Halljuk csökött, celebéhes beszélgetéseiket, melyekben az ostobaság soha nem látott magaslatai ütik fel a fejüket. A Pelsőczy Réka (rendező), Réti Adrienn (Békés Regina – Redzsi) és Csémy Balázs (Juhos József – Dodi) által teremtett Kicsi nyuszi hopp hopp végtelen szuggeszcióval és pontossággal ábrázol egy olyan világot, amelyben Hófehérke soha, csak a gonosz mostoha és a vadász győzedelmeskedhetnek. Amelyben a South Park-beli dal szerint a kicsi nyuszi az erdőben ugrál, s az egereket fejbe vágja mind.

Az alkotók által road movie-nak nevezett történet alapja valóságos: egy meggyilkolt lány holttestére bukkan a rendőrség, és kiderül, hogy toplessmodell volt, s nagy valószínűséggel hasonló foglalkozású barátnője és játékfüggő, alapvetően agresszív barátja ölte meg. Az indíték ismeretlen és a darab szempontjából lényegében érdektelen is. Az előadást több helyen illetik a realista jelzővel, aminek értelemszerűen tipikus hősei tipikus élethelyzetekben mutatkoznak meg. A kezdetben értelmetlennek tűnő beszédfoszlányok, fragmentumok a partidrogok, azaz a tabik következményei, ahogyan a szájtátogatásokat és orrhúzgálásokat is a felsérült, kiszáradt orrnyálkahártya magyarázza. Redzsi csücsörítő szájtartása zseniális, ahogyan nagyzoló, flegma, káromkodásokkal teli beszédstílusa is, az affektálás és önmegjátszás netovábbja a vele készített bulvárműsorban kétségkívül csúcspontként értelmezhető. A toplessmodell igazi sztár és példakép lesz (lássuk csak, honnan is ismerős ez a történet?), aki könnyekig meghatódik a halk szavú, álrészvéttel teli, csak a nézettségi adatokat hajhászó ostoba „riporter” kérdésein.

A darab humora abszurd és groteszk, az ebben rejlő kettősség vezérmotívum az előadás egészében. A híradóparódia Istvánja és Juditja a legsikerültebb pillanatokat adják, a média szerepét, a hírérték átértékelődését, a bulvárosodás folyamatainak megjelenését szépen ábrázolják. Csémy Elvis Presley-imitációja a játékszenvedélyről jól eltalált választás, és Réti Adrienn hatalmas, szívszemcsis, tehénszoknyás cowgirljének kommunikációs csődje is árulkodó. De a páros Hófehérke-bábjátéka (Tengely Gábor), Tom és Jerry utalása, a darab végén pedig a Tetemre hívás-parafrázis is mindvégig koncepciózusan mozog a rendezésben.

A fikció és valóság összemosása ugyanis Redzsi és Dodi, valamint világuk tragédiájának legfőbb oka, ahogyan annak is, hogy ámultan állnak tettük előtt: a gyilkosságot talán nem is gondolták komolyan, talán csak játéknak szánták, s döbbenten és ijedten látják a következményeket a bűn után, amiről azt sem tudják, ki követte el. Legnagyobb meglepetésükre Mercike nem röhög a játék végén, virtuális világukból és álom-valóságukból kilépve látják csak, hogy ha valakit megszurkálnak, az nem támad fel, mint a Cartoon Network meséiben. Ezzel az erővel keverik össze a Brad Pitt-Morgan Freeman főszereplésével készült Hetedik valóság-fikció világát is, Redzsi szerint a film végén Angelina Jolie fejét hozza a futár, hiszen akkor még szőke volt. A cinege cipőjében Dodi szerint „vége van a nyárnak, geci hideg van”, és „görcsöl a cinege”, hogy senki nem csinál neki időben cipőt.

Megidéződik az IWIW-en terjedő kínai szervkereskedő története is, és tökéletesre sikerül a náci rapszöveg (zenei munkatárs: Nyitrai László), amely minden szavával rasszista, antiszemita, fajgyűlölő eszméket áraszt. Az Arany-parafrázis már a thriller műfaji kategóriájába vezet át. Kiderül belőle, hogy abban a bizonyos sötét erdőben halva találták Mercédeszt, a toplesst, s ott van a bizonyság Isten előtt, hogy gyilkos erőszak ölte meg őt. A ’Merci. Vegyél fel!’ csengőhangja újra megszólal az utolsó pillanatokban, amikor Redzsi és Dodi már a konszolidált, jólöltözött páros képében jelenik meg. A sötét erdőben hajtva Redzsi vezet, és nyugtat, túllesznek rajta, minden rendben van és lesz. De mi már jól tudjuk, ez nem igaz.

A szereplők karakterformálása pontos, Réti prostituáltja a legapróbb részletekig kidolgozott, kaméleonként képes változni: tökéletes szélhámos, ha ingyen kell szobát szerezni, de rúdtáncosa és kétségbeesett, önmaga elől menekülő gyilkosa is szépen megformált. Csémy Dodija hisztérikus, kiszámíthatatlan, szeszélyes, igazi drogos, agresszív játékfüggő, aki a nyertes pillanatokban magáénak érzi a világot.

Pelsőczy és a színészek aggodalma ezért az egyre növekvő, fiatalokat könnyen beszippantó rétegért határozottan érezhető. Nemcsak feltáró ereje van, de prevenciós szerepet is betölthet. Húsbavágóan kortárs és aktuális a darab - megléte nagyon fontos.


A produkció a Fővárosi Önkormányzat támogatásával és a szakmai zsűri javaslatára 150.000 Ft-os díjat kapott a 6. Gyermek- és Ifjúsági Színházi Szermlén - egy nemzedék sajnálatos kulturális leépülésének abszurd ízekkel fűszerezett dokumentálásáért. 

6. Gyermek- és Ifjúsági Színházi Szemle, 2011. május 2-10.

Manna Produkció: Kicsi nyuszi hopp hopp – hungarian road movie

Dzsina: Réti Adrienn

Dodi: Csémy Balázs

Szövegkönyv: Csémy Balázs, Réti Adrienn, Pelsőczy Réka

Díszlet: Pelsőczy Réka

Jelmez: Tóth Hajnalka

Dramaturg: Galambos Gábor

Zenei munkatárs: Nyitrai László

Bábok: Tengely Gábor

Koreográfia: Bodor Johanna

Fény: Balázs Krisztián

Rendező: Pelsőczy Réka