bezár
 

színház

2009. 06. 24.
Addig jár a korsó...
Kleist: Az eltört korsó – Peter Stein rendezésében
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Addig jár a korsó... Brandauer meghízott. Annyira, hogy immár kopasz, sebes fejét nem is ismerem fel Az eltört korsó plakátjain. Peter Stein rendezése, a Das Berliner Ensemble előadása, a bécsi Wiener Festwochen fesztiválon vendégszerepelt.

A szünet nélkül játszott, bő kétórás előadásba Klaus Maria Brandauer úgy hízik bele, akár a kisgömböc: lassan, de biztosan lakja be előbb a szándékosan historizáló színpadi teret, majd uralja a társulat összjátékát is. Akárha egy Vermeer-kép kelne életre: rácsos ablaktábla, puritán pad, kopott perzsaszőnyeggel letakart íróasztal a jobb napokat látott falusi bíró lakásán. A szolgálók a sárga tyúkokat – a címlap szerint kereken egy tucatot – az előtérből kihessegetik, hogy kezdetét vehesse az előadás, akarom mondani, a tárgyalás.

Szkéné színház

Brandauer

Szó szerint tyúkper egy eltört korsó miatt. Brandauer alakításában és Stein értelmezésében Adam, a bíró inkább vásári komédiásra hasonlít, mint komoly, törvénytisztelő polgárra, aki az eltört korsó kapcsán a rá nézve terhelő vallomásokat rögtönzésekkel, bohóckodással igyekszik más mederbe terelni – sokáig sikerrel, míg aztán ki nem veti magát az ablakon. Az derül ki ugyanis, hogy bár Marthe Rull (Tina Engel nagyszerű alakításában) Ruprecht Tümpelt vádolja, aki valaki mást látott Eve szobájából kimenekülni, és ez a valaki verte volna le közben az értékes tárgyat. Hogy kit látott, az a bírónak hamar, a darabbeli és a színházi közönségnek – Brandauer bámulatos szócséplése és magánakciói révén – viszont annál később derül ki.  Stein szerint Kleist 1802-ben írt szatírája oidipuszi krimikomédia, ahol a nyomozást vezető bírónak azzal kell szembenéznie, hogy hamarosan ő maga lesz a vádlott – nemcsak a rongálás, hanem hatalommal való visszaélés, vesztegetés és megrontás miatt is. Mielőtt ez bekövetkezne, az előtt veti ki magát az ablakon.

 

A komédiának azonban itt még nincsen vége. Stein a fennmaradt szövegvariánsokból szerkesztette az előadás szövegkönyvét (Kleist ugyanis Goethe utasításaihoz híven át- meg átírta a darabot), így belefoglalta az úgynevezett variánst, a tizenkettedik jelenetet, ahol a tárgyalást Adam nélkül lefolytatják – Steinnél Adam szellemében: a zárójelenet azt mutatja meg, hogy jöhet-mehet bármilyen kurzus, a magas pozíció korrumpálja az addig mégoly szabálykövető állampolgárokat is. Az előadás álomszerű képpel zárul: a falak eltűnnek, a tér kitárul, és a színpadot beborító fehér hóban összeölelkezve táncolnak a szereplők.

Stein színészvezetésének hála, feltárul minden szövegbeli nüansz. Az egyik színész ezt Textgeilheitnak nevezi, azaz szerinte a szöveg menő, klassz dolog; és Stein ezt bontja ki, és nem csak valamely koncpeció mellé rendeli. Nem anyanyelviként csak az előadás utáni közönségbeszélgetés során szembesülök tehát azzal, hogy milyen ajándék is lehet a klasszikusokat ugyan csak fordításban, de legtöbbször kortárs fordításban hallani. Hiszen a nagyon is archaikus kleisti szöveget, annak képiségét, mára halott metaforáit jelentéssel megtölteni a német ajkú közönség számára is nehéz. Az előadást uraló Brandauer azonban olyan természetességgel mondja a szövegét, mintha kortárs darabról lenne szó, mintha nem kellene megküzdenie  a régi szöveg adta nehézségekkel.

Heinrich Kleist: Az eltört korsó
Das Berliner Ensemble

2009. június 3.
Bécs, Theater an der Wien

 


 

 

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Cseicsner Otília --

Anglista-műfordító-szerkesztő-dramaturg


További írások a rovatból

színház

Karantén-Szentivánéj: korlátozott pezsgés és szerepkavalkád Karantén-Szentivánéj: korlátozott pezsgés és szerepkavalkád
Shakespeare Szentivánéji álma a londoni Bridge Theatre előadásában és a National Theatre közvetítésében
színház

Ordító sokaság Ordító sokaság
Színház a karanténból: Jane Eyre színházban és neten 2 in 1
színház

Az önmagába zárt én Az önmagába zárt én
Világszínház otthon: Bodó Viktor Peer Gynt rendezése a bécsi Volkstheaterben
színház

Képzelet és más drogok Képzelet és más drogok
Opera a karanténból: Jacques Offenbach Hoffmann meséi című operája Párizsból

Más művészeti ágakról

Külföldön Sikeres Magyar Művészek

A siker az ember élete A siker az ember élete
Interjú Ladányi Andreával magyarországi és külföldi tapasztalatairól, lehetőségeiről
Külföldön Sikeres Magyar Művészek

Mindig vonzódtam a művészetekben a szélsőségekhez Mindig vonzódtam a művészetekben a szélsőségekhez
Interjú Kis Róka Csaba festőművésszel szakmai sikerekről, külföldön szerzett tapasztalatokról és a pályakezdő művészek lehetőségeiről
Tomek Ducki: Életvonal


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés