bezár
 

art&design

2010. 04. 14.
Orosz tőke, francia szellem
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Orosz tőke, francia szellem 55 válogatott 19 és 20. századi francia festmény érkezett a moszkvai Puskin Múzeumból Budapestre. Eddig több mint 80.000 látogató tekintette meg a kiállítást, melynek legnagyobb erénye, hogy testközelivé teszi az eddig csak tankönyvekből és albumokból ismert modern festészet reprezentatív alkotásait.
A művek egytől egyig két moszkvai mágnás és gyártulajdonos: Ivan Morozov és Szergej Scsukin egykori gyűjteményének részét képezték. Az 1917-es orosz forradalmat követően a hatalmas kollekció az állam tulajdonába került, Scsukin és Morozov elhagyták az országot. A képeket előbb a Modern Nyugati Művészet Állami Múzeumába, majd a háború után Sztálin rendeletére a Puskin Múzeum és az Ermitázs raktáraiba szállították. Budapesten 1978-ban volt utoljára válogatás a Puskin Múzeum gyűjteményéből, de ezek a képek még nem szerepeltek magyar közönség előtt.
 
Mindkét gyáros annak a feltörekvő, tudás és tehetség útján vagyont szerző társadalmi réteg tagja volt, akik a nemesi származás hiányának ellensúlyozására, és mintegy saját gazdagságuk reprezentálására milliárdokat költöttek művészetre, kultúrára és jótékonyságra. Kétség kívül üzleti alapon működő művészetpártolás volt ez, de mindkét fél számára hasznos. A felkapott, kiállított és ezáltal propagált művész, de az ebből profitáló támogató számára is hasznos – már-már szimbiózis-szerű – kapcsolat. Ezek a gyűjtők zseniális hatodik érzékkel éreztek rá a festményekben rejlő értékre, s ez alól Scsukinék sem jelentenek kivételt: a kiállított alig több mint félszáz kép is bizonyítja, hogy nem dilettáns sznobizmus vezette őket.
van Gogh
Morozov tudatos gyűjtő volt: a korszakban jelen lévő, különböző irányzatok mindegyikéből vásárolt magának. Többek között a kiállítás Denis, Renoir vagy Cézanne-festményei az ő gyűjteményéből származnak. Ezzel szemben Scsukin szenvedélyes és kevésbé kiforrt koncepcióval elsősorban Picassót, Gauguin műveit kutatta, és igazából mindent ami akkoriban extravagáns vagy meghökkentő lehetett.
 
A gyűjtők mellett illik magáról a tárlatról és természetesen a gyűjteményről is szót ejteni. A tárlat a klasszikus kronologikus elrendezést követi, nyolc egységbe gyűjtve a különböző irányzatok képviselőinek reprezentatív alkotásait. Mert tényleg reprezentatív alkotásokról van szó; nem korszakbemutatásra vagy egy-egy életmű végigkövetésére vállalkozik a tárlat. Hatalmas gyümölcskosár ez ínyenceknek: csak a legérettebb falatokkal tele.
Matisse
A tárlatra belépőt rögtön Corot Fürdőző Dianája (1873) fogadja. A fák előtt sejtelmesen fénylő alakban a művész kedvenc modellje, Emma Doligny szépsége tükröződik, nem is engedve a tekintetet tovább, az erdő mélyére. Ez realizmus. Innen indulunk.
matamoe
Van Gogh Börtönudvarából lépünk a próféták, a Nabik látomásos festészetébe. Itt van Carrére Az anya csókja című barnás, szürkés árnyalatú képe vagy az „alapító”, Maurice Denis formákkal és térrel kísérletező portréja feleségéről, Marthe Denisről.

De a bejáráskor nem volt idő nagyon elmerülni bennük. Már Barbizonban jártunk, a Fauves-ok közt, aztán következtek az impresszionisták gyors és egyszeri vonásokkal készült képei, Monet hídján átsétálva (Monet: Fehér vízililiomok), Renoir (Kertben) és a „modern” születését figyelhettük meg.

Cézanne, a századvég Párizsa, a nagyváros, színház, kávézó, bál, Ady Párizsának a hangulata, az elmúlásé, Toulouse-Lautrec-é és Degas-é. Ahogy közeledett Picasso és az avantgard részlege, úgy volt érezhető egyre jobban a művek hagyománnyal való párbeszédigénye és az egyre erősebb törekvés reflektálni rájuk valahogy. Gauguin (Matamoe), Matisse (Sarkantyúvirág), Henri Rousseau, Derain, Picasso – hogy csak a legnagyobb neveket említsük a második teremből. És persze Fernand Léger. Valahol a kubizmuson túl. Ide érkeztünk, és mára ezt hagytuk el, vagy legalábbis átértelmeztük...

Szépművészeti Múzeum - Degas-tól Picassóig
A kiállítás főkurátora: Irina Antonova
Megtekinthető: 2010. jan. 28 - ápr. 25.



nyomtat

Szerzők

-- Bognár Zsófia --


További írások a rovatból

art&design

Gondolatok Metzing Eszter The skin sees when the eyes touch című kiállításáról, Inda Galéria / Budapest
art&design

Enyedi Zsolt a Szófiai Liszt Intézet rezidenciaprogramján rendezett kiállításáról
art&design

Under the Skin – Huminilowicz Vanda egyéni kiállítása a Keletben

Más művészeti ágakról

Kemény Lili Nem című kötetéről a miskolci bemutatón Moklovsky Rékával beszélgetett
irodalom

Hegymegi Flóra és Horváth Florencia beszélgetése a Kötetlenül sorozat keretében
avagy A spacio-temporalitás liminalitásának reprezentációja David Greig Prudenciájának Kovács D. Dániel által teremtett színpadi víziójában...
színház

Az ÖrkényKÖZ 1,5 ezrelék bemutatójáról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés