színház

A kortárs alternatív színházcsinálókat markáns formanyelv jellemzi. A ma legismertebb alkotókat összevetve, Pintér Béla és Társulatának kézjegye a saját szöveg és a zenei betétek erőteljes használata, Bodó Viktorra az abszurd humor és az erős színházi vizualitás, Horváth Csabára és a Forte Társulatra, valamint a Narratíva Kollektívára a mozgás, a zene és a szöveg egyedi ötvözete jellemző leginkább. Formanek Csaba színházi alkotóként – íróként, rendezőként és színészként – ezeket együttesen alkalmazza performanszaiban. Munkái a klasszikus és a kísérleti színház határvidékén mozognak, és az általa vezetett Kettőspont Színház és Spirituális Ügynökség különleges helyet foglal el a színházi struktúrában.
Formanek előadásai formabontók, mégis érthető és befogadható módon kutatják az emberi kapcsolatok és az egyén belső lelki folyamatait. Művészi tevékenysége kereteit erősen meghatározza a független színházi lét pénzhiányos jelene, ám ez mintha hozzájárulna ahhoz, hogy egyéni hangot képviselve meghatározza a színházról való gondolkodás kortárs irányvonalait. Szabadon kísérletezik, miközben társadalmi, egyben személyes relevanciával közelít a színházcsináláshoz. Színháza közösségi térként működik, építve a nézők aktív bekapcsolódására, az alkotó elvárja, hogy előadásai során az ottlévők önmagukra és a világra is reflektáljanak. Az emberi élet spirituális, filozófiai, egyben pszichológiai mélységeit kutatja a folyamatosan játszott Senki se mer egyedül élni, Hádész, Diogenész, Game of my life című előadásaiban.
A KIBORULT – színház, vacsora, pótSzilveszter! című performanszát „lelki, szellemi és szakmai év-leértekelő, be-ki- és felszámoló aktus, újév-lehangoló önálltató est”-ként hirdette meg. Az este során multimédiás elemekkel támogatva láthattunk általa írt létértelmező monológokat, aznapi helyzet szülte improvizációkat, helyspecifikus performanszokat, példának okáért egy szabadulószámot. De klasszikus szövegeket is, ő maga Pilinszkyt szavalt, és „meghívta” Latinovits Zoltánt is József Attila Eszmélet című versével. A résztvevők felmérhették tudásukat egy filmkvízben. (E sorok írója azzal áltatta magát, hogy felkészült, ám a tíz bejátszott filmrészletből kettő kifogott rajta, s ez önreflexióra késztette.) A beígért vacsora megérkezett, burleszk szám keretében az előadó „szórta” azt az asztalokra, ezen az estén csorba leves és túrós palacsinta formájában, miközben megosztotta – biztos nem az étvágy növelésére –, hogy életünkben ezer csirkét, harminc disznót és négy tehenet fogyasztunk egy medencényi alkohol kíséretében, amiért is a Föld lakosságának 0,7 %-a folyamatosan részeg. Elgondolkodtató statisztika, ahogy az is, hogy élete során egy ember átlag háromszor szerelemes, tizenegy évig házas és ötszázharmincöt könyvet olvas el, gyorsan utánaszámolhat mindenki, hogy mely statisztikai törvényszerűségen jutott már túl életében.
Ez az este egyszerre megrendülés és derű, egyben annak felismerése: lehet, tényleg be vagyunk zárva önmagunkba, ahonnét kudarcra ítélt minden kitörési kísérletünk. Pedig ahogy arról Formanek informál, megmondták a fizikusok, hogy a lassú és biztos kihűlés lesz az emberiség végzete, miközben az évek vonulását egyre vadabbul éli meg. Emiatt a színész többször ”kiborult önmagából”, és a verbális, fizikai és mentális kiborulásai alkotják műsora gerincét. Maga ezért az entrópiát és a gravitációt okolta, és annak ellenére, hogy bizonygatta, szabadulóművész, nem tudott szabadulni sem a világtól való félelmeitől, sem a fizikai bezártságától. Sok mindentől félt, a kirekesztettségtől, a magánytól, az öregedéstől, a kiszolgáltatottságtól, a rosszul használt technológiai újdonságoktól, általában a nyomasztó múlttól és az ismeretlen jövőtől. One man show-ja, amelyet maga a mai ember komédiájának tekint, erősen feszegeti a hagyományos színházi kereteket olyan eladói formákkal, amelyek a költőiséget és a játékosságot megőrizve, filozófiai mélységgel próbálnak túlmutatni hétköznapi „problémáinkon”, így evolúciós félelmeinken, egyéni félelmeinken és a technikai-társadalmi környezet által generált félelmeinken.
Formanek Csaba: KIBORULT
színház, vacsora, pótSzilveszter
Előadó, világító, hangosító, játéktértervező, rendező: Formanek Csaba
Kettőspont Színház és Spirituális Ügynökség
Bemutató: 2024. december 31.
Fotó: Rékasi Attila