bezár
 

art&design

2023. 04. 01.
Fénylő szörnyek
Csapó Júlia Egy nagy sötétlő erdőbe jutottam című kiállításáról
Tartalom értékelése (3 vélemény alapján):
A kiállítás címe idézet Dante Alighieri Az isteni színjáték című művéből. A (túl) jól ismert sor felett átsuhanhat az olvasó figyelme, várva a pokolnak, a halálnak és társainak érzékletes bemutatását, a nagy utazást, a végcélt és a levont tanulságokat. Egy kiállítás címeként olvasva felhívást kapunk, hogy más kontextusban értelmezzük a szavakat, jobban megértve Csapó Júlia alkotásait és az alkotásokat összefűző gondolatot. Munkásságát az utóbbi években a formák több képen átívelő átalakulásai jellemzik. Az alakok egy nehezen meghatározható történet főszereplői, akik az egyik képen még jól kivehető entitások, a következőn pedig már a tájban feloldódó, játékos buborékok, kövek, tájba olvadó lények. A képeken megjelenő narrativitás izgalma így maga az alakulás, az úton levés – igaz ez a festmények alakjaira, és az önmagát mindig új kérdések felé irányító alkotóra is. 

kee

Fotó: Nyíri Julianna


A nagy sötétlő erdőbe való belépés értelmezhető a műveken megismétlődő, azokon „átsétáló” szereplő kezdeti határátlépéseként. A helyszín meghatározása a nézőt egy játékba vonja be, amelybe belépve elfogadja annak játékszabályait is. A címben szereplő szavak ilyen értelemben egyenként is megízlelhetők. Szabad asszociációm szerint a nagy jelenti a megidézett mitikus tér szinte beláthatatlan léptékét, ezzel egyidőben viszont határait is, mivel nem végtelen erdőről van szó. A sötétlő az akadályozott látással áll összefüggésben, és érdekes módon nem pusztán sötét, hanem sötétlő, ami a világló szóval párhuzamba állítva olyan hatást kelt, mintha a sötétség sugárzó és pulzáló lenne. Végül az erdő az önmagától növekvő rengeteg, ami természetes élőhelyként ellenpólusa lehet átlátható rendszerű városainknak.

prae.hu

eee

Fotó: Nyíri Julianna

A művek láttán a nézőnek önkéntelenül is eszébe jutnak mitológiai előképek, melyek felidézésével legkevésbé sem téved. A képmezők egészét tekintve azonban Csapó Júlia festményeinek képi világa gyakran a képregények és animék világára emlékeztet. Mindkét műfaj fontos eszköze az urbánus lét problémáira való reflektálásnak. A városi lét hűvös racionalitásával szemben a természetes létforma ábrázolása sok esetben mitológia és hiedelmek idézésével egészül ki (például Mushi-Shi, Princess Mononoke). Az ember életnek (látszólag) alárendelt városi formákkal szemben az erdő nem pusztán helyszín: belépve a túlélés feltétele, hogy az „úton lévő” megismerje belső rendszerét. A fák mint axis mundi (világtengely) élő oszlopokként tartják meg a játékteret.

jatek


Fotó: Nyíri Julianna

Az alkotásokon felfedezhető a videojátékok képi világa és sajátos narratívateremtő módszere. A digitális fantasy fontos inspirációs forrása J. R. R. Tolkien irodalma.(1) A képernyőt nézve a videojátékban irányított karakter érzetileg hasonlóan válik el tőlünk vagy mosódik össze velünk, mint a festményeken látott szereplő. Mindez attól függ, hogy mikor lépünk be a játékidőbe, és mikor lépünk ki belőle. Csapó Júlia képein a fantáziánkra bízott történet a videojátékok visual novel ágához is köthető, melyben a karakter nem egy végcél érdekében halad végig a folyamaton. A játékos egy meghatározott történetet ismer meg, képsorok és szövegek által fedezve fel a virtuálisan megalkotott világot. Itt a cél nem a végső ütközet, nincs hibázási lehetőség vagy teljesítendő feladat. Sokszor az interakció lehetősége is minimális: a videojáték vizuális hatások sora, lényege az élmény, ami gyakran olyan erejű, hogy a játékos többször játssza végig, kutatva az elsőre nem észlelt elrejtett üzenetek után. A festmények a kiállításon tett séta során hasonló játékra hívnak. Az egymásra utaló részletek megtörik a képek önmagukban való értelmezését. A kiállított művek túlnyomó része figuratív – az alkotó eddigi műveivel ellentétben –, aminek egyik oka a történetmesélés iránti egyre élénkebb érdeklődése. Csapó Júlia kiállítást megelőző ÚNKP-kutatásának címe A képolvasás lehetőségei a képregényben és a képzőművészetben. Az általa vizsgált kortárs képregények eszköztára is felhasználásra kerül saját képalkotási módszereiben.

