bezár
 

színház

2010. 02. 25.
Mint paprikás krumpli a McDonald’s-ban
Opera a Plazában
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Mint paprikás krumpli a McDonald’s-ban Régi filmeket nézni ott az Örökmozgó, a videotéka, esetleg az otthoni VHS-gyűjtemény. Mi lesz a régi operákkal? Hátha adják valami eldugott pincében. Adják is, csak nem pincében, hanem az Arena Plazában. Furcsa ez, kinek jutna eszébe a Cinema Cityben operát nézni? Ha a körülmények nem lettek volna adottak, nekem biztos nem, de adottak voltak: a CineMaestro programsorozat elindult a Figaro házasságával.
Szkéné színház
Immáron másfél éve élvezhetjük a Művészetek Palotájában a New York-i Metropolitan élő operaközvetítéseit, melyekre a bérletek szinte már azelőtt elfogytak, hogy egyáltalán elkezdték volna árusítani. Most pedig újabb lehetőség nyílt: opera az Arenában, ott azonban nem élő, és nem is igazán új, amit látunk. Amolyan közös DVD-nézésről van tehát szó a programnyitó 2006-os, Mozart évi Figaro házassága esetében is.

Mégis, Figaro házassága, ami egyébként mindig új, egyszerűen nem tud régi lenni, akkor sem, ha a David McVicar rendezése az 1976-os Jean-Pierre Ponnelle-éhez képest nem hoz gyökeresen újat. Attól még nem nélkülöz izgalmas momentumokat, például vitathatatlanul érdekes asszociációt indít be, hogy ebben a produkcióban mindig hallgatóznak, leskelődnek a népek, szolgák, szolgálólányok. Pappano karmester hihetetlen tempóval görgeti az eseményeket, s a zenekar bravúrosan teljesíti, amit a maestro diktál.
Figaro házassága
Számomra nyílt egy új perspektíva a művel kapcsolatban, csak most jöttem rá ugyanis, hogy a Grófné a levélírás ötletét az előző felvonásból vette a kis Cherubintól, aki ugyebár óriási hatással volt rá. De ezt talán ő maga sem tudja, úgy diktálja a levelet Susannának a híres Levél-kettősben, mintha ő találta volna fel a spanyol módszert.

Covent Gardenből láthatjuk tehát az előadást, és a továbbiakat is, nem mozizásra készültek a felvételek, nem arra rendezkedtek be a közelikkel, a kameramozgásokkal, de azt hiszem, itt most nem is az a cél. Inkább az az érdekes, hogy hagyományos, igenis közkedvelt és közismert operák és balettek kerülnek a Cinema City műsorára, (többek közt Mozart Don Giovannijával és Verdi Traviatájával) „hagyományos” előadások a moziba, Operába járóknak és nem járóknak. Akik aztán hátha lesznek még Operába járók is.

Arról nem is beszélve, hogy kiszolgálja a magamfajta sznobok kíváncsiságát, akik szeretnék a londoni Royal Opera előadásait látni, illetve azokat, akik vágynak a régibb, hagyományosabb típusú rendezésekre. Kicsit olyan ez, mintha az ember Mc Donald’s-ban azt látná, hogy paprikáskrumplit falatoznak. És aztán remélhetőleg egyre többen kedvet kapnak a házi paprikáskrumplihoz. Meg az operához.

Mozart: Figaro házassága

Szövegkönyv: Lorenzo da Ponte

Figaro: Erwin Schrott
Susanna: Miah Persson
Bartolo: Jonathan Veira
Marcellina:Graciela Araya
Cherubino:Rinat Shaham
Almaviva gróf: Gerald Finley
Don Basilio: Philip Langridge
Almaviva grófné:Dorothea Röschmann
Antonio: Jeremy White
Don Curzio: Francis Egerton
Barbarina:Ana James
Első lány: Glenys Groves
Második lány: Kate McCarney

Díszlet és jelmezek: Tanya McCallin
Világítás: Paule Constable
Koreográfia: Leah Hausman
A Londoni Király Operaház kórusa

Vezényel: Antonio Pappano
Rendezte: David McVicar

2010. február 9.
Cinema City Arena


A
CineMaestro további előadásai:

Bizet: Carmen
Verdi: Traviata
Prokofjev: Romeo és Júlia
Mozart: Don Giovanni

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Mátrai Diána Eszter --

Budapesten születtem, itt végeztem angol, magyar és színházi dramaturg szakot. 2008 óta vezetem a prae.hu színházi rovatát. Szeretem Mozartot, Shakespeare-t, a somlói galuskát és a világbékét. S hogy magamról is mondjak pár szót: távol áll tőlem az önirónia.


További írások a rovatból

Anyaszemefénye az Újpesti Rendezvénytéren
színház

Találkozás a szabadsággal Találkozás a szabadsággal
A szökés a Vígszínházban – egy téma továbbélésének lehetőségei
Interjú Kovalik Balázzsal aktuális munkáról, a fiatalok lehetőségeiről, a szakma működéséről és helyéről Magyarországon
színház

Játszma mindhalálig Játszma mindhalálig
Láthatáron Csoport: Hagyaték

Más művészeti ágakról

art&design

A blöffben nem hiszek A blöffben nem hiszek
Interjú Szűcs Attilával az alkotási folyamatról, a galériák szerepéről, hazai és külföldi művészeti terekről
art&design

Sorsszimfóniák Sorsszimfóniák
Az ugyanolyanok című kiállításról
art&design

Ne tegyétek reám... Ne tegyétek reám...
Havas Ádám nyitóbeszéde Trapp Dominika kiállításához
Clint Eastwood: Richard Jewell balladája


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés