Ahogy belépünk a kiállítás terébe, egy sajátos, mitikus világ fogad bennünket. A kiállítási architektúra ezt a hangulatot erősíti. Nemcsak a paravánok jól megválasztott színei, hanem az építészeti idézetnek is felfogható részletek, a Szépművészeti Múzeum kiállítási térré alakított antikizáló csarnokai segítenek ráhangolódni Moreau munkáira, mivel ezek nagy része az antik mitológia témáit dolgozza fel. A bejárattal szemben Az emberiség története címet viselő, kilenc táblából álló poliptichon látható, amit egy, a Megváltó Krisztust ábrázoló lunetta zár le. A mitikus összképet a kiállítás elején látható két önarckép „realizmusa” jól ellenpontozza. Ezután három mitikus alak története következik (Herkules, Léda és Prométheusz), majd a Jupiter és Szemelé tragikus szerelmének bemutatása, immár kék háttér előtt.

A következő tematikai egység a nyugati költő archetípusának, Orpheusznak különböző történeteit tartalmazza. A kiállítás egyik fő darabja, amelyet a festő 1865-ben készített, a párizsi Musée d’Orsay-ból érkezett. Tudjuk, a művészetével még az alvilág istenét is megszelídítő költőt a menádok tépték széjjel. A képen az Orpheusz fejét és lantját megtaláló trák lányt láthatjuk. A halott művész arcának szépsége felfogható Moreau ars poeticájának is: a halál okozta megrázkódtatáson is győzedelmeskedik a művészet összhangja. Moreau művészi magatartására jellemző az elmélyültség, témáit újra és újra megfesti és átdolgozza, különösen az 1880-as évek után, amikor is hátat fordított a közszereplésnek, és műterme magányába vonult vissza. Sokszorosan fel- és átdolgozott a Salome-téma, amelynek egyik ikonikus megjelenítése, az egyik leghíresebb Moreau-alkotás a Salome tánca Heródes előtt, avagy a „Tetovált Salome”. 

A tárlat utolsó tematikai egysége az Egyszarvú címet viseli. Ezen egységen belül a képek egy része a hagyományos Szűz egyszarvúval variánsait mutatja be, míg a másik részük a Perzsa költő témát járják körül. Az előbbiek megfestésére Moreau-t a párizsi Cluny-i Múzeum 1500 körül készült kárpitsorozata inspirálta. Moreau saját magát „költőként és alkotóként” határozta meg, ezért különösen fontosak azok a képei, amelyek költőket ábrázolnak. Moreau történeti festőként nagy hangsúlyt helyezett történetek elmesélésére, bár a narráció mellett fontos szerepet szánt a szimbólumoknak is. Moreau munkamódszerére jellemző a hihetetlen számú szín-és témavázlat készítése, amelyekből ez a tárlat is bőségesen válogat. A kiállítás kurátora, Tóth Ferenc a katalógusban leírja, hogy az anyag összeállításakor igyekeztek hangsúlyozni a művész festészetének újszerűségét és szerepét a modern művészeti törekvések előkészítésében. Ezért a megjelölt témákhoz kapcsolódva több olyan mű is bekerült a válogatásba, amely a festészet technikai lehetőségeinek felszabadítása irányába mutat, sőt olykor a tiszta absztrakcióig jut el. A festőnek e gazdag színvilágú, a kiinduló témától elszakadó, oldott expresszivitású késői képei közgyűjteményekben nem is láthatók, a Gustave Moreau Múzeum kiállítótermei és raktárai őrzik azokat.

A kiállításon végigsétálva az érdeklődő egy folyamatosan kereső, kísérletező művész titokzatos világába pillanthat be, – a jól ismert mitológiai témák és mitikus hősök történeteinek kikutatott és saját személyén átszűrt feldolgozását láthatjuk. Ez, a témát személyes misztikus tapasztalatként feldolgozó magatartás ugyanúgy az alanyi költészettel rokon, akár a kortárs Böcklinnél. A kiállítás katalógusának egyik legérdekesebb részét éppen ezért a tematikai blokkok előtti oldalon bemutatott Moreau-idézetek jelentik, amelyek megvilágítják az alkotás belső folyamatait. Az említett német mesterrel, Böcklinnel Moreau-t a festészettechnika terén végzett fáradhatatlan kísérletező kedv is rokonítja.

Élete alkonyán a tanításnak szentelte magát, de tanítványait is az önálló megközelítésekre és feldolgozásra inspirálta, többek között tanítványa volt Matisse is. Ennek ellenére a szimbolizmust felváltó újabb progresszív irányzatok elterelték Moreau-ról a figyelmet. Művészetéről és belső világáról nagyon keveset lehetett tudni, egészen az 1960-as évek legelejéig, amikor is a szakma és a közönség megismerkedhetett rejtőzködő alkotásaival és átértékelhette munkásságát. 


Mítoszok földje
Gustave Moreau művészete
2009. február 19 – 2009. május 3.
A tárlat kurátora: Tóth Ferenc művészettörténész