Galántai György festőművészként végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán 1967-ben, ugyanakkor leginkább a mail art és a szobrászati tevékenysége révén ismerheti jobban a laikus közönség. A  balatonboglári események óta felhalmozódó dokumentumok és mail art munkák megőrzéséből, kutathatóságából és mindennek a jövő generációit szolgálásából született meg 1979-ben az Artpool, amely egyértelműen életművének részévé vált, mint művészarchívum. „Akkoriban a képzés nem annyira avatta be a diákokat a legprogresszívabb irányzatokba, a konceptuális művészetbe vagy akár a neoavantgárd irányzatokba. Neki a Balatonboglári Kápolnaműterem volt a második iskolája, majd annak a bezárása után fordult a szobrászat felé. Már akkor bekapcsolódott a formálódó kapcsolati mail art networkbe és sok nyelven beszélő felesége, Klaniczay Júlia segített neki a nemzetközi kapcsolatok kiépítésében.” Az intézet állománya pedig azóta is csak gazdagodik.

A művész születésnapját ünneplő kiállításra kollégái, barátai, rá emlékező művészek küldtek elektronikus úton vagy postán eljutatott alkotásokat. A kiállítás célja ezzel az volt, hogy feltérképezzék az évtizedek óta alakuló kapcsolati hálót, amelyet az Artpool még underground intézményként kiépített: kik azok, akik Galántai tevékenységét (akár művészettörténészként, kurátorként, értelmiségiként) számon tartják, vagy akiket ő inspirált, habár nem kifejezetten a mail art területén dolgoznak.

„Galántai György 70. születésnapján volt egy hasonló akció, amikor Kotun Viktor képzőművész és archivista szervezett egy mail art akciót. Kifejezetten Galántai György kapcsolatművészeti kontaktjait kereste fel, akikkel a 70-es évektől kapcsolatban volt, és akik ezt a művészeti formát azóta is használják. Volt egy Napidíj nevezetű projekt, egy direkt ironikus akció 2011-ben, aminek keretében művészek művészeknek adtak díjakat, pótolva a hivatalos elismeréseket egy olyan közegben, ahol sokan ezek nélkül értek el a pályájuk közepére, végére – mert éppen marginális műfajokban dolgoztak, vagy kevésbé keresték a kereskedelmi sikert. Ilyen napidíj keretében kapta meg Galántai György a 70. születésnapjára küldött műveket. Ezért is lett a mostani kiállítás címe A jövő emlékei, hiszen az Artpool már egy állami múzeum része lett.”

A kiállító művészek gazdag palettája jól mutatja, hogy számtalan stílusban, médiumban alkotót sikerült bevonni, akik közül természetesen több neves külföldi művész nevével is találkozhatunk, mint például: Vittore Baroni, Guy Bleus, Julien Blaine, Klaus Groh, John Held Jr. vagy Maurizio Nannucci és még sokan mások. A kiállítótér első felében egy képernyőn vetítik le nekünk az elektronikus úton beküldött műveket. Láthatunk performanszdokumentációt, fotókat, installációkat, vagy lapozós füzetben összegyűjtött – akár kézzel írott – szövegeket, képeslapokat. Ezek közül néhány kimondottan születésnapi köszöntésnek szánt művek, míg mások Galántai György tevékenységére, az archívumra vagy a mail art kapcsolatrendszerére reflektáltak, így mail art vagy szöveggel gazdagított vizuális alkotásokat postáztak. A beküldött alkotások között megtalálhatók születésnapi köszöntések is, vagy nem az eseményre készült, felajánlott műalkotások, de mindegyik reflektál Galántai György tevékenységére, személyére és a mail artra, mint művészeti formára vagy kapcsolatrendszerre.

Fontos ismét kiemelni a beküldött művek közötti dialógust, a művészeti kapcsolati hálót, ahogy az alkotások egymásra reflektálnak és válaszolnak a kiállítás tematikája által megfogalmazott “kérdésre”. A rendszerváltás előtt sem az újságokból nem tudtak informálódni a művészek, sem a közintézmények nem szolgáltak ilyen szereppel, így az alkotók próbálták kiküszöbölni a korszak információszegénységét. Ennek köszönhetően jelentek meg az olyan marginális műfajok, mint a művészkönyv, művészbélyeg, vagy ezek postai úton való elküldése.

„A mail art inkább egy történeti mozgalom, egészen más már a postai küldemények szerepe a mai világban. Kifejezetten ösztönöztük a szövegek küldését is, hogy aki például nem vizuális művész, az is tudjon küldeni anyagot, hogy egy ilyen hosszú életút után az írók is tudjanak kapcsolódni az eseményhez. Igyekszünk ezeket online is közzétenni, hiszen az Artpool projekteknek mindig van egy webes feldolgozása” – tehát az Artpool intézménye az archiválásnak és az alkotói pályának nem tudatosan művelt támogatását tűzte ki célul.

Az emberek általában úgy közelítenek az archívumokhoz, múzeumokhoz, hogy azon keresztül a múlt ismerhető meg, ugyanakkor, ha megfordítjuk, olyanok kerülnek be az archívumokba és múzeumokba, amelyek a jövő számára is fontosak lehetnek. Az Artpool is az aktív archívum koncepcióra épül, nemcsak az intézménytől függetlenül történő eseményeket archiválja, hanem előhív vagy generál olyan eseményeket, amelyeket dokumentálhat. Ösztönzi és motiválja a művészi életet, hogy olyan dolgokat őrizzünk meg, amelyek a jövőben is fontosak lehetnek.

Több szempontot és kitekintést felvonultatva összegzi és tiszteleg A jövő emlékei című kiállítás Galántai György 80 éves munkássága előtt, ami azt is megmutatja nekünk, milyen gazdag és nemzetközi kört alakított ki feleségével együtt a 70-es évek óta. Kollégái elküldött munkáin keresztül valóban létrejön az a megidézett mágikus önbeállítás által, amelyet Erdély Miklós mondata után szabadon stencilezett fel egy munkaruhára Monhor Viktória, ez pedig a kiállítás molinóján is megjelenik. Ugyanakkor érdekes az önbeállítás fogalma, amely utal a személy megformázhatóságára, központba helyezésére úgy, hogy mások számára leképezhetők legyenek attribútumai. Ám utal arra is, hogy más művészek munkái által formálódik és idéződik meg bennünk Galántai képe, tehát magát a művészt állítják középpontba anélkül, hogy ő maga kiállítana a tárlaton. Fontos és mély reflexiókat, személyes élményeket elevenítenek meg kollégái, mégis elgondolkodtató, hogy ha a mi személyünk és életutunkból készülne kiállítás, ismerőseink milyen emlékeket, attribútumokat ragadnának ki megformálásunkhoz? A tárlat kiemeli az archívumok jelentőségét, ezzel teret ad olyan marginális műfajoknak is, amelyek a mainstream vagy kortárs közegben kevésbé érvényesülnek, vagy már nem annyira aktuálisak, például a postai szolgáltatások átlényegülése miatt. Mi tekinthető aktuálisnak, múltnak vagy éppen jövőnek?

Képek az Artpool Művészetkutató Központ jóvoltából. A fejlécképet Cséka György készítette Galántai Györgyről Monhor Viktória születésnapi öltözékében.