építészet
2008. 12. 16.
Itt vesztettem el a szüzességemet
Köztéri szépítészet - igaz történet
Mi okozza a legnagyobb fejtörést Kovácsné, a játszótéri illetékes számára: a használhatatlan játszótéri kút javítása, a graffitieltávolítás vagy a hintapelenka körbekerítése? Elárulom, egyik sem. Hogy mégis hogyan zajlik a korszerű korszerűsítés napjainkban, arról lentebb olvashatnak.
Igen, valóban ezzel kezdődtek a bajok. Egy derűs májusi napon a címben idézett felirat jelent meg hosszú zöld csúszdánk alsó csusszanatában. Mivel a gondos graffitis a helyszín látogatóira is gondolt, egy viszonylag kifejező ábrával tette érthetőbbé mondanivalóját a kicsinyek számára. A harmadik, "Mama, mi ez?" kérdésre akcióba lépett Tettrekész anyuka, kis kommandót szervezett lapátos, vödrös fiatalokból, feladatukat a csúszda lesikálásában határozta meg. A legális vizezés lehetősége további gyerekeket csalt oda a bokrokból, ahol a hajléktalan bácsi kincseivel játszottak épp papásmamást. Csakhogy a kút megközelítésekor kiderült, hogy az amúgy iszapba rejtett indítógomb beragadt, nem jön onnan semmi se, a Tettrekész anya ezért újabb határozott lépésre szánta el magát. Mobilján felhívta az önkormányzat játszótéri illetékesét, jelentette az esetet, s a gyors rendezés reményében a homokozó felé irányította a némiképp csalódott különítményt. Azt gondolnátok, itt véget is ért egy tipikus történet, de nem ez történt!Pár nappal később gyanús szakértői csoport szállta meg a játszóteret. A májusi naptól kábult anyák egy csoportja figyelt fel először egy öltönyös figurára, aki egy fotós kíséretében érkezett. Gyors egyeztetést követően kialakult a vélemény: a polgármester személyesen jött terepszemlére. (Álcázás végett az elsőáldozói ruhába bújtatott kicsinyét is magával hozta, de ez senkit nem tévesztett meg a látogatás célját illetően). A főméltóságot azután munkásruhás brigád váltotta a terepen: úgy mint Bélabá, a kicsit mindig részeg lapátos, Sanyi, a talicskás, Feri, a villámkezű levélporszívós és Kovácsné, az illetékes hatóság játszótéri ügyekben illetékes előadója. Szemügyre vették a játszótéri tereptárgyak állapotát, felmérték a lehetőségeket és véleményt formáltak. A gyereknyelvben feketepelusnak csúfolt hinta - maradhat, mert EU-konform, igaz, nincs hozzá lánc, meg korlát, mint valaha, viszont gumilapra esve még jó móka is a gyerekeknek a hintázás veszélyeiről tartott oktatás. Marad a gördeszkaimitáció is, azzal kiválóan szórakoznak az anyukák, egyrészt ők maguk is fejlődnek gördeszkaimitáció közben, másrészt azzal is telik az idő, míg bekötik a deszka alá szorult gyerekujjakat. Helye van a dobogós billentgetőnek is, hiszen ez is az a fajta családbarát játékszer, amivel minimum két felnőtt mozgatása válik szükségessé, hiszen a megfelelő magasságba szerelt billegők (vagy mik) egy gyerek számára sem elérhető, ám annál vonzóbb játékszert sejtetnek. Jó helyen van az óriáscsúszda is, pont le lehet gurulni rajta kismotorral, bele a homokozóvájú betonperemébe, és ugyanez a helyzet a búgócsigaszerűen pörgethető gyerekcentrifugával és a parittyásított rugós libikókával.
Mit lehet itt mégis korszerűsíteni? - töprengett Kovácsné, és akkor eszébe jutott a homok. Másnap talicskás Sanyi egy kisteherautónyi szürke cementet terített szét - ízlésesen - a homokozóban. Fülébe walkman-t helyezett, hogy ne zavarja a sápítozó anyukák kórusa, akik megpróbálták meggyőzni, hogy a szürke cementtel csak homokozni nem lehet, viszont mondenhova beragad, ahova nem kéne. Harmadnap a csúszda rehabilitációja következett: a csúszda melletti lépcsőt simára egyenesítették, (hogy jobban száguldjon az a kismotor, igaz, kiskomám?) majd egy Provokatív anya kérdésére válaszolva elmondták, hogy hamarosan gumilappal vonják be az alternatív csúszdázási helyszínt. A gumilap végül mégsem sikerült tökéletesre, ezért egy újabb gyors egyeztetés eredményeképp egy újabb brigád gumibogyókat hegesztett a felületre. Következő nagy lépés a növényvilág rendezésére irányult: a csúszda melletti háncsot tövises pirosbogyós bozót váltotta fel, ami azért is jó, mert így a guruló gyermek hamarabb megakad a tüskékben, mintha nem lenne ott semmi. Kovácsné végre elutazhatott nyaralni.Ám a játszótér szomszédságában lakó ősz hajú nénit bosszantotta az állandó éjjeli gimnazista tivornya a téren. Ő is telefonjához nyúlt, és a bejelentés nyomán összeült bizottság most úgy határozott: reggel héttől este hétig tart nyitva ezután a terület. Lapátos Bélát előléptették, ő lett a kulcsok őre, és ha épp még/már józanon tört rá a hét óra, fülébe dugott walkman-nel kulcsait csörgetve riasztotta el a protestáló anya-partizánokat.
