bezár
 

zene

2006. 11. 25.
Metálkísérlet tűréshatáron
Jazkamer: Metal Music Machine, Asspiss Records, 2006
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Metálkísérlet tűréshatáron Azért ezek az északi népek nem teljesen normálisak. Erre - többek közt - jó példa a norvég Jazkamer. A kéttagú formációt azon kevesek ismerik talán, akiknek a (szintén norvég) Ulver neve ismerős. Az a banda is megérne egy mesét, ahogy vérgőzös black metálból szépen átfejlődtek a modern kísérleti elektronika egyik vezető formációjává. A Jazkamerrel ez pont fordítva történt.
John Hegre és Lasse Marhaug 1999 óta tizenegy elektronikus-kísérleti lemezt készített Jazzkammer néven és számos remixet, az említett Ulvernek is. Csináltak közös kiadványt az elektrozaj híres-hírhedt banditáival, a Merzbow-val, valamint adtak számos live-actet és koncertet világszerte. Aztán elhagytak a nevükből egy z-ét és egy m-et, bevettek kisegítő muzsikusokat az Enslavedből és a Manngardból, majd nekiálltak metált csinálni. Szándékosan nem írom, hogy játszani, mert ami a Metal Music Machine-en történik, az nem játék, hanem tudatos hangterror.

A kezdő Friends Of Satan olyan, mint amikor a legelborultabb, monotonabb és kegyetlenebb technózenét (az ilyet hiperspace-nek hívják) metálosok játsszák. Szélvészgyors grindcore ütem hat és fél percen át, ahogyan a fájdalmas precizitással felépített dal kibontakozik. A gyengébb idegzetűek valószínűleg e dal első perce után fel fogják adni a Jazkamerrel való ismerkedést… pedig az igazi szadizmus még hátravan: a második szám (The Worms Will Get It) több mint 16 perces, lassú, kitartott hangközök ismételgetésén alapuló valami. Ez már egyáltalán nem emlékezetett arra, amit dalként lehetne aposztrofálni. Talán csak a kimondhatatlan nevű amerikai drone metal banda, a Sunn O))) csinált valami hasonló, de mégsem ilyen feszeset. Azonban bármennyire nehéz is megszokni-kibírni, ha sikerül, akkor rájövünk, hogy ez a szám is eljut valahonnan valahová, van vezérelve. Ezek után szinte felüdülés az Abnomination: hagyományos metáldal (az egyetlen a lemezen), a Meshuggah és az Enslaved keveréke - rikácsolós énekkel és idegtépő szintivel. A címadó Metal Music Machine talán a leggyengébb darab. Freedzsesszes dobolásra zajonganak összevissza a gitárok és sikítoznak az emberek, néhol pedig Aphex Twines gépzajok növelik a káoszt. Ez már agyonjátszott dolog. Ismét büntet azonban a záró tétel (Occult Glider): ennyire tudatos zajt még nem hallottam. Ez - kérem - pokoljárás, csak erős idegzetűeknek. Pszicho-horror a fejekben.

A néhol az emberi tűréshatárt kaparó Metal Music Machine mindenképpen érdekes kísérlet, a zene határainak próbálgatása: meddig zene valami, és honnantól zaj? Mi különbözteti meg a tudatosan generált zajt a zenétől?

Hogy a kísérlet sikeres vagy sem, döntse el, aki végig bírja hallgatni. Egy biztos: szombat este nem a Jazkamerre fogunk bulizni.
nyomtat

Szerzők

-- csala bertalan --


További írások a rovatból

Interjú Wéber Kristóffal a klasszikus művészetekről és a Keringőről
A 180-as Csoport című kötet bemutatója
Jakob Bro and Joe Lovano: „Once Around The Room” koncertje a Müpában, 2023. október 26.
Schubert NOW bejátszókoncert a BMC-ben

Más művészeti ágakról

Kritika Babarczy Eszter Néhány szabály a boldogsághoz című kötetéről
A 14. Frankofón Filmnapokról
Lugosi LUGO László utánkövetése – elhangzott az emléktábla avatásán


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés