bezár
 

film

2008. 12. 07.
Vincent él!
Tim Burton: Vincent (1982)
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Vincent él! A fekete-fehér animációs film a két szín ellentétében szembesíti a címszereplő kisfiú belső világát a külső valósággal. A verses narrációval kísért történet központjában a romantika – és különösen E.A. Poe – egyik visszatérő témája, a rajongó képzelet és külvilág harca áll. A Poe-idézettel záruló elbeszélő költemény arra is figyelmeztet, hogy olvasni (valójában?) nem más, mint szellemet idézni.



Tim Burton korai animációs filmje  egyszerűségében tökéletes vizuális kompozícióban teljesíti ki fekete és fehér ellentétét: a címszereplő Vincent belső világát szembesíti a külső valósággal. A kisfiú küzdelme pszichológiailag hibátlan tüzetességgel mutatja be a rajongás természetrajzát, amelynek tárgya ez esetben ironikus módon nem más, mint a figura hangja, az egyebek között horrorfilmekből jól ismert amerikai színész, Vincent Price. A fantáziajáték során életre hívott díszletek elszigetelik a külvilágtól kitalálójukat, és lecsapolják energiáit. Majd, a szokás hatalma révén, és idővel észrevétlen lépésekben megszállottsággá erősödve a díszletek a fantáziáló figura akarata ellenére is megmaradnak, tiltakozása miatt izolált, lehasadt tudattartalommá válnak, amelyeket a képzelgő végül fenyegető külső betörésként él meg.
 
Ez a folyamat jellegzetes, visszatérő témája a romantikus művészetnek, amelyet a képzelőerő határainak felfedezése és az invenció hatalmának próbái foglalkoztattak. A narrációt alkotó, impozáns zeneiségű vers nem véletlenül idézi meg az amerikai romantikus irodalom nagy alakját, Edgar Allen Poe-t, aki novellák sorozatát szentelte valóság és képzelet csalóka szimmetriájának és a lélek feltámaszthatóságának, nagyban támaszkodva az olvasásnak arra a radikális értelmezésére, mely szerint az olvasó tulajdonképp szellemet idéz, (spirituális) megszállás keretei között kölcsönzi élő teste energiáit a – többnyire holt – szellem gondolatainak, amelyek szövegben megelevenednek.
 Tim Burton
Erre az analógiára tesz rá még egy lapáttal, hogy  Tim Burton műve animáció, s ez a műfaj már elnevezésén keresztül is eredendően arra utal, hogy az alkotás folyamata lélekkel ruházza fel az élettelen anyagot. Ilyen módon a kiindulópontként felvázolt két ellentét – fekete-fehér, objektív-szubjektív – mellé harmadik csatlakozik: a tartalom szintjén a címszereplő halálát előadó, és a "nem támad fel sohamár" [shall be lifted? nevermore...] szavakkal záruló történet puszta anyagával biztosít életet Vincentnek – mindörökké.

Evermore.

nyomtat

Szerzők

-- Berta Ádám --


További írások a rovatból

Ugrin Julianna és Vizkelety Márton: A döntés
Grosan Cristina: Hétköznapi kudarcok
10. Primanima Nemzetközi Elsőfilmes Animációs Fesztivál, 2022. október 5–8.

Más művészeti ágakról

irodalom

Szeifert Natália: Örökpanoráma, Kalligram, Budapest, 2022.
The Trousers: Animal Gun lemezbemutató, A38, 2022.11.12.
art&design

Gondolatok a Geometric Environments című kiállításról
Kötetlenül vendége Vados Anna volt a Kis Présházban


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés