bezár
 

színház

2022. 07. 26.
Baal költőnk és kora
Égnehéz a Kelet-Nyugati Alkotóműhely előadásában
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Baal költő. Talán kicsit próféta is a maga módján, ahogyan ez művészembereknél olykor lenni szokott. Minden nőt elcsábít, megfosztja őket méltóságuktól, majd útjukra engedi őket. Iszákos, hajhássza az élvezeteket, és nem vesz tekintetbe semmit és senkit maga körül. Talán teszteli, hol van az a határ, ameddig egy ember elmehet, és hogy mennyit bír ki egy ember környezete, míg az teljesen magára nem hagyja. Az Égnehéz című darab a Kelet-Nyugati Alkotóműhely előadásában.

A feldolgozás, amelyet a SZUSZ alkotócsoport és a Kelet-Nyugati Alkotóműhely készített, Bertolt Brecht: Baal című eredeti művéhez képest egy erősen meghúzott, rövid és pörgős előadást eredményezett. Sok szerepet egybeolvasztottak vagy kicsit átírtak az alkotók, és mozaikszerűvé tették a darabot. Negyven perc az előadás, mi, nézők képeket látunk emberek életéből, akiknek közös pontja Baal. Mindenki az ő személye köré szerveződik, mindenkit befolyásol szeszélyei és életvitele által. 

Szkéné színház

Az előadás fontos eleme a térhasználat és a színészi játék: mindkettő atmoszférát teremt, a szövegről a hangsúly áthelyeződik a színházi megoldásokra. Például rendezői döntés eredménye, hogy a nézőtéren nincsenek székek, a színészek nemcsak a színpadon, hanem a nézők között is mozognak. A szereplők közötti kapcsolat sokszor kizárólag nonverbális formában jelenik meg előttünk, a karakterek mozgáskultúrája nagyon közvetlen, aprólékos és kifejező, sokszor durva, ezzel is rájátszanak a hideg és könyörtelen környezetre, amiben léteznek.

A darab egyik első jelenete egy nézeteltérés miatti dulakodás Baal és barátja, Ekart között. Az előadás végére, rengeteg viszontagság és történés után, ugyanide jutunk vissza, egy verekedéshez két ember között, ami dramaturgiai keretet teremt a produkciónak. A megjelenített figurák nem jutnak előre, sőt sokkal inkább hátrafele haladnak, ezt igazolja a két halállal kapcsolatos jelenet, ahol Baal mind a két alkalommal – több évnyi különbséggel – ugyanarra a megállapításra jut: „Egy, kettő, három, négy, öt, hat. Ez nem segít semmit.” Hurkot teremt, visszatér, és nem tud haladni. Az idő folyamatosan telik, kisebb-nagyobb kihagyásokkal kísérünk végig egy életnyi történetet, mégsincs hiányérzetünk. A néző számára, amit nem tud meg, a balladai homály része lesz, ami nem a színpadon történik, hanem a köztes időben, az elfogadottá válik.

A jelenetek közötti váltások olykor nem teszik egyértelművé, hogy ugyanazt vagy egy másik karaktert látunk-e, mint az előbb, a néző azonban elfogadja, hogy ők mind Baal életének szereplői, akik jönnek-mennek, és ez csak erősíti Baal környezetromboló életéről alkotott benyomásunkat. Nem érzékeli tetteinek súlyát, nincs felelősségérzete, és nem számol tettei következményeivel. Pedig a következmények ott vannak, sőt sokszor emberek életébe is kerülnek. Emberek hagyják ott, lányok lesznek miatta öngyilkosok, miután elvette becsületüket, szerelmek és életek mennek tönkre miatta, ő pedig mindezt játéknak fogja fel.

Talán teszteli, hol van az a határ ameddig egy ember elmehet az életben. Mennyit bír ki egy ember környezete, míg teljesen magára nem hagyják? Nem ismeri fel, hogy ő az, aki mindenkit a végzetébe sodor, tagadja részét.

Baal az, aki egy egész égnyi súllyal gyötri a többieket, legfőképp azokat, akiknek egy kis csoportja a végsőkig küzdeni akar érte és mellette. Az előadás végére azonban szép sorban mindenki lemond róla. Ahogy a vég felé haladunk, a levegő egyre sűrűsödik, a feszültségek, a szenvedések és a sérelmek száma nő, mindenki egy valaki ellen fordul.

A nézők állnak a térben, nincsenek székek, amikre leülhetnek, inkább tömeg minőségében figyelik az előadást, mint színházi nézőkként. A színészek az előadás végére a nézők közé lépnek, kört alkotunk az öt színész körül, mi is részei leszünk a lincselő tömegnek, úgy érezzük Baal megérdemli, hogy megverik, ha meg kell ölni, mi is segítünk. Mind tudjuk, mi történt a körülötte élőkkel, mit tett másokkal. Nem érzünk bűntudatot, hiszen egy velejéig romlott emberről beszélünk, nem elég büntetés egy ilyennek, ha börtönbe vagy magányra kényszerül.

Mindenkiben feléled az ösztön és a kényszer, hogy igazságot szolgáltasson, az egyetlen, ami meggátol minket ebben emberségünk. Az, hogy Baallal ellentétben figyelembe vesszük mások emberi mivoltát és e szerint cselekszünk.

Égnehéz
A Kelet-Nyugati Alkotóműhely előadása Bertolt Brecht Baal című darabja alapján

Alkotók:
Szigeti Bálint
Márton Csaba Marcell
Székhelyi Dániel
Mató János
Salamon Eszter
Kozma Katica
Pável Réka
Horváth Benjámin

Bemutató: 
2022. június 4. 19:00
Auróra

Fotók: Kelet-Nyugati Alkotóműhely

nyomtat

Szerzők

-- Nagy Jázmin --


További írások a rovatból

Beszélgetés Sándor L. István könyvéről, Ács Jánosról, Máté Gáborral
Vida Cerkvenik Bren: Miért nem az utcán csináljuk? Interaktív utcaszínházi kézikönyv
színház

Inkognitó a Pesti Színházban

Más művészeti ágakról

Bernáth Szilárd: Larry
Piros orr mesék - kötetbemutató
Marie Kreutzer: Fűző
The Trousers: Animal Gun lemezbemutató, A38, 2022.11.12.


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés