bezár
 

építészet

2008. 12. 16.
Itt vesztettem el a szüzességemet
Köztéri szépítészet - igaz történet
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Itt vesztettem el a szüzességemet Mi okozza a legnagyobb fejtörést Kovácsné, a játszótéri illetékes számára: a használhatatlan játszótéri kút javítása, a graffitieltávolítás vagy a hintapelenka körbekerítése? Elárulom, egyik sem. Hogy mégis hogyan zajlik a korszerű korszerűsítés napjainkban, arról lentebb olvashatnak.
Igen, valóban ezzel kezdődtek a bajok. Egy derűs májusi napon a címben idézett felirat jelent meg hosszú zöld csúszdánk alsó csusszanatában. Mivel a gondos graffitis a helyszín látogatóira is gondolt, egy viszonylag kifejező ábrával tette érthetőbbé mondanivalóját a kicsinyek számára. A harmadik, "Mama, mi ez?" kérdésre akcióba lépett Tettrekész anyuka, kis kommandót szervezett lapátos, vödrös fiatalokból, feladatukat a csúszda lesikálásában határozta meg. A legális vizezés lehetősége további gyerekeket csalt oda a bokrokból, ahol a hajléktalan bácsi kincseivel játszottak épp papásmamást. Csakhogy a kút megközelítésekor kiderült, hogy az amúgy iszapba rejtett indítógomb beragadt, nem jön onnan semmi se, a Tettrekész anya ezért újabb határozott lépésre szánta el magát. Mobilján felhívta az önkormányzat játszótéri illetékesét, jelentette az esetet, s a gyors rendezés reményében a homokozó felé irányította a némiképp csalódott különítményt. Azt gondolnátok, itt véget is ért egy tipikus történet, de nem ez történt!fentPár nappal később gyanús szakértői csoport szállta meg a játszóteret. A májusi naptól kábult anyák egy csoportja figyelt fel először egy öltönyös figurára, aki egy fotós kíséretében érkezett. Gyors egyeztetést követően kialakult a vélemény: a polgármester személyesen jött terepszemlére. (Álcázás végett az elsőáldozói ruhába bújtatott kicsinyét is magával hozta, de ez senkit nem tévesztett meg a látogatás célját illetően). A főméltóságot azután munkásruhás brigád váltotta a terepen: úgy mint Bélabá, a kicsit mindig részeg lapátos, Sanyi, a talicskás, Feri, a villámkezű levélporszívós és Kovácsné, az illetékes hatóság játszótéri ügyekben illetékes előadója. Szemügyre vették a játszótéri tereptárgyak állapotát, felmérték a lehetőségeket és véleményt formáltak. A gyereknyelvben feketepelusnak csúfolt hinta - maradhat, mert EU-konform, igaz, nincs hozzá lánc, meg korlát, mint valaha, viszont gumilapra esve még jó móka is a gyerekeknek a hintázás veszélyeiről tartott oktatás. Marad a gördeszkaimitáció is, azzal kiválóan szórakoznak az anyukák, egyrészt ők maguk is fejlődnek gördeszkaimitáció közben, másrészt azzal is telik az idő, míg bekötik a deszka alá szorult gyerekujjakat. Helye van a dobogós billentgetőnek is, hiszen ez is az a fajta családbarát játékszer, amivel minimum két felnőtt mozgatása válik szükségessé, hiszen a megfelelő magasságba szerelt billegők (vagy mik) egy gyerek számára sem elérhető, ám annál vonzóbb játékszert sejtetnek. Jó helyen van az óriáscsúszda is, pont le lehet gurulni rajta kismotorral, bele a homokozóvájú betonperemébe, és ugyanez a helyzet a búgócsigaszerűen pörgethető gyerekcentrifugával és a parittyásított rugós libikókával.

Mit lehet itt mégis korszerűsíteni? - töprengett Kovácsné, és akkor eszébe jutott a homok. Másnap talicskás Sanyi egy kisteherautónyi szürke cementet terített szét - ízlésesen - a homokozóban. Fülébe walkman-t helyezett, hogy ne zavarja a sápítozó anyukák kórusa, akik megpróbálták meggyőzni, hogy a szürke cementtel csak homokozni nem lehet, viszont mondenhova beragad, ahova nem kéne. Harmadnap a csúszda rehabilitációja következett: a csúszda melletti lépcsőt simára egyenesítették, (hogy jobban száguldjon az a kismotor, igaz, kiskomám?) majd egy Provokatív anya kérdésére válaszolva elmondták, hogy hamarosan gumilappal vonják be az alternatív csúszdázási helyszínt. A gumilap végül mégsem sikerült tökéletesre, ezért egy újabb gyors egyeztetés eredményeképp egy újabb brigád gumibogyókat hegesztett a felületre. Következő nagy lépés a növényvilág rendezésére irányult: a csúszda melletti háncsot tövises pirosbogyós bozót váltotta fel, ami azért is jó, mert így a guruló gyermek hamarabb megakad a tüskékben, mintha nem lenne ott semmi. Kovácsné végre elutazhatott nyaralni.lentÁm a játszótér szomszédságában lakó ősz hajú nénit bosszantotta az állandó éjjeli gimnazista tivornya a téren. Ő is telefonjához nyúlt, és a bejelentés nyomán összeült bizottság most úgy határozott: reggel héttől este hétig tart nyitva ezután a terület. Lapátos Bélát előléptették, ő lett a kulcsok őre, és ha épp még/már józanon tört rá a hét óra, fülébe dugott walkman-nel kulcsait csörgetve riasztotta el a protestáló anya-partizánokat.

A fejlesztések azonban még mindig nem fejeződtek be. Hamarosan újabb tábla került a most már lakattal zárható vaskapura: a játszótér ötméteres körzetén belül tilos a dohányzás, valamint a csikkek elhelyezése. A tábla mellé újabb kis feliratot rejtettek: "kedves gyerekek, ezt a játszóteret az önkormányzat újította fel nektek, kérjük, vigyázzatok rá." A kerületi játszótér-felújítási hullám egyik csúcseseménye a Toi-toi vécék elhelyezése volt - kiváló búvóhely bújócskázóknak és pettingelő óvodásoknak -, s az események méltó zárása a karácsonyi díszkivilágítással összehangolt kandeláber-elhelyezési akció lett.

Most végre majdnem mindenki boldog. Mert igaz, hogy a hétkor lelakatolt játszótéren magukban állnak majd a lámpatestek, de az ősz hajú néni így jobban látja majd a szüzességüket épp elveszítő gimnazistákat. Béla bácsinak sem kell töksötétben bolyongania. Csak a hajléktalan bácsi szomorú kicsit, mert jó-jó, a zsivajgó gyerekek végre leszoktak a játszóterezésről, de a kutat, ahol reggelenként szépen megmosakodott, azt még mindig nem csinálta meg senki.
a kút

nyomtat

Szerzők

-- Benedek Anna --


További írások a rovatból

építészet

Hiány és emlékezet című Breuer Marcell emlékkiállítás Pécsett
építészet

Pesti Attilával az okosotthonok kérdéseit jártuk körbe
építészet

Interjú Kőszeghy Flórával
Egy látogatásra érdemes új célpont

Más művészeti ágakról

Závorszky-Simon Márton képei a Vízivárosi Galériában
Interjú Vermes Dorkával az Árni című első nagyjátékfilmjéről
John a Latinovitsban
Mehran Tamadon: Ahol nincs isten & Legrosszabb ellenségem


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés