Drámát felolvasni persze bárhol lehet, de talán nem árt, ha a színészek mégis kiemelt helyen vannak; no, nem művészi megfontolásból, pusztán azért, hogy mi, nézők lássuk, halljuk őket. A K. V. Társulat ezúttal a MU Színház büféjét választotta felolvasása helyszínéül. Hogy miért K. V. Társulat a nevük, azt nem tudom, nekem leginkább Köchel Verzeichnist juttatta eszembe. Esetleg Kortárs Velolvasásch? Kávé? Ezért olvastak a színház kávézójában, és nem magában a színházteremben a könnyed, civil ruhás színészek az eszegető, iszogató közönség előtt?

Mindenesetre a kávézóban asztalok, körülötte székek, rajtuk az ülésrend, azon szerencsések nevével, akik foglaltak jegyet, szépen A-tól Z-ig, a többiek pedig a lépcsőkön kuporogtak. Hogy-hogynem, egy kritikus  került mellém: Fehér Elephánt névjegyet is ad, és hihetetlen monológba kezd a magyar színházi életről, hogy kik a jó színészek és rendezők, kik a borzalmasak. Teljes átéléssel beszélt, az volt az érzésem, hogy ha meghalok ott mellette, neki az se tűnik fel. Kezdődhetne már, amiért itt vagyok!

Caryl Churchill berak embereket egy-egy szituációba: az első darabban, A szív csücskében egy házaspár várja haza külföldről a lányát; a Kék bögrében pedig egy 40 éves férfi szórakozik azzal, hogy különböző nőkkel elhiteti magáról, hogy ő az elhagyott és más által örökbefogadott fiuk. És pörögnek a rövid jelenetek, amelyek többé-kevésbé önmaguk ismétlései és variációi.

A szív csücskét alapvetően egy asztal körül ülve játszották el, és a darabban lévő szerzői instrukcióknak megfelelően mondták, tehát az állandóan ismétlődő szövegrészeket hol fergeteges dupla tempóval darálták, hol visszalassultak, vissza-visszaugrottak a jelenet elejére vagy egy bizonyos korábbi pontjára, és onnan ismételték. Hogy mikor kell visszaugrani, azt a rendező, Gigor Attila Vissza! felszólítása jelezte. Én először szívbajt kaptam: felolvasás ide vagy oda, azért az instrukciókat így bemondani, nem biztos, hogy a legfrappánsabb megoldás. De ez az érzésem egy idő után oldódott, és még azt is öröm volt nézni, hogy a rendező nagyon élvezte alkotását.

A Kék bögrét a kiszolgáló pult előtt állva adták elő, Gigor ezúttal a jelenetek helyszíneit olvasta fel. Pedig véleményem szerint semmi jelentősége nincs a helyeknek, a szereplők önmagukban kijelölik a helyzetet – tehát az a lényeg, hogy az anyákat kereső Derek a feleségével vagy egy talált mamával beszélget, és nem az, hogy parkban vagy a lakásukban. A rendezői közbeszólást innen talán tényleg kihagyhatták volna.

Mindkét darabban tökéletesen bejött és átjött viszont a nyelvi bűvészkedés. A másodikban a szereplők egyszer csak elkezdik fokozódó gyakorisággal a "bögre" és a "kék" szavakat betenni más szavak helyett a mondataikba. Elég mesterien működik mindez a szövegben és az előadásban is ahhoz, hogy először még szinte fel se tűnjön. Ezért nyilván a fordító Kúnos Lászlót is illeti a köszönet.

A szív csücske egyik jelenetvariációjában a mondatkezdetek, egy másikban a -végek helyettesítik a teljes mondatot. Értjük, mire gondolnak, miről beszélnek, ha másért nem, azért, mert már annyit hallottuk korábban a – remekül megírt – dialógusokat, amelyek megértését nagyban elősegíti a színészi intonáció és gesztus. Jók a színészek, jól hozzák a művek ritmusát, humorát. Itt kifejezetten jónak tartom, hogy az oda nem illő érkezőket (így a madarat vagy a mindenkit lelövő két fegyveres férfit) a rendező bejelenti – és semmi nem történik. Néhány apró gesztussal természetesen túlléptek a felolvasószínházon, ami csak néhány esetben tette döcögőssé a tempót, amikor újra meg kellett találniuk a szöveghelyet a példányukban.

Alapvetően viszont nem tűnt úgy, hogy szükség lett volna rendezőre. Felolvasószínház esetében lehet, hogy leginkább a szövegben és a színészekben kéne annyira bízni, hogy maguk oldják meg az előadást. A rendezés nem adott hozzá sokat a drámákhoz (asztal körül vagy bárpultnál – nem mindegy? és az a néhéhány ötlet... a színészek is kitalálnak ilyet maguktól), az instrukciók felolvasása pedig nem nagyon kötődik a rendező személyéhez.

Ettől függetlenül kellemes volt ez a késő esti előadás. Megújulás nem történt, szórakozás annál inkább. Egyébként meg

szndrbt.

nehézséget
Kék szív
amikor úgy
hagynak ki


Caryl Churchill: Kék szív
(A szív csücske - Kék bögre)

Fordította: Kúnos László

Szereplők:
Kovács Lehel
Mészáros Béla
Rezes Judit
Száger Zsuzsanna
Urbanovits Krisztina

Rendező: Gigor Attila

A K.V. Társulat felolvasó estje
a MU Színház kávézójában
2008. november 24.