Az Imádom Los Angelest című HBO sorozatból ismert nyíltan meleg és provokatív Jordan Firstman nemcsak írója-rendezője volt első egész estés filmjének, hanem a főszerepet is magára osztotta, vállalva azt, hogy az egoisztikus alkotói döntéssel óriásit bukhat. A New York-i LMBTQ szcénában játszódó ambiciózus Club Kid legnagyobb örömünkre – és meglepetésünkre – nem futott vakvágányra, épp ellenkezőleg, a drogokkal, alkohollal, egyéjszakás kalandokkal és felelőtlen döntésekkel felskiccelt apa-fiú történetben a meghökkentő jelenetek sodrásában ámuldozva követjük, ahogy a 30-as éveiben járó és komoly önértékelési problémákkal küzdő főhős, Peter vállalja tettei következményeit; gondoskodik 10 éves fiáról, Arloról (Reggie Absolom), akinek létezéséről egészen odáig nem tudott, és aki egy napon a semmiből csöppen az életébe, és állítja váratlan kihívások elé.

Firstman ahogy az Imádom Los Angelest meleg szereplőjeként, úgy saját rendezésű rövidfilmjeiben, illetve Sebastián Silva 2023-as Rotting in the Sun című filmjében egyaránt kendőzetlenül és autentikusan jelenítette meg a queer szexualitás fluiditását és a szubkultúra sokszínűségét.

A Club Kid sodró lendületű és tudatmódosító szerekben megmártózó késői felnövés története 2016-ban kezdődik: ekkor találkozunk a Firstman által alakított Peterrel, a New York-i undergroundban mozgó parti promóterrel,

aki a megélhetését hedonista életmódjára alapozza; nemcsak fogyasztja a kokaint és ketamint, hanem értékesíti is, ennek azonban súlyos ára van, a különböző drogok, alkohol és szex bódulatát másnap az önmagától való undor követi. Az üresség és az életben való céltalanság valóságából 10 évvel később ocsúdik fel, amikor megtudja, hogy fia született egy brit nőtől, akivel a sok átbulizott éjszaka egyikén létesített szexuális viszonyt, és aki halála után a férfit bízta meg gyereke gyámságával. 

Firstman forgatókönyve jól bejáratott sablonokból építi fel a felnőtt-kisgyerek narratívát, és olyan, hasonló történetet elmesélő filmekhez csatlakozik, mint az Apafej, a Papírhold, az Alice a városokban, vagy a C’mon, C’mon - Az élet megy tovább, melyek dramaturgiai szerkezete és érzelmi töltete abban rejlik, hogy a felelősségvállalás elől menekülő főhős vajon képes-e gondoskodni egy gyerekről, és végre felnőni. Peter nemcsak fia, a rendkívül értelmes és kitűnő zenei ízléssel (Elliott Smith a kedvence) rendelkező Arlo felbukkanása miatt kerül új helyzetbe, hanem a munkájában is beüt a krach, amikor üzleti partnere, a szintén vad természetéről híres Sophie (Cara Delevingne) bejelenti, hogy nélküle folytatja a bulik szervezését. A nem várt apai teendők (pl. a fiú iskoláztatása) és a pénzkereset elbizonytalanodása problémák lavináját indítja el, mely közepette Peter mindössze azon queer barátaira számíthat, akik a legrosszabb énjét ismerve is elfogadják őt olyannak, amilyen, és akiknek nem kell kétszer szólni, ha újabb klub felvirágoztatásáról van szó. 

Peter és Arlo a kezdeti bizonytalan lépések után a zene szeretete által és New York forgatagában elmerülve hamar megtalálják a közös hangot,

idővel az újdonsült apa fia őszinte tekintetében felismeri saját értékeit, azt, hogy talán többre hivatott, mint a bulik és a drogok révülete, és talán van miért szeretni őt; egy jóképű szociális munkás (Diego Calva) személyében még a szerelem lehetősége is felcsillan érzelmileg sivár életében.

A Club Kid a cselekmény második felében átvált a tárgyalótermi dráma műfajába: Arlo gyámsága jogi szintre helyeződik, minek következtében a hatóságok elveszik őt Petertől, akinek Londonban kell meggyőzni a bíróságot arról, hogy alkalmas fia nevelésére. Jordan Firstman magabiztos rendezői kezének köszönhetően filmjében könnyedén keverednek a különböző zsánerek narratív és filmnyelvi elemei, illetve eltérő filmes hivatkozások, például az Apafej, a Kramer kontra Kramer és a Titokzatos bőr.

Firstman remekül integrálja filmjébe a kor milleniál és Gen Z szlengjét, valamint eklektikus zeneiségét, ezzel is ráerősít arra, hogy számára ez a világ nem ismeretlen, ugyan a történet központi konfliktusa nem saját élményeiből tevődik össze, az átmulatott éjszakákat követő képszakadás sokáig személyisége védjegyét képezte.

Az operatőr Adam Newport-Berra 35 mm-re forgatott képeiben megelevenedik New York pulzáló, színes-szagos közege, a felhőkarcolókba burkolózó magasztossága és nagyvárosi magánya.

Ebben a vibráló miliőben ismerjük meg azokat a mellékszereplőket, akik szerves részei Peter mindennapjainak, mint átmeneti lakótársa, a queer azerbajdzsáni Nicky (Eldar Isgandarov), aki filozófusként szeretne érvényesülni, vagy a transzvesztita DJ királynő, aki bevezeti Arlot a lemezjátszás rejtelmeibe. 

A Club Kid neonfényekben úszó füstös klubjelenetei, a manhattani lakásban formálódó apa-fia kapcsolat meghitt pillanatai és a londoni gyerekelhelyezési tárgyalás feszült percei felemelő filmélményben egyesülnek. Kíváncsian várjuk, hogy a meggyőző rendezői debütálást követően Jordan Firstman mivel lep meg legközelebb. 

Képek: Festival de Cannes