A jó időnek örülve, izgatottan érkezem a Három Hollóba, régen volt már, hogy délelőtt irodalmi eseményre kellett mennem. Az épületben kellemes hangulat fogad: a Weeskinders csapatának jóvoltából minden érkezőt meglepetéscsomag vár a bejáratnál, mézeskalács és egy kis kép, aminek eredetijét a kiadó köteteiben kell megkeresni. A lenti terem olyan, mintha valakinek a nappalijába lépnék – otthonosan elrendezett bútorok, halk zene, minden talpalatnyi helyen könyv. Kezdés előtt még van pár percem belenézni a kiállított művekbe, s bár nem szeretem a túlzásokat, valósággal lenyűgöz, amit látok: a silent book műfajának legszínvonalasabb nemzetközi és magyar képviselői tárulnak elém, jórészt olyan nevek, akikről korábban nem hallottam.

A tetszőlegesen kezem ügyébe akadó kötetek lapozgatásából hirtelen Blaschke Zsuzsanna hangja ráz fel, aki alapítóként röviden bemutatja az esemény fókuszában álló közösséget. A Weeskinders az első olyan kiadó Magyarországon, amelynek katalógusában kizárólag csendeskönyvek találhatók. Az afrikaans nyelven árvákat jelentő név mögött valóban nagy törekvés áll: a sokszor másodhegedűs szerepbe kényszerített illusztrátoroknak nyújt terepet a szabad, megrendelői elvárásoktól és kompromisszumoktól mentes alkotásra. A könyvkiadás árváinak kívántunk menedéket adni, fogalmaz némiképp metaforikusan Blaschke, majd hozzáteszi, náluk a művészi víziónak semmi sem szab határt, minden képtörténetet szívesen fogadnak, szóljon az gyerekeknek vagy akár felnőtteknek. Egy dolog van, amiből nem engednek: a ma már bevettnek számító digitális technikák ellensúlyozására a Weeskinders kizárólag kézzel rajzolt könyvekkel foglalkozik A kiadásban koordinátori szerepet is betöltő Blaschke ennek kapcsán hangsúlyozza, szereti személyesen felügyelni a készülő terveket, minden munkát egyenként megfog és átlapoz, folyamatosan konzultálva a művésszel.

A továbbiakban részleteket tudunk meg a Weeskinders létrejöttéhez szorosan kötődő, #fairytailproject nevet viselő kezdeményezésről. Minden a Bolognai Gyerekkönyvvásáron indult, kezdi Blaschke, majd bevallja, sosem gondolta volna, hogy valaha kiadóalapításra vállalkozik. A kezdőlöketet Gabriel Pacheco személye és munkássága adta: a díjnyertes mexikói illusztrátor 2024-ben hivatásos művészeknek tartott workshopot a silent book témájában, a foglalkozáson megjelent alkotóknak egy-egy hívómondatra reagálva kellett megálmodniuk saját képkönyvüket. A műhelymunka igazi közösséggé kovácsolta a résztvevőket, akik nemcsak szakmailag, de barátként is segítették egymást, megmutatva, hogy az alkotásnak nem kell magányos folyamatnak lennie. A workshop végeztével sem állt le a közös munka: az elkészült könyveken túl a projekt tagjai rendszeresen szerepelnek különféle kiállításokon, könyvtárakban és oktatási intézményekben népszerűsítik a műfajt. Az alapítók szerint a sikert nagyban elősegíti, hogy szinte kizárólag nők dolgoznak a kiadóban, akik nem pusztán munkatársként, hanem barátként gondolnak egymásra. A #fairytailproject keretében eddig négy szerző - Kőszeghy Csilla, Kleman Ágnes, Rácz Eszter Anna és Lyanne Coral - művével ismerkedhetett meg a közönség, de Blaschke elárulja, nem késik az utánpótlás: a mostani megjelenésekkel párhuzamosan három-négy másik kötet is kiadásra vár.

A nyitógondolatok utáni kötetlenebb hangulatot kihasználva igyekszem többet megtudni az említett négy szerző műveiről. Elsőként Kőszeghy Csillához lépek, akinek Wishy Fish című kötete gyerekkorom meséit juttatja eszembe: a megtalálót kívánsággal jutalmazó (arany)hal jól ismert narratívája egy fordulatos csavarnak köszönhetően válik a mai olvasó számára is üdítő történetté. Felnőttként külön élvezet felfedezni a könyv lapjain megbújó, Charlie Chaplin Nagyvárosi fényekjéből kölcsönzött alakokat – amint azt a szerzőtől megtudom, Pacheco biztatására rejtett el különféle figurákat a történetben, személyes vonatkozásokkal, mások számára nehezen megfejthető jelekkel szőve tele a kötet képanyagát. A Wishy Fish könyvtárgyként is izgalmas vállalkozás, a naptárszerűen nyíló lapok forgatása bár kissé nehézkes, az iskolákban használt rajztömbökre emlékeztet.

Kleman Ágnes könyve már az idősebb olvasókat célozza meg, a Taming Heartsban kicsit mindenki magára ismerhet: egy párkapcsolat alakulásán keresztül mutatja be, milyen nehéz őszintén, ördögszarvat-rókaarcot levetkőzve feltárulkozni a másik előtt. Nincs happy end, csak kapcsolódás, a szerelem sem egységes, minden állomás más-más befogadót szólít meg. A kötet illusztrációs anyaga első perctől magával ragad: a sokszor firkaszerű, tollrajzokra emlékeztető vonalvezetés izgalmas dinamizmust kölcsönöz a témának.

A bemutatott négy silent book közül Lyanne Coralé a legfrissebb – a Journey to Cloud 9 csak pár napja jött ki a nyomdából. A szerző elárulja, hogy bár már kész vázlattal érkezett a workshopra, a Pachecóval folytatott beszélgetések hatására új irányt vett a történet: a kötet két ember sötét éjszakákkal, papírhajókkal és rókákkal kísért találkozását meséli el, az illusztrátortól megszokott légies, vízfestékes technika segítségével. A kimondás és hiátus közötti egyensúly megtalálása volt a legnehezebb, folytatja, majd arról beszélünk, hogy illusztrátorként mekkora kihívás a szavak nélküli történetalkotás.

A négy alkotás közül Rácz Eszter Anna alkotása dolgozik a legsúlyosabb témákkal, a Paper Wingset átpörgetve olyan szavak villannak be, mint generációs trauma, női sorsközösség, elengedés. Míg a szerző első csendeskönyve elsősorban gyerekek számára készült, ez a mostani egyértelműen felnőtteknek szól, egy komplex anya-lánya viszonyon keresztül beszél az öröklött szorongás, félelem és szabadságkeresés nehezen megragadható problémáiról. Találomra felnyitok egy előttem heverő példányt: csontszínű háttér, egyetlen, fenyegető olló képe fogad a lapokon, a kép kontextus nélkül is nyugtalansággal tölt el. Nem kérdés, hogy végül ezzel a kötettel távozom.

Még pár kört megyek a teremben, de lassan végéhez közeledik az esemény, már csak a délutáni workshopok vannak hátra. Karakteridegen és kissé érzelgős, de ahogy elhagyom a Három Hollót, azon gondolkozom, jó érzés ott lenni valami születésénél. A kezemben szorongatott, nyomdafriss csendeskönyvre pillantva talán nem is tűnik annyira elrugaszkodott ez a kijelentés.

Fotók forrása: a kiadó facebook-oldala.