modszer

Fotó: Nyíri Julianna

Bár a művek utalnak a digitális képalkotásra és az alkotó alkalmaz is festményeket megelőző vázlataihoz különböző rajzoló appokat, a festmények megalkotási módja mégis teljesen manuális. A klasszikusnak tekinthető olaj-vászon párosán túl a festékek kiválasztása is a hagyományos technikákra enged asszociálni. Az élvezettel kikevert színes szürkékkel együtt jelennek meg a régi festészetből ismert umbra, krapplakk, párizsi kék kombinációjából kikevert színek. A legsötétebb részletek is mély színárnyalatokat rejtenek magukban. A festék kezelése nem esik messze a tradicionális festészettől: gyakran az ecsettel felrajzolt formákra kerülnek rá a vékony lazúrok, legvégül pedig a megcsillanó fényfoltok. A színhasználat esetében nem elhanyagolható szempont, hogy az egyetem – évről évre egyre inkább elapadni látszó – anyagtámogatásának részét képezik a helyben készített olajfestékek, amik a hallgatóknak egy induló készletet biztosítanak. Mindenesetre Csapó Júlia művészetében a képregényekre, fantasy filmekre és videojátékokra utaló formavilág és a hagyományos technikák alkalmazása meglepően izgalmas kombinációt eredményez. A kiállításra érkező néző a bejárattól balra elindulva a műveket egy elképzelt videojáték egymást követő pályáiként is végigpásztázhatja – magában megalkotva az azokat összefűző illeszkedő történetet –, de a műveket egymástól elkülönülő táblaképekként is értelmezheti.

ertelem

Fotó: Nyíri Julianna

Az alkotó egy-két évvel korábbi képeit a biomorf organikus formák jellemzik. Az absztrakt nyelv helyett azonban visszafordult a mesélés irányába, még ha nem is meghatározható, hogy milyen történet fűzi össze a műveket. Jelen kiállításon az absztrakt pöttyök, meghatározhatatlan sejtformák is egy elmesélhetetlen történet részévé válnak: nem önmagukban kell figyelnünk őket, hanem a sorozatokban elrejtett finom viszonyrendszerek részeiként. A kiállítást megelőző időszakban készült el Csapó Júlia Pascal Gondolatok című írását feldolgozó kiadványa. A fekete-fehér füzet hangsúlyt helyez a fény-árnyék játékaira. Az írás magvát képező, mikro- és makrokozmoszt átszelő utazást csillagok és fénylő sejtek összemosódó ábrázolásával idézi meg. A révülés végcélja, hogy az ember képessé váljon „helyesen értékelni a földet, a birodalmakat, a városokat és önmagát.”(2) Mindez a kiállításon is visszhangzik az erdők, hegyek, utak, városok kusza vonalaiban.

vonal

Fotó: Nyíri Julianna

Az alkotó saját bevallása szerint az általa festett lényeknek nincs konkrétan meghatározható mitológiai előképük, de rajtuk keresztül különböző kompozit teremtmények, totemisztikus formák, prehistorikus ábrázolások emlékképei sejlenek fel. A képek láttán eszünkbe juthat a faunok nemtörődöm játszi könnyedsége, a tündérek bájos pimaszsága, az őskáoszból kilépő és abba visszaolvadó hatalmas lények lassú mozgása. A természettől elválaszthatatlan kreatúrák olyan világba kalauzolnak minket, amelynek lényege a felbukkanó és eltűnő jelenségek folytonos váltakozása. „A poszthumán állapot megtöri a lineáris idő képzetét, visszatérnek korábban meghaladottnak vélt archaizmusok és primitivizmusok.“