A fejlesztések azonban még mindig nem fejeződtek be. Hamarosan újabb tábla került a most már lakattal zárható vaskapura: a játszótér ötméteres körzetén belül tilos a dohányzás, valamint a csikkek elhelyezése. A tábla mellé újabb kis feliratot rejtettek: "kedves gyerekek, ezt a játszóteret az önkormányzat újította fel nektek, kérjük, vigyázzatok rá." A kerületi játszótér-felújítási hullám egyik csúcseseménye a Toi-toi vécék elhelyezése volt - kiváló búvóhely bújócskázóknak és pettingelő óvodásoknak -, s az események méltó zárása a karácsonyi díszkivilágítással összehangolt kandeláber-elhelyezési akció lett.
Most végre majdnem mindenki boldog. Mert igaz, hogy a hétkor lelakatolt játszótéren magukban állnak majd a lámpatestek, de az ősz hajú néni így jobban látja majd a szüzességüket épp elveszítő gimnazistákat. Béla bácsinak sem kell töksötétben bolyongania. Csak a hajléktalan bácsi szomorú kicsit, mert jó-jó, a zsivajgó gyerekek végre leszoktak a játszóterezésről, de a kutat, ahol reggelenként szépen megmosakodott, azt még mindig nem csinálta meg senki.
Mit lehet itt mégis korszerűsíteni? - töprengett Kovácsné, és akkor eszébe jutott a homok. Másnap talicskás Sanyi egy kisteherautónyi szürke cementet terített szét - ízlésesen - a homokozóban. Fülébe walkman-t helyezett, hogy ne zavarja a sápítozó anyukák kórusa, akik megpróbálták meggyőzni, hogy a szürke cementtel csak homokozni nem lehet, viszont mondenhova beragad, ahova nem kéne. Harmadnap a csúszda rehabilitációja következett: a csúszda melletti lépcsőt simára egyenesítették, (hogy jobban száguldjon az a kismotor, igaz, kiskomám?) majd egy Provokatív anya kérdésére válaszolva elmondták, hogy hamarosan gumilappal vonják be az alternatív csúszdázási helyszínt. A gumilap végül mégsem sikerült tökéletesre, ezért egy újabb gyors egyeztetés eredményeképp egy újabb brigád gumibogyókat hegesztett a felületre. Következő nagy lépés a növényvilág rendezésére irányult: a csúszda melletti háncsot tövises pirosbogyós bozót váltotta fel, ami azért is jó, mert így a guruló gyermek hamarabb megakad a tüskékben, mintha nem lenne ott semmi. Kovácsné végre elutazhatott nyaralni.Ám a játszótér szomszédságában lakó ősz hajú nénit bosszantotta az állandó éjjeli gimnazista tivornya a téren. Ő is telefonjához nyúlt, és a bejelentés nyomán összeült bizottság most úgy határozott: reggel héttől este hétig tart nyitva ezután a terület. Lapátos Bélát előléptették, ő lett a kulcsok őre, és ha épp még/már józanon tört rá a hét óra, fülébe dugott walkman-nel kulcsait csörgetve riasztotta el a protestáló anya-partizánokat.
A fejlesztések azonban még mindig nem fejeződtek be. Hamarosan újabb tábla került a most már lakattal zárható vaskapura: a játszótér ötméteres körzetén belül tilos a dohányzás, valamint a csikkek elhelyezése. A tábla mellé újabb kis feliratot rejtettek: "kedves gyerekek, ezt a játszóteret az önkormányzat újította fel nektek, kérjük, vigyázzatok rá." A kerületi játszótér-felújítási hullám egyik csúcseseménye a Toi-toi vécék elhelyezése volt - kiváló búvóhely bújócskázóknak és pettingelő óvodásoknak -, s az események méltó zárása a karácsonyi díszkivilágítással összehangolt kandeláber-elhelyezési akció lett.
Most végre majdnem mindenki boldog. Mert igaz, hogy a hétkor lelakatolt játszótéren magukban állnak majd a lámpatestek, de az ősz hajú néni így jobban látja majd a szüzességüket épp elveszítő gimnazistákat. Béla bácsinak sem kell töksötétben bolyongania. Csak a hajléktalan bácsi szomorú kicsit, mert jó-jó, a zsivajgó gyerekek végre leszoktak a játszóterezésről, de a kutat, ahol reggelenként szépen megmosakodott, azt még mindig nem csinálta meg senki.
További írások a rovatból
Hiány és emlékezet című Breuer Marcell emlékkiállítás Pécsett