art&design
2011. 03. 30.
Az öntudat árnyékából
Fehér Zoltán, Kecskés Péter, Szotyori László: TesTTexTTúrák

Jelen tárlat kiállítói között találjuk még Szotyory Lászlót is, aki ugyancsak közeli barátságban állt a "művésznővel". Ez a meghatározás azonban El Kazovszkij esetében kicsit problémás is, hiszen nemi identitása és szexuális orientálódása igencsak kesze-kusza (a transzszexuális jelző esetében talán nem is elég kimerítő), és művészetét is leginkább ez a határtapasztalat határozta meg. „Mi az ember? Mi lehetne, mi nem lehetne, s valójában most mi?” – tette fel a kérdést Paksi Endre Lehel művészettörténész maga is, a kiállítást megnyitóbeszédében.

Fontosnak tartottam tehát írni egy keveset a kiállítás előzményeiről, még ha ez valamennyire ellenkezik is El Kazovszkij ars poeticájával, amely szerint „a művészeti alkotásoknak semmi köze a művész életéhez a közönség olvasatában. A szerző életének ismerete nélkül is meg kell, hogy állja helyét bármely képzőművészeti alkotás.” Ezt tiszteletben tartva a kiállító művészek sem adnak sok kapaszkodót, csak a képcímek nyújtanak apró segítséget a tájékozódásban, hiszen a festményeknek, installációknak és a sokszorosan exponált fotóknak önmagukban is teljes értékűnek kell lenniük. A TesTTexTTúrák tehát tényleg csak a gyakorlott galérialátogatónak ajánlható nyugodt szívvel.

A kiállítótér falain testükből kivetkőzött formákkal, hermafroditákkal és két megnyúzott emberalakkal, egy lét és nemlét közt csüngő fotósorozattal találkozunk. A plafonról alig észrevehetően egy kaszás-installáció lóg le, a kiállítótér közepén pedig maga „a lényeg”, ami talán a leginkább képes összefoglalni a kiállítás címében foglaltakat. Magas kémény tetején egy orsós varrógép, benne egy hosszú textúrával. Az egyik oldal már elkészült, rajta egymást keresztező, több tucat öntudatos alkotó neve, akik már beleégették nevüket a múlt szövetébe. Ezek a merev mértani formák (betűk, számok és vonalak) ütköznek a szenzuálissal, kivetkőznek a testükből, és feszegetik saját objektív határaikat. A másik oldalon pedig tátongó űr, a jövő, a változó, ahol bármi lehet. Hogy mi, talán csak az orsótól függ.

A tárlat tehát több síkon is sikeresen teljesít. Amellett, hogy érdekes témát dolgoz fel, ráadásul meglehetősen komplexen, El Kazovszkijra is ráirányítja a figyelmet, aki testi valójában ugyan nincs már közöttünk, valahol mégis megidéződik az emlékére összeállított anyagban.
A TesTTexTTúrák (Fehér Zoltán, Kecskés Péter és Szotyori László kiállítása) a budapesti Bartók 32 Galériában tekinthető meg 2011. április 15-ig.
A fotókat Virág Ferenc készítette.

Fontosnak tartottam tehát írni egy keveset a kiállítás előzményeiről, még ha ez valamennyire ellenkezik is El Kazovszkij ars poeticájával, amely szerint „a művészeti alkotásoknak semmi köze a művész életéhez a közönség olvasatában. A szerző életének ismerete nélkül is meg kell, hogy állja helyét bármely képzőművészeti alkotás.” Ezt tiszteletben tartva a kiállító művészek sem adnak sok kapaszkodót, csak a képcímek nyújtanak apró segítséget a tájékozódásban, hiszen a festményeknek, installációknak és a sokszorosan exponált fotóknak önmagukban is teljes értékűnek kell lenniük. A TesTTexTTúrák tehát tényleg csak a gyakorlott galérialátogatónak ajánlható nyugodt szívvel.

A kiállítótér falain testükből kivetkőzött formákkal, hermafroditákkal és két megnyúzott emberalakkal, egy lét és nemlét közt csüngő fotósorozattal találkozunk. A plafonról alig észrevehetően egy kaszás-installáció lóg le, a kiállítótér közepén pedig maga „a lényeg”, ami talán a leginkább képes összefoglalni a kiállítás címében foglaltakat. Magas kémény tetején egy orsós varrógép, benne egy hosszú textúrával. Az egyik oldal már elkészült, rajta egymást keresztező, több tucat öntudatos alkotó neve, akik már beleégették nevüket a múlt szövetébe. Ezek a merev mértani formák (betűk, számok és vonalak) ütköznek a szenzuálissal, kivetkőznek a testükből, és feszegetik saját objektív határaikat. A másik oldalon pedig tátongó űr, a jövő, a változó, ahol bármi lehet. Hogy mi, talán csak az orsótól függ.

A tárlat tehát több síkon is sikeresen teljesít. Amellett, hogy érdekes témát dolgoz fel, ráadásul meglehetősen komplexen, El Kazovszkijra is ráirányítja a figyelmet, aki testi valójában ugyan nincs már közöttünk, valahol mégis megidéződik az emlékére összeállított anyagban.
A TesTTexTTúrák (Fehér Zoltán, Kecskés Péter és Szotyori László kiállítása) a budapesti Bartók 32 Galériában tekinthető meg 2011. április 15-ig.
A fotókat Virág Ferenc készítette.
További írások a rovatból
Interjú Fürjesi Csaba képzőművésszel Humánszinkron című tárlatáról, alkotói módszerről, művésztelepi életről és jövőbeni tervekről
Interjú Szalai Dániel képzőművésszel és fotográfussal az edukáció nyújtotta infrastruktúráról és kísérletezési lehetőségekről, kritikai alapállásról és a média fontosságáról
Más művészeti ágakról
Kabdebó Lóránt Valami történt című kötetének bemutatója