Kedves e-Isten, most az egyszer hallgass meg, csak most, amikor nem a filtertől vérvörös az ég, nem a dubstep dübörög át a falakon, kérlek, pedig sejtem, hogy nem igazán kérhetek tőled semmit, csomót vétkeztem, tényleg kurva sokat, tele a bűneimmel az applikációd, miket követtem el gondolatban, szóban, cselekedettel és mulasztással, ott tárolsz a felhőben mindent, de vétkeztem már az e-egyház előtt is, kérdezd anyát, ő tudja, folyton veszekedett velem az igazgatóihoz vezető folyosón, hát minek kellett levágni annak a szegény lánynak a copfját, meg miért nyomtam rágót az ékszerteknős páncéljának nyílásába, hát nem igaz már, pedig csak kíváncsiságból tettem, viszi-e a Lujzi haját a cikcakkolló, vagy hogyan bújik elő a teknős, ha betömöm a nyakánál a rést, akár természettudományos kíváncsiságnak is hívhattam volna, kibaszott tudós lehetnék, de nem mondtam anyának semmit, a plébánia meg úgyis kötelezett az app letöltésére, és megkaptalak a mobilomra, kedves e-Isten, hátha így a helyes útra térek, hisz e-Isten, te mindent látsz, e-Isten, te mindent hallasz, e-Isten, te ismered a netes kereséseimet, a chatüzeneteimet, a jegyeimet az e-naplóban, meg hogy hány percet készültem a dolgozatra, puskáztam-e a netről a sav-bázis reakcióknál, sőt, látod azt is, hogy fizikaórán töltöm be az Onlyfanst, lenémítom a videoosztályt, és az ágyamra dőlök, ki akarom verni, amíg az az idióta Szabó az atomhasadásról magyaráz, de te látod, mit művelek, kiblőrözöd a csaj pináját, hangszűrőt raksz a nyögésekre, és rögtön feldobsz egy igét, „Testetek azonban nem arra való, hogy a szexuális bűnöket szolgálja, hanem hogy az Urat szolgáljátok vele.”, felröhögök, ne már, mégis lelohad a faszom, úgy érzem, e-Isten, te is ott vagy velem közben, ennyi erővel anyám is nézhetne a fotelból, és hiába megy el a kedvem tőle, az app mégis hozzáírja a bűneim listájához, rohadt hosszú az a lista, e-Isten, te ismered a kamu profiljaimat, tudod, hogy cigire ment el az ebédpénz, meg hogy továbbküldtem azt a képet a Diáról, amin látszik a melle, baszki, na azt kurvára nem kellett volna, sajnálom, sajnálom, csak most az egyszer hadd kérjek tőled, soha többé nem kérek, esküszöm, de félek, tudod te is, érzékeled a légiriasztást a telefonon, tudod a helyadatokból, hol vagyok, azért villantod fel az igét a képernyőn, „Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, a miben jársz”, mintha olyan könnyű lenne nem félni, azért próbálsz nyugtatni, hogy „És monda néki az Úr: Békesség néked! ne félj, nem halsz meg!”, pedig már anyát se érem el órák óta, azt se tudom, lejutott-e egy óvóhelyre, azt se tudom, meddig fognak szólni a szirénák, ezt mondanád meg a bölcsességeid helyett, kurvára erre vagyok kíváncsi, meg hogy igazi-e az a fotó az égről, vagy csak valaki rámontírozta egy videojátékból a drónokat, ilyen sokan csak nem lehetnek, mondd meg, ha te mindent tudsz, e-Isten, bárcsak figyeltem volna fizikán a maghasadásnál, bárcsak, bárcsak, bárcsak, körülöttem mindenki találgat, egy nyugdíjas rendőr szerint a drónok hőjelekre mennek, a hús melegére, a vér lüktetésére, narancs foltok vagyunk a hőtérképükön, és odafent egy pillanat alatt megtalálnának, esélyünk se lenne, főleg, hogy fegyvert se kaphattam, elzavartak a sorból, hogy tizennégy vagy, mi a szart gondolsz, ezért bujkálok az öregekkel, nőkkel, gyerekekkel, akik a karbantartó előtti folyosón játszanak, egymás mögött ülnek, ki kell találniuk, mit rajzol a másik a hátukra az ujjával, fenyőfát meg kígyót, néha szisszennek, hogy csikis, bezzeg én semmit se tudnék rajzolni, csak drónokat, az a csecsemő is folyton sír, a metróalagútban visszhangzik, és hiába mondja az anyja, hogy csss, csend legyen, nem bírja megnyugtatni, annyira kurvára fél, hogy a teje is elapadt, akkor én miért ne félnék, amikor anya három órája nem válaszol az üzenetekre, pedig percenként nézem, látta-e már, látta-e már, küldtem neki egy fotót a babkonzervről, amit kiosztottak, szottyadt trutyi az egész, raktam rá röhögős fejet, de semmi válasz, biztos nincs térerő, vagy lemerült a mobilja, csak te vagy itt nekem, e-Isten, hozzád fordulok először azóta, hogy telepítettek a telefonomra, és mások is neked mormognak a képernyők fényes szentélye előtt, gyónnunk kellene, mondja valaki, és megnyitja az appot, hogy szinkronizálja a plébániával a bűnei listáját, de másvalaki rádörren, nekik kellene gyónniuk, nekik, nekik, nekik, mert a drónok nem akarnak elmenni, alumíniumszitakötők zümmögnek a házak között, és hiába lövünk ki néhányat közülük, hiába gabalyodik propellerük a kifeszített védelmi hálóba, az a sok fém és mikrochip és töltény felettünk nem gondolja meg magát, hisz pont ezért küldtek gépeket, nehogy megszánjanak minket, egy gép nem töpreng, egy gépet nem érdekli az ordító csecsemő, egy gép azt is leszarja, mit műveltem általánosban azzal a teknőssel, vagy hogy hol van anya, és vajon elmegyünk-e még nyár végén a nagyihoz, megígértük, hogy összeszedjük az almát a kertből, különben ott rohad meg minden évben, muszáj anyával összeszednünk, ez kétemberes feladat, tavaly is hogy leégett a tarkónk a kánikulában, tejfölt adott rá a nagyi, és most nem tudom, mit mondok neki, rárohad-e az a sok alma, kurva almák, kérlek, e-Isten, állítsd meg a drónokat, ugyanúgy tűnjenek el, ahogy a semmiből jöttek, el se árulták, miért, senki se ismeri az okot, miért, miért, miért, de biztos nem a Lujzi haja vagy a teknős miatt, nem is a többi bűnöm miatt, egyszerűen csak jöttek, mert jönni tudtak, mert fémből és mikrochipből és töltényből állnak, mi pedig rajta vagyunk a hőtérképen, narancsvörös, ember alakú foltok a keresőmezőben, még lélegzünk, még célpontok vagyunk, ránk vadásznak a buszmegállóknál, a betört kirakatú szupermarketeknél, a kórház udvarán felhúzott barikádok mögött, a bedeszkázott óvodáknál, és addig jönnek, amíg érzik a vérünk melegét, mint a szúnyogok a nagyinál, csak lenne már csend, hallgasson el a dubstep, e-Isten, kérlek, reng az egész állomás, most már én is ordítanék, nem csak a csecsemő, legalább anyát hadd érjem el, e-Isten, ránk fog omlani az egész, miért nem látja az üzeneteket, tiszta röhej az a babkonzerv, érzik a hőnket, ha sírok, melegebb az arcom, kérlek, fel kell szednem nyáron az almákat, kérlek, kérlek, ké…