A Magyar Műhely Kiadó az aktuális avantgárd művészeti megnyilvánulások témájának feldolgozására indította el az Underground expanzió című sorozatát. A kezdeményezés égisze alatt 2006-ban jelent meg Szkárosi Endre Mi az, hogy avantgárd. Írások az avantgárd hagyománytörténetéből című tanulmánykötete, a sorozat első könyve. Ezt 2007-ben követte a Bodor Béla írásait egybegyűjtő, Már az avantgárda carneválra ütött. Tanulmányok, kritikák az aktuális avantgárd tárgyköréből című kiadvány.

A sorozatot folytatva, L. Simon László szerkesztésében megjelent a sorozat újabb, Szombathy Bálint művészeti írói tevékenységét összefogó kötete: Marék homokot szorongatva. Kalandozások a művészet határmezsgyéin. Mint ahogy azt már megszokhattuk, Szombathy Bálint gyakran publikál a posztavantgárd megnyilatkozásokról, de az újonnan megjelenő radikális művészeti próbálkozásokról is.

A művészet meghatározása ősidőktől fogva ösztönös megnyilvánulása alkotóknak, műkedvelőknek, műértőknek egyaránt. Szombathy is erre vállalkozik számos, a kiadványban szereplő írásában, ahogyan azt az alcím is találóan jelzi: kalandozások a művészet határmezsgyéin. Az elsősorban, de nem csupán vajdasági fiatal művészek útkereséseit, kísérletező művészeti próbálkozásait dokumentálják az 1989 és 2007 között íródott tanulmányok. A szerző budapesti (Balkon, Élet és irodalom, Új Művészet, Magyar Műhely, Orpheus), vidéki városokhoz kötődő (Fosszília – Szeged, Új Forrás – Komárom) és vajdasági (Híd, Symposion) irodalmi, művészeti és közéleti kulturális folyóiratokban publikál.

Szombathy Bálint, a kortárs képzőművészet meghatározó egyénisége, vajdasági származású művészeti író, esztéta, multimediális művész, számos folyóirat rendszeres szerzője, az 1969-76 között működő szabadkai Bosch+Bosch csoport tagja, összefogott számvetést ad írásaiban a nemzetközi művészeti élet radikális újításaira reagáló művészi pályákról. Így többek között megismerhetjük Tsúszó Sándor páratlan művészetét, a neoizmus elméletét, Kántor István Monty Cantsin tevékenységét, de ugyanígy olvashatunk a mail art (hajdani) jugoszláviai megnyilvánulásairól vagy a klasszikus múzeumi terek kereteit feszegető performanszok és akciók megvalósulásáról, a huszadik század második felének szubkultúrájából inspirálódó szárnypróbálgatásokról.

Bár a kiadvány elsősorban a szakmai közönséget célozza meg, ahol Szombathy Bálint neve és tevékenysége jól ismert, mégis hiányolom a szerző rövid bemutatását. Kárpótlásként a Beuys-féle konceptuális szellemi síkon fejlődő alkotó-szerző ars poeticájával indít a kötet. „Az absztrakt gondolkodás fokozódó vonzásának a nyomán ugyanis egyre kételkedőbbé váltam annak tekintetében, hogy mi a művészet, és mi tekinthető művészetnek a maga tárgyi értelmében.” (10. o.)

Tekinthető akár bevezetőnek is az ars poeticából kiragadott mondat, hiszen sorban követhetjük végig először a vajdasági, vagy onnan gyökerező művészeti kísérleteket (Bosch+Bosch csoport, drMáriás, Siflis András munkássága), a helyi akcióművészeti és mail art-os tevékenységet, a vér és arany elvén működő neoizmus mellett a művészet halálát feldolgozó tendenciákat (Laibach Kunst, Autopsia - „Célunk a halál!”), a kelet-európai gyaloglóművészek performanszait.

És nem utolsósorban a szlovákiai magyar művészet mitikus szereplőjét, a dadaista gyökerekkel rendelkező Tsúszó Sándor életét és tevékenységét, akinek (fiktív, ám jól megszerkesztett) személye a szlovákiai avantgárd kezdeményezések létjogosultságát igazoló bizonyíték: művészettörténeti előkép, valós történelmi és művészeti vonatkozásokkal, hivatkozásokkal. Az alkotó részletesen kidolgozott alakja az 1980-as években a fiatal művészek kezdeményezéseit akadályozó hivatalos politika elleni harc érdekében született. Még ma is elődjükként tisztelik.

Nem kevésbé népszerű szakmai körökben a Kanadába emigrált budapesti zenész, Kántor István sem, aki az ottani szubkultúra egyik képviselője, a neoizmus atyja. A valójában ellenművészeti tendenciákból kiinduló irányzathoz bárki kapcsolódhat, aki tesz valamit a neoizmus érdekében, ezzel egyúttal elnyerve a megtisztelő Monty Cantsin, „open pop-star” kollektív nevet.