bezár
 

építészet

2020. 12. 26.
Kincset érő kerámia
A Zsolnayak építészeti öröksége Budapesten
Tartalom értékelése (2 vélemény alapján):
A legtöbb magyar számára minden bizonnyal ismerős cseng a Zsolnay név: a világhírű iparosmester és gyártulajdonos 1853-ban létrehozott vállalkozása egyaránt mérföldkőnek tekinthetőek a modern építészetben és az ipartörténetben. A Zsolnay-márka alkotásai hungarikumnak, azaz a magyar kulturális örökség részének számítanak, miközben a pécsi Zsolnay-negyed szintén kiemelt műemlék státusszal rendelkezik, ahol turisták ezrei fordulnak meg évente.

Az eredeti üzemnek otthont adó Pécs mellett azonban számos külföldi és magyar városban is jelen vannak az egyéni ornamentikáról és pompázatos színkavalkádról már messziről összetéveszthetetlen Zsolnay-kerámiával fedett alkotások, amelyek nélkül minden bizonnyal Budapest belvárosa is egészen más képet mutatna napjainkban. A fővárosban ugyanis mintegy kétszáz épület viseli magán a dinasztia keze nyomát, amelyek javarészt 1875 és 1914 között épültek - sőt, a nagy számú megrendelések miatt gyár is létesült Budapesten a cég terjeszkedései során.

Az alapító Zsolnay Vilmos, aki eredetileg festőművésznek készült, valódi polihisztor és álmodozó volt: kortársai a „legnagyobb fazekasmesternek” nevezték, ugyanakkor ismerte a kor jeles építészeit, így Lechner Ödön, Ybl Miklós, Steindl Imre és Schulek Frigyes munkáin is felfedezhetjük a legendás épületkerámiát. Noha a tőkés többféle anyaggal kísérletezett, így többek között a fajansz, a majolika, a fagyálló pirogránit és a porcelán is megjelenik a repertoárban, az igazi áttörést mégis az opálosan tündöklő és sokféle színárnyalatban játszó titokzatos bevonat, az eozin jelentette, amely nevét - különleges optikájára utalva - a hajnal görög istennőjéről kapta.

A korábbi évszázadokban az antik, az arab, a mór és az itáliai képzőművészetben is létezett az eozinhoz hasonló máz, az idők során azonban a recept elveszett, és ha valaki meg is fejtette a titkát, mint tette azt a művész Giorgio Andreoli, a metódust valamennyien magukkal vitték a sírba. Így volt ez egészen Zsolnay színrelépéséig, aki a kályhák, burkolatok, csempék és dísztárgyak mellett a kiegyezés korabeli építkezési projektekben is aktív szerepet vállalt, különösen a dinamikusan fejlődő fővárosban, ahol főként a belváros, a Duna-part, a Nagykörút, az Andrássy-út és Zugló épületein köszönnek vissza a jellegzetes motívumok.

Földtani Intézet

Magyar Állami Földtani Intézet (Fotó: Wikipedia)

A budapesti épületek stilisztikai skálája igen szélesnek mondható, hiszen megjelennek közöttük szecessziós, historizáló, neogótikus, neoreneszánsz és premodern képviselők is, miközben mindannyian magukon viselik az olyan Zsolnay-jellegzetességeket, mint a vörös, zöld és sárga színek dominanciája, a geometrikus, növényi és magyar népművészetből kölcsönzött motívumok, az allegóriák, a modern és mitikus alakok, a rombuszok és négyszögek sokasága, illetve a keleti, elsősorban török, perzsa, indiai és közel-keleti díszítőelemek használata.

Már saját korában is csodájára jártak Zsolnay művészetének szerte a glóbuszon, termékeinek csodálatos esztétikai és fizikai tulajdonságai miatt, ennélfogva az 1872-es bécsi, és az 1878-as párizsi világkiállításon is sikeresen szerepelt a Zsolnay-pavilon, amely utóbbin az aranyérmet jelentő Grand Prix díjat is elhozta a vállalkozás, majd később a Városligetben megrendezett 1896-os milleniumi rendezvénysorozatból is kivette a részét a család, aminek emlékét egyaránt őrzi részben Vajdahunyad várának, valamint a Millenium Házának építészete.

Aki ismerős a pesti utcákon, az a központban nap mint nap találkozhat a mester remekműveivel, amelyek immáron a budapesti városkép szerves részeivé váltak: ilyen a Központi Vásárcsarnok a Fővám téren, az Iparművészeti Múzeum az Üllői úton, az Astoria megállónál lévő ELTE-BTK kampusza, de a kisföldalatti megállóinak gyönyörű és nosztalgikus burkolatai, a Hősök terén lévő Műcsarnok, sőt, az Országház egyes részei és a Fővárosi Állatkert Elefántháza is a Zsolnay-cég munkáját dicsérik.

Elefánt

Az Elefántház hiteles helyreállításnál is nagy hasznát vették a Zsolnay termékeknek, mivel az épület eredeti tervei elvesztek, viszont a Zsolnay gyár „nagykönyve” pontosan dokumentálta a felhasznált elemek színét, méreteit és darabszámát, így néhány 1912-ben – az akkor elkészült – épületről készült fénykép mellett ezek a dokumentumok nyújtották a legnagyobb segítséget a Vastagbőrűek Háza és a torony hiteles helyreállításához. Fotó: Ildikó A.

A gyakorlottabb szemek további helyeken is bukkanhatnak klasszikus Zsolnay-alkotásokra, így például a Pest szívében található Párizsi Udvar (Belvárosi Takarékpénztár) esetében, a Váci utcai Thonet-háznál, a Stefánia úti Földtani Intézetnél vagy a Dohány utcában megbúvó Hungária fürdő homlokzatát vizsgálva, miközben a budai oldalon a csodálatosan dekoratív és meseországként a rakpartba ékelődő Várkert Bazár, a Budapesti Műszaki Egyetem Szent Gellért téri komplexuma, valamint a várnegyedben magasló Nagyboldogasszony-templom (Mátyás-templom) tetőszerkezete jeleníti meg a Zsolnayak örökségét.

A főváros mellett természetesen Pécs lépten-nyomon bővelkedik a manufaktúra remekműveiben: a kulturális negyed mellett a Postapalota épülete és a Zsolnay-mauzóleum révén is megemlékezik a település híres szülötteiről. Emellett a kortárs irodalomban P. Horváth Tamás regénytrilógiája állít emléket a dinasztiának, amely romantikus-fantasztikus stílusban tálalja a cég történetét elsősorban Vilmos és fia, Miklós életútján keresztül. A Prae Kiadó (A Zsolnay és Tündérváros), valamint a Partneres Pécs Kiadó (Öt torony) gondozásában megjelent sorozat kalandos, cselszövésekkel, alkimistákkal, szabadkőművesekkel, ipari kémkedéssel fűszerezett történetvezetése mellett jócskán felvonultat valós történelmi tényeket is a családról, amely örökre megváltoztatta mind a magyar iparművészet, mind fővárosunk arculatát.

Országos Kiállítás és Vására

A Zsolnay gyár kiállítási csarnoka, a sajtó által Tündérvárosként emlegetett 1907-es Pécsi Országos Kiállítás és Vásárban
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Ocsovai Ferenc --

Zenész, költő, újságíró, végzettsége szerint pedig nemzetközi politológus, diplomáját az ELTE Társadalomtudományi Karán szerezte. A blues- és a rockzene, valamint a latin és a szláv kultúra szenvedélyes rajongója, hobbiszinten pedig olykor filmekkel is foglalkozik. Eddigi kötetei: Két világ határán (2016), Oroszlán a ködben (2018), Huszonkét év zarándoklat (2019), és Szalamandravér (2021).


További írások a rovatból

építészet

Bambuszcsipke, árnyháló Bambuszcsipke, árnyháló
Kujlin, Kína, LLLAb építésziroda
építészet

Utca Londonban Utca Londonban
Zed Nelson The Street című filmje kapcsán
építészet

A Magyar Zene Háza nyerte el a „Világ Legjobb Zenei Célú Fejlesztése” díjat
Az amerikai Music Cities Awards a legjobbnak minősítette a készülő épületet
építészet

A többléptékű város nyomában A többléptékű város nyomában
Smart city és azon túl

Más művészeti ágakról

színház

Shakespeare, amikor magyar és abszurd Shakespeare, amikor magyar és abszurd
Hamlear a Gyulai Várszínházban
színház

Lépjünk ki a babaházból! Lépjünk ki a babaházból!
Kartonpapa a Szkénében
art&design

Játszd újra! Játszd újra!
Molnár Judit Lilla: Tervezett véletlen című tárlata a Budapest Galériában
Michel Franco: Új világrend


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés