gyerek
2011. 05. 08.
Cserépbarbi űrkorszaki gyerekeknek
"Láss csodát!" AEGON-matiné a Szépművészetiben
Kellemes, hűvös, izgalmas programnak ígérkezett szombat délelőttre a Szépművészeti Múzeum „Láss csodát!” címmel futó AEGON-matinéja, amely a Családi Kerengő keretében került megrendezésre.
Már a korábbi meghívottak, fellépők névsora is garancia lehet a minőségre és a kellemes szórakozásra a család aprajának, nagyjának (első ízben, még februárban, Szabó T. Anna, M. Tóth Géza, Herczku Ágnes, Lukács Miklós lépett a közönség elé, valamint a márciusi vendégek: Bíró Kriszta, Bujtor Balázs és Fekete-Kovács Kornél), de a friss meghívó magában is elegendő volt erre, hiszen az április utolsó napjára meghirdetett csoda négy igazán nézőcsalogató névvel próbálta felkelteni a nagyérdemű figyelmét.
A három részre tagolt családi program plenáris összművészeti előadása Ónodi Eszter színésznő, Lackfi János költő, Dés András zenész (ütőhangszerek) és Szabó Dániel zenész (zongora) négyesének improvizációjából kerekedett, amelyet megelőzött egy kézműves foglalkozás és követett egy múzeumi barangolás, amely felért egy igazi expedícióval.
Családdal érkeztem, hiszen itt a család a célközönség. De ezzel nem voltam egyedül. A kerengő megtelt érdeklődőkkel, zsongással, minden gyerek az előtérben készített pörgettyűt igazgatta, próbálgatta, javítgatta, amikor a fellépők rövid próba, összebeszélés után belevágtak a dolgok közepébe. Három múzeumi tárgy volt a főszereplő a kivetítővásznon: Maximilian Lenz Egy világ és Paul Gauguin Fekete sertések című festményei, valamint egy terrakotta játékbaba az antik gyűjteményből.
Tettamanti Zsófia (képzőművész-múzeumpedagógus, játékfejlesztő) virtuózan kezelte a diavetítőt: az első dia az antik gyűjtemény egy arasznyi babája volt, egy igazi cserépbarbi. A látvány azonnal megihlette a művészvendégeket: a zenészek remek aláfestést improvizáltak Ónodi Eszter babatáncára, amely arra ösztönözte Lackfi Jánost, hogy elmondja nekünk a Lányok dala és a Fiúk dala című költeményét. Lenz virágos rétje előhívta Weöres Bóbitáját (Ónodi Eszter mondta el), a Bóbita pedig Lackfi átiratát, a Józsika, Józsika, csápol kezdetűt, amely az Apám kakasa című verseskötetből került elő. Gauguin fekete sertései megidézték a színeket, ezzel Kosztolányi színes tintáit keltették életre, amelyek újra remek zenét ihlettek.
Pergő, színes, mozgalmas és „természetesen” interaktív varázslatnak lehettünk tanúi. Lackfi János nem fukarkodott a már jól ismert poénokkal sem (Szárnyati Géza, a jól ismert malac, norvég biciklik a párnahuzatban – biztosan van, aki tudja, mire gondolok…), a zenészek is mindent megtettek a forró hangulatért. Mindezt csak megkoronázta a műsor után rögtönzött és megengedett hangszer-próbálgatás és párnacsata.
Nagyóvodás lányommal megkerestük a cserépbarbit. Ő, aki nagyon büszkén hirdeti, hogy mennyire megveti a barbikat, pónikat és ezek rózsaszín világát, elérzékenyülve állt az antik gyűjtemény vitrinje előtt, és csodálta az arasznyi cserépbabát. Ilyen neki is kell. Fel kell keresnünk a helyi fazekas szakkört, hogy nekünk is legyen cserépbarbink, drótizületekkel. A programsorozat honlapján videók, fotók és további beszámolók tekintketők meg a családi délelőttről: http://lasscsodat.aegon.hu/
A három részre tagolt családi program plenáris összművészeti előadása Ónodi Eszter színésznő, Lackfi János költő, Dés András zenész (ütőhangszerek) és Szabó Dániel zenész (zongora) négyesének improvizációjából kerekedett, amelyet megelőzött egy kézműves foglalkozás és követett egy múzeumi barangolás, amely felért egy igazi expedícióval.
Családdal érkeztem, hiszen itt a család a célközönség. De ezzel nem voltam egyedül. A kerengő megtelt érdeklődőkkel, zsongással, minden gyerek az előtérben készített pörgettyűt igazgatta, próbálgatta, javítgatta, amikor a fellépők rövid próba, összebeszélés után belevágtak a dolgok közepébe. Három múzeumi tárgy volt a főszereplő a kivetítővásznon: Maximilian Lenz Egy világ és Paul Gauguin Fekete sertések című festményei, valamint egy terrakotta játékbaba az antik gyűjteményből.
Tettamanti Zsófia (képzőművész-múzeumpedagógus, játékfejlesztő) virtuózan kezelte a diavetítőt: az első dia az antik gyűjtemény egy arasznyi babája volt, egy igazi cserépbarbi. A látvány azonnal megihlette a művészvendégeket: a zenészek remek aláfestést improvizáltak Ónodi Eszter babatáncára, amely arra ösztönözte Lackfi Jánost, hogy elmondja nekünk a Lányok dala és a Fiúk dala című költeményét. Lenz virágos rétje előhívta Weöres Bóbitáját (Ónodi Eszter mondta el), a Bóbita pedig Lackfi átiratát, a Józsika, Józsika, csápol kezdetűt, amely az Apám kakasa című verseskötetből került elő. Gauguin fekete sertései megidézték a színeket, ezzel Kosztolányi színes tintáit keltették életre, amelyek újra remek zenét ihlettek.
Pergő, színes, mozgalmas és „természetesen” interaktív varázslatnak lehettünk tanúi. Lackfi János nem fukarkodott a már jól ismert poénokkal sem (Szárnyati Géza, a jól ismert malac, norvég biciklik a párnahuzatban – biztosan van, aki tudja, mire gondolok…), a zenészek is mindent megtettek a forró hangulatért. Mindezt csak megkoronázta a műsor után rögtönzött és megengedett hangszer-próbálgatás és párnacsata.
Nagyóvodás lányommal megkerestük a cserépbarbit. Ő, aki nagyon büszkén hirdeti, hogy mennyire megveti a barbikat, pónikat és ezek rózsaszín világát, elérzékenyülve állt az antik gyűjtemény vitrinje előtt, és csodálta az arasznyi cserépbabát. Ilyen neki is kell. Fel kell keresnünk a helyi fazekas szakkört, hogy nekünk is legyen cserépbarbink, drótizületekkel. A programsorozat honlapján videók, fotók és további beszámolók tekintketők meg a családi délelőttről: http://lasscsodat.aegon.hu/
Fotók: Fényes Gábor
Szerzők
-- Schneider Gabriella --
További írások a rovatból
gyerek
Már lehet nevezni a Pagony Kiadó gyerekirodalmi és illusztrációs pályázatára
Más művészeti ágakról
irodalom
kabai lóránt el sem kezdett versek kötetbemutató és kiállításmegnyitó Miskolcon