Néhányat kiemelve érdemes megemlíteni a La Dinde marinée (Szaftos pulyka) címűt, kivételesen a meghökkentő, zavaró ízléstelensége miatt. A film egy háziasszony és családja életébe nyújt bepillantást, akiket a feleség George Clooney iránt érzett rendíthetetlen vonzalma és imádata sodor a felkavaró tragédia közepébe. A vacsoraasztalon gőzölgő fémedény mélyén a pulyka helyett a család legfiatalabb tagja, egy kisbaba fekszik, akiből az asszony épp készül az első szeletet férje tányérjára tenni. Majd rádöbben, a tévénézés miatt összecserélte  az egyik két lábút a másik két lábúval. E jelenet többekből kiváltotta a nevetést, bennem valami csendesen, de mélyen eltörött. Ezután a jelenet után a színészek rossz játéka, gyenge alakításuk, felsülésük komor füstje lepte el a vetítővásznon játszódó eseményt, a lelkiismeretes férj ásóval megindult a kert irányába, miközben az asszony odabent tovább figyelte a tévéképernyőn látszólag ráköszönő George Cloony-t. Az utolsó képkockákon a kertben a két korábbi, növényekkel álcázott csecsemősír mellé helyezett harmadikat láthattuk a bagolyhuhogásnyi, de Sade fényű, francia éjszakában. Fekete humor, van olyan, de karakteresebb színészekkel, esetleg egy angol filmben hihetőbb, jobb lehetett volna a tálalás. Így viszont az egész nem volt több, mint egy füstbe ment terv, egy odaégett történet, ami ráadásul megfeküdte a gyomrom.

La Dinde marinée

Szerencsére az est mélypontjának elmarasztaló lovagrendjére egyedül ez a film szolgált rá, a többi aztán ötletben, humorban gazdagon, igazi párizsi hangulatot felidézve nézett szembe a nézők tekintetével. A legzseniálisabb a kilenc közül a Logorama című, mint később megtudtam, Oscar-díjjal (Legjobb animáció, 2010) jutalmazott rövid film a márkanevekből felépített Los Angeles-ben játszódik, ahol a rendőrség, Michelin figurák alakjában egy ámokfutót vesz üldözőbe, akit a McDonald’s jókedvű bohóca testesít meg. A hajsza több halottal, óriási pánikkal járó forgataga egyszeriben véget ér, miután egy rettenetes földrengés hatalmas árkokat hasít az aszfaltba, romba döntve a Pepsitől és egyéb ismert márkanevektől émelyítően világító várost, majd a végső apokalipszist díszítve a felszakadt fúró kutakból elszabadult fekete olaj fénylik és ragyog mindenfelé. Gyönyörű képek és gyönyörű mozgalmasság, egy éles, egyszerre az Egyesült Államokat és magát a golobalizálódó világot érintő társadalomkritika, a kép és a bizarr humor nyelvén előadva. Tanulságos film, meghökkentő borzongás lesz úrrá a nézőtéren, a világvégi hangulatot kísérő édes zene csak fokozza a nézőben pezsgő adrenalint. Akciófilm apokaliptikus díszletekkel, a Jelenések könyvének modern kori feldolgozása.


Gratte-papier

Érdemes továbbá a kevésbé súlyos, könnyedebb, nem a sokkolás módszerével hatást gyakorló filmeket is szóba hoznom, ezek közül figyelemreméltó a Gratte-papier (Irka-firka) és a Vivre avec même si c'est dur (Se vele, se nélküle) címűek. Az előbbi egy tipikus francia szerelmi történet nyitányának beillő jelenetet párosít az ötletességgel, férfi és nő ismerkedését a száguldó metrón, akik az  ölükben tartott könyv lapjain aláhúzogatott szavak, mondatok segítségével kommunikálnak. Egyetlen hangforrás a zörgő metró, ez a zaj festi alá a hangtalanul összetalálkozó tekintetek képeit. Szerelem első látásra, sokadik betűre. Az utóbbi film, a Se vele, se nélküle mesefilmbe illesztett riportokkal mutat be különféle, banális testi fogyatékosságokkal küszködő állatokat, elegáns és kristálytiszta humorral. Kihangsúlyozandó, a valóságban érdemes lenne toleránsabban viseltetnünk egymás iránt.


Le Petit Dragon

A többi film ugyancsak a humor bevehető magaslata felé kívánkozik, egyikben egy életre kelt Bruce Lee-figura - hazaérve azonnal elindítottam a számítógépen a Tomboló ököl című Bruce Lee-remekművet - a másikban egy női ruhába bújt szerető képében köszön vissza a francia könnyedség, a pehelykönnyű jókedv és derű.

Aki ott volt, együttvéve minden egyes percét élvezhette a másfél órának, a saját két szemével győződhetett meg róla, hogy a francia film továbbra sem lankad, sőt!