bezár
 

színház

2023. 06. 27.
Megmenteni a cseresznyéskertet
Emlékezés és értékmentés a Katona József Színházban
Tartalom értékelése (10 vélemény alapján):
Adott a kert. A gyermekkor és a felnövés helyszíne. A hely, melyet egy fél világ irigyel. A hely, ahol egy anya elvesztette a gyerekét. Ahonnan az anya fájdalmában elmenekült. Ahová az anya egy toxikus kapcsolatból, pénze elvesztése után visszatért. Egy kert, tele örömmel és fájdalommal. Melyet nem lehet se otthagyni, se nyugodtan élvezni. Egy hely, tele fákkal, melyek csak minden második évben teremnek. Cseresznye, melyre nem akad vevő. Telek, mely megmenthetne egy családot, ha szembenéznének a múlttal és a jövővel. A Katona Cseresznyéskert előadásáról.

A Katona József Színháztól nem idegen olyan darab színpadra állítása, melyben az egymással való kommunikációra képtelen, saját szenvedésük foglyaként magányosan tengődő embereket mutat be. Például – a szintén Tarnóczi Jakab által rendezett – Melancholy Rooms is ilyen helyzetet jelenített meg. A Cseresznyéskert esetében azonban bár létrejöhetne reflexió a problémákra, a szereplők kereshetnének egy megoldást, mellyel elkerülhetik a legrosszabbat, a kert elvesztését, de képtelenek szembenézni a sorsukkal vagy konstruktívan állni önmagukhoz.

Szkéné színház

Ljuba (Ónodi Eszter) számára a cseresznyéskert az emlékezés helyszíne és el akarja kerülni, hogy a kert elvesztésével kivágják a fákat. Ameddig lehet, a múlt egy fontos darabját meg akarja őrizni. A problémákkal való szembenézés három szereplőben testesül meg, akik különböző életstratégiákat képviselnek. Firsz (Szacsvay László) az idősek tudásának figyelmen kívül hagyását mutatja be, Ánya (Rujder Vivien) a felesleges pénzszórásra hívja fel a figyelmet, Jermolaj (Vizi Dávid) pedig kitalálja azt a gazdasági konstrukciót, mellyel az egyéni életszínvonal, bár az értékek elvesztésével, de fenntartható.

Tarnóczi Jakab értelmezésében a színpadkép üres, a darabnak pedig egyáltalán nem árt a díszlet hiánya. Egy hosszú asztalon, néhány széken és egy csilláron kívül semmi sincsen a színen, a falak a Katona falai. Ez az üresség viszont több lehetőséget enged a színészi játék és a szöveg érvényesülésének, illetve a forgószínpad használatával párosulva egészen a néző elé idézheti a színház egy másik darabjának, a Kaukázusi krétakörnek színpadképét (Kamra, Székely Kriszta rendezése), melyben a szinte üres forgószínpadon csak egy faláda a díszlet. Brecht 2017 óta műsoron lévő drámájában szintén szerepet játszik az értékmentés problematikája, azonban ott nem materiális értékek állnak a középpontban, hanem az erkölcsiség megőrzése és a társadalmi felelősségvállalás. Ez a feladat pedig még olyan helyzetekben is fennáll, melyekben ez anyagi-társadalmi szempontból előnytelen az egyén számára – ahogyan Ljubának a kert megmentése szintén előnytelen.

A darab egy pontján pedig színpadra lép egy arra járó – egy színész, aki a most negyven éves színházhoz valamilyen módon kötődik, így is erősítve az előadás emlékezéshez-értékőrzéshez kapcsolódó értelmezését. Hogy ki lép ebben a szerepben épp aznap este színpadra? Udvaros Dorottya, a színház egykori alapítótagja? Mácsai Pál, a hasonló színházi hagyományokat követő Örkény Színház igazgatója, aki korábban a Katona több darabjában is játszott? Vagy esetleg valaki más? Talán még a többi színésznek is meglepetés.

A színház nagyon is akarja, hogy a művet vessük össze a színház aktuális helyzetével. A pénzügyi problémákkal küszködő színház új darabot mutat be, melyet azután választottak, hogy anyagi okokból le kellett fújniuk az Istenek alkonyát. Így valóban a Katona lesz a cseresznyéskert. Ilyen olvasatban egy másik telek tulajdonosa, Borisz (Elek Ferenc) egy másik színház közösségét jelképezi, egy olyan színházét, melynek bár ugyanúgy folyamatosan pénzre van szüksége, mindig reménykedik ilyen-olyan véletlen támogatásokban: „Én sohase veszítem el a reményt. A múltkor is, már azt hittem, kész, vége, veszve minden, hát nem éppen az én földemen vitték keresztül a vasutat, … szép summa ütötte a markomat. Most is, majd csak alakul valami, ha ma nem, hát holnap…”  A Katona társulata megpróbál az anyagi helyzettel mit sem törődve továbbra is színházat csinálni. És ahogy Ljuba is az utolsó percig őrzi az értékeket, a fákat, bár önmagát menthetné, úgy a társulat is addig csinálja a színházat, amíg el nem kell hagyniuk a cseresznyéskertjüket.

Írásomban a szöveget Elbert János fordításában idézem.

Anton Pavlovics Csehov: Cseresznyéskert
Fordító: Morcsányi Géza

Ljuba: Ónodi Eszter
Ánya: Rujder Vivien
Várja: Pálmai Anna
Leonyid: Kocsis Gergely
Jermolaj: Vizi Dávid
Petya: Tasnádi Bence
Borisz: Elek Ferenc
Sarlotta: Rezes Judit
Szemjon: Gloviczki Bernát e.h.
Dunyasa: Pálos Hanna
Firsz: Szacsvay László
Jása: Pásztor Dániel e.h.
És egy arra járó

Díszlet: Kálmán Eszter
Jelmez: Kálmán Eszter
Dramaturg: Kukk Zsófia
Zene: Bencsik Levente, Hunyadi Máté
Fény: Bányai Tamás
Szakmai konzulens: Varga Tibor
Súgó: Boncza Anita
Ügyelő: Valovics István
Asszisztens: Tiwald György
Rendező: Tarnóczi Jakab

Bemutató: 2023. április 22.
Katona József Színház

Fotó: Horváth Judit, Katona József Színház

nyomtat

Szerzők

-- Balázs Bálint Tibor --


További írások a rovatból

színház

Az ÖrkényKÖZ 1,5 ezrelék bemutatójáról
Bűn és bűnhődés az Örkény Színházban
A Corvina Kiadó Plautus: Hét komédia című kötetéről
színház

Shakespeare: Vízkereszt, vagy bánom is én a József Attila Színházban

Más művészeti ágakról

Bemutatták Nyerges Gábor Ádám Vasgyúrók című kötetét
Az Elérhetetlen című kötet bemutatójáról
Horváth Iván (1948-2024)


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés