PRAE: Mit kell tudnunk a Bácsi Gyurka zenekarról?

Móser Ádám: 2004-ben alakult a zenekar, majd több tagcsere után 2009 augusztusában alakult ki a jelenlegi felállás. Hegedű-központú moldvai népzenét játszunk, amit koboz, dob és harmonika kísér. Újabban a cimbalom is nagyobb szerepet kap a zenében, mert több árnyalat megjelenítésére alkalmas, ezáltal a hangszerelésünk is némiképp eltér az itthon megszokott furulya-alapú moldvai zenétől.

Lázár Zsófi: Moldvában az az izgalmas, hogy a mai napig él a népzenei kultúra és dallamkincs, csak szükségszerűen modernizálódik. Így kerül például a szaxofon a képbe, aminek kint most igen nagy keletje van.

PRAE: Milyen gyakran jártok Moldvában, hiszen Szentendréről és Tatabányáról nem lehet könnyű nyomon követni a most zajló népzenei változásokat?

Lázár ZSófi: Igyekszünk minél több gyűjtőutat szervezni, minél több alkalmat megragadni, hogy együtt zenéljünk moldvai zenészekkel, tanuljunk tőlük.

PRAE: Ha jól értem, ez azt jelenti, hogy gyűjtésekből dolgoztok. Ti magatok leírjátok egyáltalán a dallamokat?

Móser Ádám: Gyűjtések után, emlékezetből játszunk, nem kottából. De ez a népzenészeknél így természetes. Egyfajta szemléletmódról van itt szó, közös zenei kommunikációról, aminek megvannak a szabályai, de természetesen mindenki hozzáteszi a saját világát. Minden területnek megvan a maga jellegzetes hangzása. Ha lejjebb ásunk, minden egyes zenésznek jól felismerhető díszítései, megoldásai vannak. Úgy kell ezt elképzelni, mint egy dallam-, harmónia-, és ritmuskészletet, amit megtanulsz, utána meg úgy használsz, ahogy éppen a zene megkívánja.

PRAE: De vajon mennyire lehet autentikus és népszerű mindez 2010-ben Budapesten?

Móser Ádám: Patetikusnak hangozhat talán, de én alapvetően azt gondolom, hogy ami kint jó, az itt is jó. Megtehetnénk, hogy megspékeljük a zenét valami világzenei hozzávalóval, ezt nagyon sokan, nagyon jól csinálják, mi mégis más utat választottunk. Tudatosan nem nyitunk a világzene felé, de mivel itt játsszuk ma Magyarországon ezt a zenét, szükségszerűen formálódik a kezünk alatt.

Lázár Zsófi: A másik pedig az, hogy igyekszünk hangsúlyozni a népzene fejlődésének kontinuitását: a furulya-alapú pásztormuzsikától kezdve jutunk el a szaxofonos dallamokig, s így nem valami archaikus zárvány megőrzésén munkálkodunk, hanem a múltba nézés mellett a népzene élő mivoltát szeretnénk közvetíteni.

PRAE: Ki a célközönségetek? Kik járnak a koncertekre, táncházakba?

Móser Ádám: Elsősorban a fiatalok, egyetemisták. A moldvai alapvetően vidám zene, ráadásul a táncait is viszonylag könnyű elsajátítani, szóval nem kell népzenei-néptáncos előképzettség ahhoz, hogy valaki jól érezze magát egy ilyen táncházban. Ez a zene olyan, mint a jó pálinka. Ha tiszteled, bármennyit megihatsz belőle. Ha viszont nem tiszteled, nem jól kevered vagy hígítod, csúnya vége lehet…

PRAE: Létezik egyáltalán tánc nélkül ez a zene?

Lázár Zsófi: Az tény, hogy a tánc van a központban, hiszen a zene Moldvában is elsősorban táncmulatságokhoz kötődött. Mi is leginkább tánczenét játszunk, a most készülő CD-nken ennek a zenének a sokféleségét igyekszünk bemutatni.

PRAE: Hogy kerültetek össze a Fanfara Complexával?

Lázár Zsófi: Azt gondoltuk, hogy ezen az estén a moldvai zene sokrétűségét igyekszünk bemutatni. Mi visszük a hagyományosabb szálat, a hegedűre épülő zenét. A Fanfara Complexa alapvetően a fanfáros - rezesbanda hangzásra épít, szaxofonokkal, amely most olyan népszerű nem csak kint Moldvában, de Nyugat-Európában is (pl. Fanfare Ciocarlia). Nagyon pörgős, igazi bulizenét játszanak, elképesztő hangulatot tudnak teremteni! Akár még közös örömzenélés is kisülhet a dologból...

Móser Ádám: Egyébként külön érdekesség lesz DJ Snare szetje, amely a moldvai, román illetve balkáni népzene különféle továbbélési lehetőségeit vonultatja fel a manelétől a beatboxig, szóval azt, hogy mire buliznak ma a moldvai fiatalok, vagy épp mire asszociál egy brooklyni MC...

PRAE: Azt még azért áruljátok el, hogy ki az a titokzatos Bácsi Gyurka?

Móser Ádám: Pár éve, amikor kint jártunk gyűjteni Moldvában, éppen egy Csernyik György nevű magyarfalusi csángó harmonikást kerestünk. Álltunk a kapuja előtt, és egy barátunk bekiáltott, hogy „Bácsi Gyurka, honn vannak-é?” Zsófi erre megbökött, hogy „te, ez jó lenne zenekarnévnek”. Azóta Bácsi Gyurka és Barátai a zenekar neve. Tehát Bácsi Gyurka igazából „Gyurka bácsi”, egy fiktív személy, inkább a zenéhez való viszonyunkra utal. Mi meg vagyunk a barátok…