Alison MacLean remekbeszabott fekete-fehér rövidfilmje a legjobb példa, ha az abjekció fogalmát akarjuk illusztrálni, ahogyan azt Julia Kristeva leírta. Az abjekció nem más, mint egy elemi erejű, visszataszító inger, rendszerint az ember saját testhatárainak asszociációs köre váltja ki (pl. levágott köröm, haj), de a kiváltó dolgok között szerepel emlékezetes példaként a forralt tej ajkunkra tapadó föle is. Kristeva elemzése szerint az abjekció olyasféle undor, amely létünk kezdeti időszakát hozza vissza, amikor még nem határoltuk el magunkat világosan a környezetünktől, nem voltunk tisztában vele, meddig terjed az énünk.

A Kitchen sink (Konyhai lefolyó) azonban nemcsak egy bizarr elméleti okfejtés allegóriája, hanem lélegzetelállítóan izgalmas, fotelbe szögező kisfilm is. Ki ne kapirgált volna már az ujjával a lefolyóban? Van, aki esküszik rá, hogy nem tudja megállni, mások szemforgatva jelentik ki, hogy soha nem tennének ilyet. Egyszerű helyzet, amely minden háztartásban előfordul, az emberek többségét mégis váratlan érzelmi hőfokú megnyilatkozásokra indítja. Talán mégis van valami Kristeva eszmefuttatásában?

Ebben a rövidfilmben pedig ez a kotorászás csak a kiindulópont, s az innen irreális kanyart vevő cselekmény, akár allegorikusan értelmezzük, akár igyekszünk visszacsempészni valami valóságalapot filmélményünkbe, biztosan egyedülálló gondolatmenetekre fog sarkallni bennünket.

Jó “mulatást”!