Abafay-Deák Csillag Panel című elbeszélésében Lenke egy idős nőnek próbál segíteni. Az asszony elesett, Lenke bejut vele a lakásba, vizet ad neki, ennivalót készít. A nő nem akar kórházba menni, a fiát pedig hiába keresik. Az első pillanatban még úgy tűnik, egy rosszullét körüli teendőket kellene elvégezni, a lakásban töltött idő alatt azonban egyre nehezebb eldönteni, hol érhet véget a segítség. Lenke nem hozzátartozó, mégis olyasmivel szembesül, ami mellett már aligha tud egyszerűen elmenni. A történetben sok múlik a kényelmetlen részleteken. A rendetlenség, a szagok és a testi kiszolgáltatottság nem engedik, hogy távolabbról gondolkodjunk az egyedüllétről. Vizet kell vinni, ennivalót kell keresni, ki kellene találni, kit lehet értesíteni. Lenke figyelme közben a saját életére is visszatér. Az idegen lakásban látottak ahhoz is közel viszik, amit a saját jövőjéről nem szívesen képzelne el. Később már munkások dolgoznak a lakásban, az ablakkeretet festik, a helyiségek átalakulnak. Lenke még próbálja megtudni, mi történt a korábbi lakóval, de a felújítás könnyebben követhető, mint az asszony sorsa.

Az egyik ember története még lezáratlan annak, aki egyszer belépett hozzá, miközben a lakást már valaki más számára készítik elő.

Palotai Péter Négy négyzet című prózája egy családi nap részleteivel indul. Nóri megterít, négy tányér kerül az asztalra. A reggeli készülődésben a tárgyaknak és a mozdulatoknak is megvan a helyük, fogkefék, törülközők, kenyér, tej, aztán indulás. A gyerek figyelmét követve olyan részleteknél időzünk el, amelyek a felnőttek számára könnyen elveszhetnek a teendők között. A pékségből kiáradó meleg illat, a szappan hidegsége vagy a hinta láncának érintése is hozzátartozik ahhoz, ahogyan Nóri megismeri a környezetét. Az iskolai feladathoz négy négyzet tartozik, a köszönés, a kérdezés, a segítség és a megmutatás lehetőségeivel. Papíron mindegyik egyszerűen elfér a saját helyén, a nap folyamán azonban már nehezebb eldönteni, mikor mit lehetne tenni. Nóri figyeli a körülötte élőket, a megszólaláshoz mégsem mindig talál alkalmat.

Magyary Ágnes Egy élet rövid története című írásában a megszólalással többnyire nincs gond. A falusi közegben egymást követik a megjegyzések és a különös beszélgetések, az egyik szereplő történetéből hamar eljutunk egy másikéhoz. Szabó tanítónéni és Irma körül olyan jelenetek elevenednek meg, amelyeket nehéz volna egy rendezett életrajzba beilleszteni. A címben ígért rövidség ellenére szinte minden részletről eszébe jut valakinek még valami. Irma mondatai rendre meglepik a körülötte lévőket. A törpékről beszél, később pedig azzal áll elő, hogy boncnok szeretett volna lenni. A humorhoz sokszor elég, hogy a szereplők eltérően mérlegelik, mi számít természetesnek. Ami az egyikük számára képtelenség, azt a másik minden különösebb előkészítés nélkül közli az asztal mellett. Olvasás közben éppen ezek az apróságok teszik ismerőssé a szereplőket. Egy váratlan kijelentésből olyasmit is megtudhatunk valakiről, amit az életének fontosabb állomásai nem feltétlenül árulnának el. Magyary prózája a beszélgetések kitérőit is megőrzi. Ahogyan egy régi ismerősről mesélünk, néha a mellékesnek tűnő történetnél időzünk a legtovább, mert abban még hallani véljük a hangját.

András László Vidjá című versében egy jelen lévő ember válik váratlanul fontossá. A beszélő már lefeküdt, a megszólított még kimegy fogat mosni. Csak a kislámpa ég a fürdőszobában. A beszélő megfordul, és egy pillanatra másként látja azt, aki egyébként is ott él mellette. Nem akar kérdezni tőle, és mondani sem szeretne semmit. A másiknak nem kell tudnia arról, ami a beszélőben történik. A vers végén már sötét van, a beszélő pedig nevet és sír. A fogmosás hétköznapi mozdulatából olyan tapasztalat lesz, amelyet ő maga is nehezen tud megnevezni. A Hosszú kerülő egy mondat útját járja végig. A sorok a táj részletein keresztül vezetnek a hazaérkezésig, ahol a beszéd végül csönddé válik. A lepke súlya című versben a szeretet kimondásához társul bizonytalanság. A beszélő újabb képekkel próbálja megközelíteni azt, aminek az okát nem tudja pontosan megmondani. András verseiben a másikhoz intézett mondatnak időre van szüksége.

Kukorelly Endre Old című verse néhány rövid mondatból épít fel egy kertet. Bokor, fa, kerítés, fenyő és az eső utáni szag kerül a beszélő figyelmébe. Aztán eszébe jut valaki, aki ott volt az ablaka előtt. Alig történik több ennél, a hely mégis megváltozik attól, hogy egy másik ember emléke kapcsolódik hozzá. A Legvégül játékosabban figyeli a beszéd alakulását. A rím, az ismétlés és a befejezés lehetősége is a vers része lesz. Olvasóként közben azt is követjük, hogyan jut el a szöveg a végéig.

Kukorellynél a bizonytalanság a mondatok mozgásában is érzékelhető, megakadnak, újrakezdődnek, egy szó másikat hoz magával. Néha maga a keresés tart tovább, mint az, amire végül emlékezni lehet.

Izsó Zita Erszényes farkas című verse egy ajándékkal indul. A férj erszényes pulóvert vesz, hogy várandós felesége felmelegíthesse benne a kezét. Az otthoni jelenethez hamarosan a kihalt állatok gondolata kapcsolódik. A beszélő arra készül, hogy majd elmagyarázza a gyerekének, milyen állat volt az erszényes farkas, a tasmán tigris vagy a vándorgalamb. A születésre várva már azzal is számolnia kell, mennyi mindent csak történetekből ismerhet meg a gyereke. A vers végén a beszélő álmában erszényes farkassá változik, és a gyerekét ringatja. A pulóver hétköznapi ötletéből jutunk el ehhez a képhez. Az erszény addigra a kéz melegítésénél többre szolgál, a gyereknek ad helyet. A jövő miatti bizonytalanság mellett végig megmarad a versben a gondoskodás egyszerű szándéka, hogy a másiknak melegebb és biztonságosabb legyen.

A könyvkritikák közül Lapis József Zeneiskola a határon című írása az otthonkeresés kérdéséhez vezet vissza. Hutvágner Éva Az Angelika kulcsai című regényéről ír, amelyben Éda a szülei elvesztése után egy különös, a zene köré szerveződő iskolába kerül. Lapis arra is figyel, hogyan oldódik a lány szorongása a társai segítségével, és hogyan válik számára az iskola lassan otthonná. A történet mellett az elbeszélés nyelve is foglalkoztatja, hogy hogyan lehet szavakkal érzékeltetni azt, amit a szereplők a zenében élnek át.

A könyvkritikáknál maradva a lapszámban Takács Zsuzsa A maradás szégyene, Tóth Krisztina Szeleknek fordít és Röhrig Géza semmike-dalok című kötete is előkerül az Ex librisben, amelyet Horváth Florencia szerzett. Az ÉS-kvartett résztvevői pedig Tompa Andrea Kiváló testek című regényéről beszélgetnek, így a versek és prózák után a friss könyvek között is lehet tovább keresgélni.

Az árnyékkedvelőknek javaslom, hogy mindenképp időzzenek el a hetedik oldalon: a lapszámot kísérő Nádor Tibor-munkák közül az Árnyékkedvelők ott kapott helyet.

Az aktuális lapszám kapható az Írók Boltjában és az újságárusoknál.