyáltalán nem hatnak erőltetettnek. Természetesen leginkább az egészségügy kérdésköre kerül terítékre, mivel Márta orvos, és egy magyar kórházban dolgozik. Így például a főhősnőt sokkolja, hogy a váróterem előtt mennyi beteg sorakozik, és asszisztense milyen halálos nyugalommal felel a doktornő sürgetésére, hogy „ezek” úgysem fognak egy nap alatt sorra kerülni, úgyhogy másnap vagy harmadnap úgyis eljönnek. A betegek kiszolgáltatottsága mellett pedig a tipikus magyar mentalitás, a külföldöt megjárt és sikeres honfitársak iránti irigység, illetve a külföldről hazatérő magyarok mint idegenek percepciója is megjelenik a Felkészülésben. Például Márta idősebb és hiú kollégáitól többször megkapja a gunyoros, kioktató kérdést, hogy „ezt még Amerikában is így csinálják, nem?”. A Nagy Zsolt által játszott páciens fia, az orvostanhallgató Alex pedig gorombán odaveti a kérdést a főhősnőnek, hogy ha annyira sikeres volt az USA-ban, akkor miért nem maradt ott.

A Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre tehát kiváló, sokrétű film, nem mellesleg remek színészek játszanak benne. Kiemelkedő a két főszereplőt megformáló Stork Natasa és a magyar filmben régóta (Török Ferenc: Overnight, 2007) nem szerepelő Bodó Viktor játéka, érzékenységük és természetességük teszi igazán átélhetővé Horvát Lili művét. A Felkészülésnek egyedül az róható fel, hogy az utolsó harmadára nem jelentősen, de határozottan veszít lendületéből, és hosszabbnak is érződik a kelleténél. Azaz Márta története eljut egy olyan pontra, ahonnan már csak feleslegesen lehet tovább ragozni a főhősnő drámáját, és sajnos Horvát Lili feleslegesen tovább is ragozza azt. Továbbá a lezárás sem biztos, hogy mindenkinek tetszeni fog. Értelmezhető persze frappáns befejezésként, de önkényes szerzői gesztusként is, amellyel a rendező magára hagyja a nézőt. Ám ettől függetlenül egyértelmű, hogy a Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre nemcsak az ősz, de az idei év egyik legjobb magyar filmje is. Ezt persze látszólag nem nehéz elérni a 2020-as mezőnyben, ám ha nem lenne járvány, Horvát Lili műve akkor is az elsők között szerepelne, mert a Testről és lélekről óta nem láttunk ilyen jó értelemben furcsa és emlékezetes szerelmi drámát.

 

Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre – színes, magyar dráma, szerelmi történet, 95 perc, 2020. Írta és rendezte: Horvát Lili. Operatőr: Maly Róbert. Zene: Keresztes Gábor. Producer: Horvát Lili, Csernátonyi Dóra, Miskolczi Péter. Vágó: Szalai Károly. Szereplők: Stork Natasa (Vizy Márta), Bodó Viktor (Drexler János), Lukáts Andor (Dr. Fried), Vilmányi Benett (Kriván Alex), Nagy Zsolt (Kriván Barna). Forgalmazó: Mozinet. Bemutató: 2020. szeptember 24. Korhatár: 16 éven aluliak számára nem ajánlott!

A cikkben szereplő képek forrása: Mozinet.

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Benke Attila --

Benke Attila az ELTE Bölcsészettudományi Karán végzett 2012-ben filmtudomány mesterszakon, ugyanitt 2016-ig a Filozófiatudományi Doktori Iskola Film-, média- és kultúraelmélet programjának hallgatója volt. Jelenleg filmkritikusként, újságíróként, szerkesztőként tevékenykedik számos kulturális folyóiratnál és portálnál, valamint filmes műfajelméleti kutatást végez, és magyar filmtörténettel is foglalkozik.


További írások a rovatból

Burhan Qurbani: Berlin, Alexanderplatz
Max Barbakow: Palm Springs
Interjú Jancsó Dávid vágóval karrierválasztásról, a vágó megítéléséről és a tudatosság szerepéről

Más művészeti ágakról

irodalom

Két esemény margójára Két esemény margójára
A Margó Irodalmi Fesztivál zárónapjáról
gyerek

Különleges gyerekhősök, avagy mi van a Disney és Pixar filmeken túl?
A gyerekeket szólítják meg a filmek a Cinemirán
irodalom

Szilánkok a Kaleidoszkópban Szilánkok a Kaleidoszkópban
A MINEK Kollektíva és a Halszájoptika közös estjéről


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés