Nyolcvanadik születésnapja alkalmából köszönti Rácz Péter Buda György műfordítót, aki „olyan magyar írókat tett ismertté a német nyelvterületen, mint Kertész Imre, Esterházy Péter”.

A múlt héten elhunyt Kenedi Jánosról (1947-2025) Rainer M. János emlékezik meg. „Kenedi János egész életében a legtöbbet szövegekkel foglalkozott, miközben – állandóan – zenét hallgatott” – fogalmazza meg pályatársáról a szerző.

Grecsó Krisztián Kálloy Molnár Pétertől búcsúzik, megpróbálva visszaadni, hogy „mit jelentett a magyar színpadnak, filmnek, színházi világnak, irodalomnak”. A magas kultúra és az alacsonyabb polcra helyezett popkultúra vagy zsánerirodalom közötti szakadékról ír, illetve a népszerűség versus szakmai elismerés hiánya témájáról.

Bán Zsófia írót Hegedűs Claudia kérdezi az írásvágy forrásáról, az Esti iskola című „koncept-könyvéről”, mely tekinthető egy „nyelvi és képi kirakós játéknak” is, illetve idén megjelent Alétheia él című regényéről. Utóbbi kapcsán Bán a hiányt jelöli ki, ami megmutatkozik a generációk kommunikációképtelenségében és ennek helyrehozatali kísérleteiben is. Kitér az idő szerepére is az interjú: a műben hangsúlyos szerepet kap az, hogy

„az emlékezés módjait hogyan befolyásolja a mesterséges intelligencia”,

emellett a történetek generációkon átívelő öröklődése. Regényének előképei is említést kapnak, köztük Szép Ernő és Polcz Alaine, illetve Hegedűs Claudia a Széchenyi Akadémiai székfoglalójáról is kérdezi a szerzőt.

Magyar Miklós a francia könyvkiadást tárja elénk a XX. századtól napjainkig. Írásában először Jack Lang szerepét hangsúlyozza az 1981-es könyvtörvény kapcsán, illetve az ötvenes években megjelenő zsebkönyvformátumot, mely sokak számára elérhetőbbé tette az irodalmat. A kiadók helyzetéről is ír, illetve a könyvárak államilag való rögzítésének erényeiről – utóbbi ugyanis lehetővé teszi a piacon kevésbé jövedelmező, de minőségében helytálló könyvek megjelentetését. Magyar Miklós a francia irodalmi díjak fontosságára is kitér. Majd eljut napjaink könyvkiadási ügyeihez is: Vincent Bolloré felbukkanásáig, ami a francia könyvipar tekintetében problémás változásokat hozott. Az üzletember szemléletével szemben már számos tüntetés és bojkottálás lezajlott Franciaországban, és olyanok is szót emeltek, mint Annie Ernaux Nobel-díjas szerző.

Codău Annamária kritikája Daniel Bănulescu Minden idők legjobb regénye (ford. Szonda Szabolcs; Typotex Kiadó, 2025) című művét elemzi. A könyv egy Lakatfű nevű húszéves cigány tolvajról szól, aki eldönti, hogy végezni akar Ceaușescuval, megszabadítani országát tőle. A kritika szerzője Rejtő Jenő stílusával állítja párhuzamba a regény beszédmódját. Kitér arra is, hogy a szereplők beszédmódja kizökkentette a szövegből, melynél felmerül a fordítás-eredeti szöveg problematikája is. Codău Annamária a tartalmi inkonzisztenciákra is felhívja a figyelmet.

Gyuris Kata Ex Librisét olvashatjuk az eheti ÉS-ben: négy olyan művet választott, külföldi szerzőktől, melyekben a női történetek kiemelkedő szerepet töltenek be. Han Kang Növényevő (ford. Kim Bogook és Németh Nikoletta; Jelenkor Kiadó, 2017) című könyve az első a listáján, melynek egyik fő különlegességét a narrációban érzékeli: sosem a főszereplő, Jonghie szemszögéből mutatja be a történteket, de mindig egy hozzá közel állót választ. Sofi Oksanen Ugyanaz a folyó (ford. Panka Zsóka; Scolar Kiadó, 2024) című művével folytatja a sort, melyben a szerző egy családi trauma tükrében vizsgálja meg az orosz-ukrán háborút, a putyini Oroszország működését, a mélyen gyökerezett nőgyűlöletet és a dehumanizáló beszédmódot. A fókuszt a nők ellen rendszerszinten elkövetett nemi erőszakra helyezi. Pascale Robert-Diard A kis hazug (ford. Gulyás Adrienn; Park Kiadó, 2024) című regénye két nő történetét követi végig: a tizenöt éves Lisáét, aki nemi erőszakkal vádol egy férfit, illetve Alice-ét, a középgenerációs feministáét. A konfliktust az adja, hogy öt évvel a tárgyalás után Lisa bevallja, hogy valójában a férfi mégsem erőszakolta meg. Gyuris Kata kiemeli, hogy ez a könyv és a közelmúltban tárgyalt Gisèle Pélicot-ügy is segíthet megérteni a visszaélésekhez kapcsolódó társadalmi mechanizmusokat, akár Lisára, akár Dominique Pélicot-ra gondolunk. Irene Solà Szemet adtam neked, s te a sötétségbe néztél (ford. Nemes Krisztina; Magvető Kiadó, 2024) című műve

„több nemzedéken átívelő női családtörténet, melyben férfiak csak marginálisan jelennek meg, s akkor sem maradnak sokáig”.

Kitér a szerző a mágikus realista regény idősíkjainak változásaira is – a tér azonban állandó marad, „egyetlen biztos pont”.

Az eheti lapszámban szerepel a november 26-ai ÉS-kvartett begépelt és szerkesztett változata is: Károlyi Csaba, Deczki Sarolta, Visy Beatrix és Szolláth Dávid ezúttal Bognár Péter Elmész, visszajössz, sose halsz meg című regényéről beszélgetett az Írók Boltjában. A trilógia harmadik részére Deczki Sarolta 10 pontot adott; kiemelte, hogy örült annak, hogy Oktáv története más szemszögből folytatódik, illetve szerette, ahogyan katasztrofizmus apró lépéseit ábrázolta. Szolláth Dávid 9 ponttal értékelte a regényt „nagy szabadságfoka” kapcsán (visszautalva az előző ÉS-kvartett részre), mely nem rombolja a mű fegyelmezett szerkezetét. Visy Beatrix 8 ponttal jutalmazta a Bognár-könyvet, a stílusát, illetve a metafikcióval való elegáns játékot emeli ki többek között erénynek. Károlyi Csaba szintén 8 pontot adott, ő az elbeszélésmódot és stílust dicséri, ugyanakkor felvetődik benne kérdésként, hogy mennyire olvasható külön műként a regény, ha valaki nem ismeri az előző kettőt. Erről, illetve a fikcióalkotás hogyanjairól, miértjeiről és a folytatás lehetséges útjairól beszélgetnek a 119. ÉS-kvartettben. A legközelebbi kvartett Spiró György Padmaly című regényéről fog szólni, január 28-án.

Szépirodalom

Molnár Erzsébet prózájával (Mielőtt Brüsszel lecsap) hangolódhat az olvasó a szombat Mikulás-ünnepre. Forralt bor, virgács, krampusz és Mikulás – az ünnepi hangulat elengedhetetlen kellékei, és egyben a novella eszköztára is – bár ez esetben minden kimozdul a megszokott kerékvágásból, az aktuálpolitika pedig beférkőzik a készülődésbe.

Becsy András A porszívószerelő című versében párhuzamot von a vers címében megjelenő karakter és egy orvos között. Ez a harmadik strófában érhető tetten leginkább. Mindkét esetben egy vizsgálat zajlik, ugyanis valami nem működik rendeltetésszerűen, elromlott. Levél a baráthoz című versében Kosztolányi Dezsőnek állít emléket születésének 140. évfordulója apropóján. Megidézi a Hajnali részegségből ismerős Logodi utcát, illetve elődjének jellegzetes stílusát.

A zárlatban Coleridge Ének a vén tengerészről című balladája is megjelenik („Hisz ekkor mi, tengerészek, / Igézünk albatroszokat”).

Eposz című verse számos ellentmondást rejt: ilyen már önmagában a cím és a műfaj viszonya is, de maga a főszereplő is, akit bár hősnek nevez, közben reménykedik abban, hogy nem lesz küzdelmes a napja. A műben Becsy egy tanárt jelenít meg, aki saját sorsán és feleslegességén tűnődik, melyet a büfénél sorban álló diákok jövőjére is kivetít.

Szív Ernő Bartleby, a könyvtáros című novellájában az egyetemi könyvtár mindenki életébe-olvasmányélményébe beavatkozó munkatársáról olvasunk. A furcsa szerzetre azonban felfigyel a kolléganője, Miss Peppers is, az egyetlen, aki kiáll mellette, és igazán ismeri.

Egressy Zoltán Vajas kifli című novellájában a főszereplő visszaemlékezik tizenhét éves korára, amikor nélkülöznie kellett, viszont az egyik osztálytársa mindig készségesen megosztozott vele a kiflijén. A kiszolgáltatottság érzése és az éhség összeütközése jelenik meg a szövegben. Később, amikor felnőtté válik a főszereplő, utcazenélésből keresi a napi betevőt, majd a Ki mit tudban is megméretteti magát. Sikereket ér el, rendeződni látszik az élete. Azonban egy véletlen folytán újra felbukkan a régi osztálytárs, és számot kell vetni furcsa, kiegyenlítetlen kapcsolatukkal.

Jámbor Aliz novellája (Óra, lángos, fokhagyma) egy erősen traumákkal terhelt apa-lánya kapcsolatot dolgoz fel. A címben megjelenő szavak mind ennek a metaforáivá válnak a szövegben: az óra az apához kötődik, a lángos az a kettejük közös elfoglaltságához, a felhígított fokhagymás víz pedig kapcsolatuk minőségére utalhat. A főszereplő döntése visszafordíthatatlan: el kell vesztenie ahhoz az édesapját, hogy rendet tudjon tenni az életében és visszaszerezhesse a kontrollt. Sylvia Plath Daddy című verse jut eszembe, mely kísértetiesen zengi: „Daddy, I have had to kill you.”

Versényi Anna Mintakövetés című novellája egy vonatút története – pontosabban annak feldolgozása, hogy milyen emberekkel is találkozhatunk egy bő háromórás út alatt. (A novellában bejárt Debrecen-Budapest vonal jól ismert számomra, valóban pontos a „látlelet”.) A főszereplő szerelvénye elgázol egy embert, ezért kénytelen átszállni utastársaival egy másik vonatra. A hatalmas tömeg egy vízióvá alakul át: mintha „bélpoklosok” menete lenne.

Handi Péter Műfajbirok című művét találóan jellemzi már mottója is: „Ezek mindig összekeverik a dolgokat…”. Az évszakok egymást váltják, mintha mindegy is lenne, mert úgyis mind elmúlik; a műfajok és stílusok keveredése, illetve a gondolatfolyam során létrejött, egymásból következő asszociációk másfajta olvasói attitűdre késztetik az olvasót, mint az előzőleg említett szövegek. A mű saját megírását is tematizálja, egy új, a logikát mellőző műfaj megteremtését fontolgatja, sőt még a végén a szerkesztési folyamatot is megjeleníti.

Németh Bálint Máté Péter című verse párhuzamot von saját élete, az apja élete, illetve az énekes személye és dalai között. Már a mottóban is észrevehető ez: az Egyszer véget ér című dalból idéz a szerző. Az első azonosítás a három személy között akkor történik meg, amikor ezt írja:

„apám, aki szemüveges volt / akárcsak máté péter és én”.

Később megfogalmazza, hogy az Elmegyek című dal kapcsán számára egyértelmű volt, hogy ez egy szerelmes dal, más értelmezést elutasított, ám amikor édesapja elhunyt, és ez a dal hangzott el a temetésén, akkor rájött, hogy a halálról is szólhat az ominózus dal. A központozás nélküli versben a lírai én élete szakaszait idézi fel, melyekben az apja és az énekes is szerepet játszott – voltaképpen az válik témájává, hogy hogyan fonódhat össze egy énekes életműve a személyes tapasztalatainkkal, emlékeinkkel.

Az eheti ÉS-lapszám, melyben Fekete Szilvia műalkotásai láthatók, már kapható az Írók Boltjában és az újságárusoknál.