bezár
 

zene

2010. 11. 09.
Ezeregy diszkó meséi
mind.in.a.box, Front Line Assembly és Leæther Strip koncert a Diesel Clubban, október 16.
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Ezeregy diszkó meséi Igazán szívet lelkesítően nagyszabású és meghatározó koncertnek kevés, lagymatag diszkónál sokkal több volt - a rendezvény inkább a bevett formák és bevett fogások alkalmazásának tökéletesítésében tekinthető mérföldkőnek. Annak ellenére is, hogy az előadás a két húszéves legenda első közös budapesti debütálását jelentette.
Budapest ipari elektronikus zenei világában óriási várakozás övezte az eseményt: októberben tiszteletét teszi a kanadai Front Line Assembly (FLA), a szcéna emblematikus bázisformációja, élén a világ talán leghíresebb (hírhedtebb?) underground szakadárával, Bill Leebbel. Sőt, az együttessel közösen az EBM történetének másik hőse, a Leæther Strip első koncertjét adja Magyarországon. A teltház garantált volt, az együtteseknek pedig megfelelően könnyű dolga kellett hogy legyen, hiszen a - kis színtérhez képest - népes hazai rajongótábort ismerve a hangulat is boritékolva volt.

Ugyan megfogadtam, hogy nem illetem kritikával a rendkívül nagyvonalú, közvetlen szervezést, azonban muszáj megjegyeznem, hogy az este 7 órára kiírt rendezvényen éjfélig is csak két előadó ment le. Az órás átszerelések közötti monotónia, a bizonyos értelemben egykaptafa, a változatosságot és sokoldalúságot éppenséggel hivatalból tagadó (mely akár lehet erény is!) előadások számomra inkább elkedvetlenítőek voltak, ezért állítottam a szöveg elején, hogy "szívet lelkesítően nagyszabású és meghatározó" eseménynél én kevesebbet kaptam.

Hárman párban
 

 
Ez mindjárt a mind.in.a.box-nál kezdődött: az együttesről a weben elérhető anyagokból számomra egy lendületes, a rokokó cicomáját (például a színes loop-palettán) jó értelemben bíró és érdekes előadó képe rajzolódott ki. Volt ott minden elgondolkodtató ambienttől gitárzúzdáig, persze minden az együttes különleges nintendós, supermariós kivitelezésében. Fel véltem bennük fedezni a dizsimocsárhoz képest egy igényes, egyedi hangot, de jó lett volna, ha ezt élőben is hozzák. Ez félig-meddig sikerült, 8 Bits című számuk itt is robbantott, különösen a nőire szintetizált, amúgy férfi énekhang ügyes váltásával. Ám érdekes módon az eredeti számokban hallható elektronikus lüktetést a színpadon amolyan kísérleti-alternatív gitárra cserélték, ami pont elvette a nintendós, supermariós légkört.



mind.in.a.box - 8 Bits

De legalább változatos ritmikájú, hangszínkülönbségekkel operáló setlistet adtak le. Ami nem mondható el az FLA-ról. Hiába ugrált a közönség az örökzöld ipari slágerekre, hiába üvöltött az énekes torkaszakadtából, hiába verték rongyosra a dobokat, egy szűk óra után kimondottan unalmassá vált az egész: minden szám robbant és szinte ugyanúgy vágott, így nem volt mihez képest még keményebben feszíteni, mihez képest még nagyobbat tapsolni. Ez nagyon veszélyes, mert a hangulat tűnő élmény, persze lehet, hogy én élem meg túl prezentistán a zenét.

  
A performansz egyébként vitathatatlanul profi volt, minden úgy működött, mint ahogyan kell: fények cikáztak, villogott az énekes szeme, láthatóan élvezte a produkciót, a közönség első sorainak borgőzös koncertezői keményen csinálták a hangulatot, egyszóval papírforma. Lehet túl  nyugdíjas a hozzáállásom, de nekem kellene a zavaróan hamis hang, hogy a fellépő elrontson valamit, hogy megbotoljon a saját lábában, mert koncerten nem a lemezek tiszta stúdióhangzását akarom hallani. A zene nekem túl tökéletes, így a fellépés túl távoli, hihetetlen élmény volt.


Front Line Assembly - Dead Planet
(A koncerten is ütött.)

Ez némiképp módosult a Leæther Stripnél: említésre méltó baki persze itt sem volt, de az FLA tisztább, táncosabb zenéje után a piszkos-zajos környezet, vagyis az ember gyomrában rezonáló szintetizátor sokkal koncertközelibbé hozta az élményt. Távol álljon tőlem, hogy ilyen előadókra süssem rá az egyhangúság vádját, ám sokórányi zenehallgatás után égető hiányát éreztem ugyanazon előadó sokoldalúságának. De persze ez a Leæther Strip fétise: a zene maga kiszámíthatóan sötét, "bázis-zúzda", elviselhetően érdekes átvezetésekkel fűszerezve, és legalább nem titkolja, hogy bizonyos zenei témák és motívumok érdeklik, a forma egyedisége kevésbé. A zenei progresszió tagadását én is bírom, a különös esztétikai megfontolást elismerem, de ennyire hosszú előadás sok belőle.



Leæther Strip Budapesten

Így történt, hogy a hajnalig tartó esemény után odahaza meg kellett keresnem a lehető legnyugodtabb lemezemet, mert addigra már úgy éreztem, a sokórás sötét dizsi végképp szétrázott. Visszagondolva már csak ezért az érzésért is érdemes volt elmenni, ha nem is hiszem, hogy az különösebben megrengette a pesti EBM-et.
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Sárosi Ádám --


További írások a rovatból

Interjú Palojtay János zongoraművésszel a zenei pálya buktatóiról, dilemmáiról, örömeiről
Balogh Máté két ősbemutatója
A Prae körkérdése zeneszerzőknek: Bujdosó Márton
Háttérinterjú Szálka Zsuzsannával kortárs zenéről, ismeretterjesztésről, művész és közönség kapcsolatáról

Más művészeti ágakról

irodalom

Hogy érvényes maradjon Hogy érvényes maradjon
Tóth Réka Ágnes volt a Kötetlenül sorozat nyolcadik vendége
art&design

Viktoriánus avantgárdok Viktoriánus avantgárdok
Bevezetés a preraffaelita művészetbe – 1. rész
Külföldön Sikeres Magyar Művészek

A komolyzenében Magyarország világhatalom A komolyzenében Magyarország világhatalom
Interjú Palojtay János zongoraművésszel a zenei pálya buktatóiról, dilemmáiról, örömeiről
8. Budapest International Documentary Festival


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés