A kurátori munka művészet, amely a film anyagi valóságával foglalkozik. Egy állandóan változó és fejlődő gondolati összesség, ami a filmfogyasztási szokásokhoz alkalmazkodva ölt különböző formákat. A beszélgetésen résztvevők – habár eddig még nem hivatkoztak magukra filmkurátorként, mégis – számtalan ötlettel láttak hozzá a BIFF filmválogatásának létrehozásához. Saját bevallásuk szerint ők inkább a filmek felé táplált imádatukkal és a filmkészítés iránti érdeklődésükkel tudnák definiálni munkásságuk mibenlétét. Motiváltságuk abban rejlik, hogy segítsék a filmek eljutását a közönséghez. Kész alkotásokhoz társítanak élményrendszert és narratívát, melyet az idő és hely meghatározásával irányítanak.

A kurátori felelősségek közé tartozik a film minőségi tálalása is. A vizuális beszédmód értékeit a piacon viták övezik. A BIFF fesztiválon alapvetően biztosítanak magyar feliratot bemutatott filmjeikhez. Habár a felirat célja a könnyebb megértés, valós problémába ütközünk ekkor a művészeti eredetiség avagy a kompozíció tisztasága kapcsán. Vajon a képi élményeken nem roncsol-e az utólag a kész alkotáshoz társított kiegészítő? Talán erre a kérdésre sosem kapunk majd biztos választ, ám a felirat mindenképp hozzá tud járulni ahhoz, hogy a filmalkotások nagyobb közönségnek érthetővé váljanak.

Felmerül a kérdés, hogy mi befolyásolja jelenünkben a mozizási szokásokat? A kurátor alapvetően műtermeknek, moziknak dolgozik, ám épp ennek üzent hadat a digitalizáció.

A technológia és a filmekhez való hozzáférhetőség rohamléptékű fejlődése, illetve kibővülése gyökeresen megváltoztatta a filmfogyasztás kultúráját.

Most már a telefon kicsiny képernyőjétől kezdve a mozik hatalmas vásznáig bárhol, bármikor és bármilyen minőségben hozzá lehet férni filmekhez. Épp emiatt csappant meg a mozi közönsége, hiszen otthon is biztosított a filmes élmény. A negatívumok mellett fontos, hogy pont a digitalizációnak köszönhető a régi filmek restaurálásának lehetősége, és az akár 4K minőségű videós megjelenés. Mindennek két oldala van, így a digitalizációs forradalom igenis hozzájárult építően a filmiparhoz.

A közönség bevonzása a moziba azért továbbra is hatalmas probléma. Kurátorként céljuk, hogy ezen segítsenek. A filmet mindig a központban tartva kísérő programokkal próbálják megszólítani az embereket. Alapvetően olyan érdeklődőkre építkezve, akik ténylegesen a film iránt elköteleződve nyitottak a párbeszédteremtésre. Donáth Péter és Rév Dániel erre kiélezve teremtették meg a Cinema Niche-t. Ez a filmes program kéthetente nyújt olyan mozis élményt, ahol olyan filmeket vetítenek le, melyekben mások akár nem láttak különösebb potenciált. Az alkalmakra a filmet kiegészítő írással látják el a látogatókat, hogy akár helyben, vagy jövőben motiválják a film kapcsán a kérdésfelvetést, beszélgetést és gondolkozást. Így egy újdonságot felmutatva, hogy megmutassák, miért érdemes moziba járni.

Fontos, hogy egy könnyed mozis élmény is komoly célokkal jöhet létre. A témák megmutatása a filmvásznon ugyancsak a kurátorok felelősségének körébe tartozik.

Céljuk, hogy az itthoni, nem túlzottan anyagilag és politikailag támogatott filmrendszer ellenére is nyitottan, és a mai világra reflektálva állítsanak össze egy filmfesztivált, vagy mozis filmvetítést. Bizonyos hiányosan reprezentált képi motívumok megmutatása akár ügyetlenül is jobb, mint hogy egyáltalán ne lehetne látni.

Természetesen felmerül a kérdés, hogy mennyire számít a filmet legyártó és megalkotó személy problematikus múltja és élete. Mennyiben vetül ki mindez magára az alkotásra? A művészi szabadságot előtérbe helyezve mondhatjuk azt, hogy elimináljuk, vagy legalábbis mellőzzük a megkérdőjelezhető körülményeket, mikor a filmre tekintünk. Valóban igaz, hogy valószínűleg mindannyiunknak vannak kétes tényezők az életünkben, ám egyeseknek több vagy súlyosabb, mint másoknak.

Az effajta probléma főleg akkor kerül elő, ha a filmek egymással párbeszédbe kerülnek. A BIFF programkialakítása erre a koncepcióra épült. A művészet abszolút kielégítése mentén válogatva a filmek egymást kiegészítve kerültek a különböző filmvetítési blokkokba. A Nemzetközi Versenyprogram napjaink releváns, akár politikai problémáira reflektálva lett összeillesztve. A program megteremti a szabadság köreit és tükrözi, hogy a rajta dolgozó kurátorok szerint hogy lehet elkezdeni beszélni a művészetről. A Különleges bemutatók mellett látható volt az Anzix: Kísérleti mozi blokk is. Itt egy radikálisabb mozizási élményt biztosítottak olyan filmekkel, amelyek a hagyományos filmes narratívákat és szokásokat felrúgva újraértelmezik saját határaikat. A 100 év Sherlock és a mozi nyomában című vetítési rész a BIFF retrospektív programja volt. A sorozat Buster Keaton Sherlock Jr. című film örökségéből inspirálódott. Filmjei egy nagy kollekciót alkotnak, ami megmutatja, hogy hol ér véget a film kifejezőhatása, és hol lépünk ki a film motívumainak köréből.

A BIFF idei kurátori kerekasztal-beszélgetése bepillantást engedett a filmkiválasztás művészetébe és felelősségébe, megmutatva, hogy a kurátorok nem csupán filmeket vetítenek, hanem élményekkel, narratívákkal és reflexiókkal gazdagítják a közönség számára az alkotásokat. Ahogy a világunk egyre inkább a digitális térben létezik, a kurátorok különleges szerepet töltenek be a mozizás közösségi élményének fenntartásában és a filmek eredeti szellemének megőrzésében.

A BIFF nemcsak filmeket, hanem egy új perspektívát is kínál a nézőknek: lehetőséget arra, hogy a filmvásznon keresztül merengjenek el a valóság bonyolult kérdésein, és hogy párbeszédbe lépjenek az alkotásokon keresztül folyamatosan változó világunkkal.

Felhasznált fotók: BIFF