A rajzok absztrakciója alól felsejlenek a mintákat adó természeti formák, amely kíváncsi találgatásra ösztönözte a befogadót, hogy miféle kőzetek, fakérgek vagy ásványok torzult harmóniáját láthatja épp. Mégis színvilágában kilép a természeti környezetre jellemző zöld, barna vagy szürke árnyalatokból és erősen domináló piros, kék, lila vagy sárga vonásokkal tarkítja azt. Külön izgalmas a digitális eszközökkel manipulált kép, mint forma: így jön ki az organikus és szintetikus dimenziók ambivalenciája, a karantén adta kettősség, a természetbe való elvágyódás, mégis a technikának való kiszolgáltatottság dilemmája. A címben említett „bug” utalhatott a program vagy a grafika meghibásodására, a kép ábrázolásának gépi meghamisítására, amely által létrejött ez a csúsztatott, hamis vagy akár „digitálisan hibás” műalkotás. Első ránézésre kevésbé keltették a digitális képek a természet „igazi” arcmását a torzítások és szerkesztések után. A fiktív képek sokkal inkább egy színes gomolyban tapogatózó „felhő játékra” hajaztak – ebben a játékban gyerekként a fellegekben kirajzolódó alakzatokat különböző formákkal kötöttünk össze. Szabad asszociáció alapján tölti ki fantáziánk élettel a homályos részleteket, akárcsak memóriánk halvány emlékeinket. Olykor pedig az alkotó vezetett minket orrunknál fogva és virágokat, faágakat rajzolva próbál minket mégis visszaszédíteni a szilárd valóság és annak egy deformált természeti talajára.

A torzítás esztétikája magába foglalja a művészi szemléletmód és a valóság realitásának keveredését, ezáltal az igazság eltúlzását, átalakítását. Reigl például minden művészhez különálló képzeletvilágot tulajdonít,[2] vagyis minden alkotó saját maga elképzelései szerint alakítja, manipulálja és torzítja valóságát képein. Ezért bizonyos stílusok „természetidegenségét” nem nem-tudásként, hanem nem-akarásként kell értelmezni. A tárlaton pedig pont a valóságosból alkotott valótlant tapasztalhattuk meg, ahogy Juliana Hörschlová szinte felismerhetetlenségig manipulálta a képeket, míg absztrakt digitális festménnyé nem alakította a természeti formákat.

Az egész tárlatot átjárta a homályos álom- vagy emlékszerűség, hiszen a képek az alkotó túrázásainak és terepszemléinek torzított dokumentációi, amelyet tekinthetünk vizuális naplónak a karanténban, mégis inkább a természetben töltött napoknak könyvelhetnénk el. A terápiás alkotófolyamat során felszabaduló energiák adnak hozzá némi érzelmi töltetet, akár vehemenciát, dühöt, magányosságot a megformálásoknál, így digitális gesztusfestészetnek vagy absztrakt expresszionizmusnak írnám le munkáit. Ahogy a tájképeknél is, itt is fontos a természet és az ember kapcsolata. A művész kavargó érzései rávetülnek a cseh hegyvonulatokra és tájaira, sőt mi több, abból építkeznek és formálódnak meg, létrehozva egy fiktív emlékképet, dokumentációját az elvonulásban töltött időszaknak, amellyel megelevenedik a diverzív digitális természet oximoronja.

In luxury times, the bug is missing című kiállítás enteriőrfotója 

Mindenki máshol, máshogy és más érzelmekkel töltötte el bezártságra ítélt napjait, de az általánosságban elmondható, hogy a túltechnicizált világba szorított ember újra kilépett a természetbe vagy legalább tett felé egy lépést. A művészeknek a végtelen idő és csend végett életpályájuk legtermékenyebb vagy legválságosabb időszakaként szolgálnak a pandémia általi újabb és újabb lezárások. Ha terápiás folyamatként mindenki csinálna a karantén alatt hangulatnaplót, vajon milyen egyezések, kortünetek lehetnének észlelhetők a különböző hullámok alatt? Ki mire emlékezik, miből építkezik és mi az, ami mégis eltorzítja azokat?

Juliana Hörschlová kiállítása 2021. 07. 07-től  07. 28-ig volt látható a Pincében.
A kiállítás kurátora: Gadó Flóra
Fotók: Gyuricza Mátyás