primitiv

Fotó: Nyíri Julianna
 

A képek lényei a Kálvária belső lépcsője fölött lengedező és az egyik kerti fára rögzített objektek formájában lépnek ki a térbe. Nem festmények szereplőiként, hanem körülhatárolható entitásokként lebegnek. Elhagyják elő- és hátterüket – körülöttük az épület díszletté vagy színhellyé válik. Mégis alig haladják meg a kétdimenziós kiterjedést – lapos alakjaik a kép és szobor határmezsgyéjén egyensúlyoznak. A képek formáit visszhangzó objektek készítésének gondolata egy beszélgetésünk során született meg, és azonnal egyértelmű volt, hogy a hibrid entitásokat jelenítsék meg. A tájban felbukkanó papírmasé lények lilás színe a növényzet zöld színével párosítva is a már hamarabb elkészített festményekkel harmonizál. A világító festék használata eszünkbe juttatja a mesék sejtelmesen világító szellemlényeit, misztikus jelenéseket, az erdőben látni vélt alakokat – akik legszívesebben akkor jönnek, ha épp bizonytalanul lépkedünk a sötétben. A világító szellemek lehetnek halvány lánggal táncoló lidércek, felemelő jelenés főszereplői vagy akár a koreai mitológia kevésbé jószándékú qwisinjei. Ugyanakkor a 21. században az éjszakai fényfoltok inkább képernyők, hirdetések és műholdak irányából érkeznek.

erk

Fotó: Nyíri Julianna

Az alkotó mitologizálja a világot – Joseph Campbell által használt kifejezéssel élve. Csapó Júlia a szoborfülkében lebegő, szárnyas lényt ábrázoló festményéről szóló saját írásában a kozmosz fényeit az égi látkép mesterséges fényeivel hasonlítja össze. Majd a műholdak fénypontjaitól eltávolodva finom léptékváltással áttér az apró szentjánosbogarakra, amik világító színfoltokként bevezetik őt az erdőbe. „A fénypontok azonban egyre sűrűsödnek, áramlásuk szabályossá válik és a homályból lassacskán egy sziluett rajzolódik ki. Figyelem a fák között haladó lényt, mindig más-más része világít ki az ágak között. Testének mintha tömege nem is lenne, csak lebegve foszforeszkáló tollpelyhekből és pikkelyekből állna. Vaskos lábaival tompán lépked, szinte nem is éri a talajt.” Az erdő sötétsége által körülölelve a világító, lassan haladó lény nem homogén testnek tűnik – fénypont-alkotóelemei hol közeledve, hol távolodva mozognak. A megjelenített világító organizmusok és homályos lények a sötétben úgy vezetik a nézőt, mint a mesék vándorló hősét a kerekerdő közepén álló építmény felé, ahol új eszközökre lel, amelyek segítségével folytathatja utazását.

gal

Fotó: Nyíri Julianna

Egy nagy sötétlő erdőbe jutottam

Csapó Júlia önálló kiállítása

Kurátor: Farkas Aliz

Helyszín: Epreskerti Kálvária, 1062, Budapest, Bajza u. 41.

A kiállítás látogatható 2023. 03. 29-től 04. 05-ig előzetes bejelentkezéssel Facebook üzenetben vagy a juli.csapo@gmail.com email címen keresztül. 

A kiállítás az Új Nemzeti Kiválóság Program keretében, az Innovációs és Technológiai Minisztérium és a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap támogatásával valósul meg.

(1.) The influence of J. R. R. Tolkien on Modern Video Gaming. The Artifice Utolsó letöltés: 2023. 03. 20.

(2.) Blaise Pascal: Gondolatok. Budapest: Gondolat 1978,  72.

nyomtat

Szerzők

-- Farkas Aliz --

2022-ben diplomáztam a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán, mesterem Bukta Imre, majd Nemere Réka volt. Jelenleg az ELTE BTK művészettörténet MA hallgatója vagyok. Festészeti és kurátori tevékenységem mellett időnként verset, kerámiát, fotót és videót készítek.


További írások a rovatból

(Súlyosan elfogult vélemény)
art&design

Mátrai Erik AIR című kiállításáról

Más művészeti ágakról

Borbély László zongoraművész és Zeneakadémista tanítványainak koncertje


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés