Babiczky Tibor Telihold Triesztben című látomásos, filozófiai verses elmélkedését közli a legfrissebb lapszám. A költemény hét számozott szakaszban keres bizonyosságot, majd egy határozott felszólítással zárul: „ismerd meg magad!” 

Szív Ernő tárcája, az Árvaság, M. a családi és a személyes trauma feldolgozását tematizálja. A rövid írás egy kiszolgáltatott gyerek szemszögéből állít görbe tükröt egy kevéssé funkcionáló családról, amit elhagyott az apa, a helyére pedig új férj került. Az apapótlék egyszerre akar megfelelni a szerepének, és próbál belőle kitörni, ami aztán a nagymama elleni gyilkossági kísérletbe és a gyerek „megkínzásába” torkollik. A helyzetet korántsem egyszerű megítélni: „Most már azt sem tudom, kit kínzott meg valójában. Engem, vagy inkább magát, aki egy hullámvasútra tévedt.”

Egressy Zoltán Kezdőcsomag című írása egy Izlandra „menekülő” férfi történetét meséli el. A hegedűművész Rajmundot kötik a felnőtt élet szigorú szabályai, legalábbis a barátnője, Martina elvárásai. Munka, lakás, autó – minden, aminek ilyen korban már lennie kéne. A férfi, bár próbál, képtelen megfelelni, egészen Izlandig fut a felelősségek elől. Felmerül a kérdés, hogy a néma női perspektívából is menekülő áldozat lenne-e Rajmund?

Szegőfi János a Félreértések lábjegyzetben című munkájában allegorikus figurákon keresztül próbálja feloldani „a hátrafele nézelődő öregség és a menetiránnyal szembeforduló fiatalság” között feszülő ellentétet. Avagy a Zebegény felé tartó vonatúton a Festő azon elmélkedik, miképpen tudná megfesteni utastársait, az apát és a fiút.

Az e heti lapszámban négy verset olvashatunk Szőcs Petrától. A királyné monológjából, A megnevezés reneszánsza, a Két nő és a Rettegés a református kollégiumban mind női perspektívát kínálnak, a lapszám eddigi, férfi és kisfiúi narratívákat éltető szövegei után. Megjelenik Hamlet anyjának megélése (A királyné monológjából), a férfifasiszta megnevezése (A megnevezés reneszánsza), a női barátság (Két nő) és a rettegés az egyedülléttől, magunkra maradástól (Rettegés a református kollégiumban).

A Követési távolságban Szilágyi Zsófia méltatja Nagy, közös kirakós címen a Várkonyi Tamás által sajtó alá rendezett kötetet („Írta egy zsidó ember Bécs közelében” – Erdős Gáspár mezőtúri deportált naplója 1944-1945). Szilágyi szerint a napló hűen rekonstruálja a múltat, de a rokonok is „szívszorítóan szépen” írnak a vendégszövegekben. „A családnak meg kellett küzdenie azért, hogy a szembenézéshez legyen erejük: csak hálásak lehetünk nekik, hogy végül úgy döntöttek, mindannyian elolvashatjuk Erdős Gáspár naplóját”.

A lapszám Ex librise Szilárd Zsigmond tollából származik. „A négy különböző szemléletű könyv” mind a zenével foglalkozik, azonban különböző céllal és perspektívából. Harvey Sachs Schönberg című kötete az ismeretterjesztés eszközével dolgozik (bár Szilárd szerint rosszul), Roger Scruton A zenéről című könyvében esztétikai szempontból értekezik a tág tárgyról, Grabócz Márta a Zenei Jelentés és narratív stratégiák című tanulmánykötetében a „száraz tudományosság” regiszterét üti meg, végül Theodor W. Adorno Moments musicaux-ja pedig összegzi a három próbálkozást, amit Szilágyi méltat elméleti és stilisztikai szempontból is. „A zenéről való beszéd és gondolkodásra ösztökélés az alapvető fogalmi végesség miatt aknamezőként terül el a szerzők előtt. Mégis: minden esetleges melléfogás is gyümölcsözőbb, mint a tét nélküli biztonsági játék.” – írja Szilágyi a bevezetőben.

Csepeli György A rabul ejtett agy címen ír Leor Zmigrod agykutató Ideológiák az agyban című kötetéről. A „kognitív idegtudomány szigorú szótárából” vett kifejezések keverednek a majdhogynem költői mondatokkal „Zmigrod izgalmas és mélyen elgondolkoztató” könyvében, „a társadalom ügyeiről történő gondolkodás merev és rugalmas mintáinak friss kutatási eredményeiről számol be. A kutatás azonban nem zárult le, inkább most kezdődik.” – zárja a kritikát Csepeli.

Hunyady György Szociálpszichológiám története című önéletrajzi kötetéről ír Pléh Csaba, Hosszú fél évszázad cím alatt. A szociálpszichológus Hunyady közel ötven éven keresztül vezető személyiségként működött a felsőoktatási és akadémiai körökben, melyeket gyakran buzdított cselekvésre a magyar pszichológia és az oktatás ügyében egyaránt. Azonban ez a kötet inkább „számvetés az életéről”, amiben Pléh szerint bár a történészeknek egyszer még hasznos lesz például az egyetemi, oktatáspolitikai és akadémiai pálya bemutatása, Hunyadynak mégsem sikerül a „rá jellemző iróniával és öniróniával” operálnia. 

Margetin István Gaël Faye Zsakaranda-kötetéről ír, A fájdalom idegenvezetője címmel. „Mit tesz egy tizenkét éves kisfiú, ha bukásra áll az iskolában, és anyai ágon egy olyan országból származik, ahol éppen népirtás folyik? Természetesen az »otthoni« helyzetet okolja, amiatt képtelen a tanulásra koncentrálni” – foglalja össze lényegre törően a szinopszist Margetin. Bár a párbeszédeket papírízűnek titulálja, a naiv fél-európai nézőpont választását és a népírtással való küzdelem szokatlan, cinikus formáinak bemutatását díjazza. Nem hibátlan, de fontos regénynek nevezi, melyből megérti az olvasó, hogy a népirtás mindenhol egyforma. 

Szilágyi Zsófia Iskolatáska című kötetéről Horváth Florencia és Szekeres Nikoletta ír. Horváth Ki gondolta volna? című reflexiójában olvasmányosnak, mély indíttatásúnak és emberinek titulálja Szilágyi iskolai történeteket tematizáló, kultikus irodalmi műveket összefoglaló tanulmánykötetét. Szekeres Nikoletta Könnyebb, de tartalmasabb című szövegében kiemeli, hogy a kötet nemcsak megoldást kínál a 2020-as NAT problémáira, személyes jellegéből fakadóan sokkal többre, „az olvasás szeretetének átadására” törekszik.

Az aktuális lapszám kapható az Írók Boltjában és az újságárusoknál.