színház
A színtér egy lepukkant alagsori albérlet, egy otthontalan otthon, amit Helen (Kováts Adél) és Jo (Mészáros Blanka) csatatérnek használnak. Anya és lánya élvezettel marják egymást. Kapcsolatuk húzd meg-ereszd meg viszony, ahol minden puszit pofon követhet. Delaney drámáját Valló Péter modern környezetbe és magyar kontextusba helyezte, ami az előadásnak határozottan az előnyére vált. A háború utáni Anglia helyett a Covid első hullámától sújtott Magyarországon találjuk magunkat, ami segít a közönségnek jobban magára ismerni a darabban. Jo fekete fiújából például roma srác lett (játssza: Baki Dániel), mely rámutat a rasszizmus hazai vonatkozásaira. A jelmezek a lakótelepi giccset figurázzák ki. Az aktuálpolitikai poénok néha kicsit erőltetettek, de jól illeszkednek az előadásba.
Az Egy csepp méz legaktuálisabb kérdése az anyaságra vonatkozik: mennyire természetes anyának lenni? Helen szinte büszke arra, hogy pocsék anya. Egyáltalán nem érzi magáénak ezt a szerepet. Jo lázad ez ellen, kiköveteli a gondoskodást, de amikor teherbe esik, iszonyodva ébred rá, hogy ő sem való szülőnek. Nem ébred fel benne semmiféle mágikus anyai ösztön, és nincs előtte olyan minta, amit követni tudna. Gyerek még maga is, akinek túl nagy felelősség a feladat. Az egyetlen hiteles szülő-figura Geof (Porogi Ádám), Jo meleg lakótársa, akitől viszont a társadalom megtagadja a lehetőséget, hogy utódról gondoskodhasson.
![]()
Helen és Jo közös jelenetei a legélvezetesebbek. A kiszámíthatatlan konfliktusok drámai feszültséget keltenek, az odamondogatások száraz humora remek, üdítő egy ennyire komplex anya-lánya kapcsolatot látni színpadon. Sajnálatos, hogy a megkurtított szövegkönyv kevesebb teret ad nekik a kibontakozásra. A szöveg ugyanis szinte a felismerhetetlenségig át lett írva. Bár a jelenetek üteme, fő cselekménye és híresebb sorai megmaradtak, számos húzás és még több betoldás történt, melyek azt a célt szolgálják, hogy érthetőbbé tegyék a darabot. Sajnos így az előadás sokat veszít a dráma nüanszaiból. Ez a kicsit szájbarágós megközelítés látszik a színészi instrukciókon is. Jo végignyavalyogja az előadást, végig félős kamaszlány marad, a körülményei áldozata, hiányzik belőle az eredeti karakter szókimondó, karakán jelleme. Helen hiúsága és hanyagsága hasonlóképpen elnagyolt az eredetihez képest. Hozzáköltöttek két jelenetet nemi erőszakkal, felturbózták a szexet, erőszakot és anyázásokat. Ezek szintén egyértelműsítő gesztusnak érződnek, mintha a készítők nem bíztak volna abban, hogy a közönség ezek nélkül észreveszi, mennyire kilátástalan a szereplők sorsa.
Bár az előadás adaptációként nem igazán működik, mégis érdemes megtekinteni. Leegyszerűsítve is hatásos, mulattató és izgalmas, mindenekelőtt pedig nagyon aktuális.
Fordította
Totth Benedek
Szereplők
Mészáros Blanka
Kováts Adél
Rusznák András
Baki Dániel
Porogi Ádám
Közreműködik
Badics Márk / Boegán Péter / Varga Bendegúz (dob)
Csizmás András / Miskolczi Márk (nagybőgő)
Wágner-Puskás Péter / Benkő Dávid (zongora)
Alkotók
Dramaturg: Hárs Anna
Grafika: Valló Berta
Zenei vezető: Wágner-Puskás Péter
Zenei munkatárs: Badics András, Farkas Zsolt, Termes Rita
Díszlettervező: Horváth Jenny
Jelmeztervező: Benedek Mari
Ügyelő: Kónya József
Súgó: Farkas Erzsébet
A rendező munkatársa: Hatvani Monika, Lévai Ágnes
Rendező
Valló Péter
Bemutató
2021. szeptember 26., Radnóti Miklós Színház


