film
2008. 12. 07.
Vincent él!
Tim Burton: Vincent (1982)

Tim Burton korai animációs filmje egyszerűségében tökéletes vizuális kompozícióban teljesíti ki fekete és fehér ellentétét: a címszereplő Vincent belső világát szembesíti a külső valósággal. A kisfiú küzdelme pszichológiailag hibátlan tüzetességgel mutatja be a rajongás természetrajzát, amelynek tárgya ez esetben ironikus módon nem más, mint a figura hangja, az egyebek között horrorfilmekből jól ismert amerikai színész, Vincent Price. A fantáziajáték során életre hívott díszletek elszigetelik a külvilágtól kitalálójukat, és lecsapolják energiáit. Majd, a szokás hatalma révén, és idővel észrevétlen lépésekben megszállottsággá erősödve a díszletek a fantáziáló figura akarata ellenére is megmaradnak, tiltakozása miatt izolált, lehasadt tudattartalommá válnak, amelyeket a képzelgő végül fenyegető külső betörésként él meg.
Ez a folyamat jellegzetes, visszatérő témája a romantikus művészetnek, amelyet a képzelőerő határainak felfedezése és az invenció hatalmának próbái foglalkoztattak. A narrációt alkotó, impozáns zeneiségű vers nem véletlenül idézi meg az amerikai romantikus irodalom nagy alakját, Edgar Allen Poe-t, aki novellák sorozatát szentelte valóság és képzelet csalóka szimmetriájának és a lélek feltámaszthatóságának, nagyban támaszkodva az olvasásnak arra a radikális értelmezésére, mely szerint az olvasó tulajdonképp szellemet idéz, (spirituális) megszállás keretei között kölcsönzi élő teste energiáit a – többnyire holt – szellem gondolatainak, amelyek szövegben megelevenednek.


Erre az analógiára tesz rá még egy lapáttal, hogy Tim Burton műve animáció, s ez a műfaj már elnevezésén keresztül is eredendően arra utal, hogy az alkotás folyamata lélekkel ruházza fel az élettelen anyagot. Ilyen módon a kiindulópontként felvázolt két ellentét – fekete-fehér, objektív-szubjektív – mellé harmadik csatlakozik: a tartalom szintjén a címszereplő halálát előadó, és a "nem támad fel sohamár" [shall be lifted? nevermore...] szavakkal záruló történet puszta anyagával biztosít életet Vincentnek – mindörökké.
Evermore.
Evermore.
További írások a rovatból
Interjú Kenyeres Bálinttal a magyar film helyzetéről, a folyamatos alkotás lehetetlenségéről és a szerzői film perifériára szorulásáról
Más művészeti ágakról
Mayhem-koncert + Mortiis, Exodikon a Barba Negrában, 2022. április 29.
Fehér Enikő volt a Kötetlenül sorozat 12. vendége májusban
Liebhauser János[szerk.] és Dicső Zsolt[szerk.]: Átfénylik rajtuk, Antológia Mészöly Miklós 100. születésnapjára, Kalligram Kiadó, Budapest 2021.