Másfél évvel ezelőtt jártam az R33-ban először, Tricepsz (Lantos László performer, filmes, a Black-Black Galéria és a Merz Ház atyja) hívott el, Négyujj Mester tanításai című fónikus performanszára, amit az Opál Színház nevű, lassan húsz éve működő társulatával adott elő.

Az eseményt nem hirdették meg nyilvánosan és a helyet sem jelezte tábla, mégis odatalált a közönség. A Vágóhíd portása készségesen elmagyarázta a szövevényes utat az épületek közti labirintusban, de ma már kis, kézzel rajzolt térkép igazít el, hogy merre menjünk.
Az első alkalom óta többször is jártam itt, de most alig ismertem rá a helyre. Megszokásból a ház kapuja felől akartam közelíteni, szerencsére viszont immár nem egyedül bolyongtam mint máskor, az áradó közönség megmutatta az új utat, a bejáratot áthelyezték a kertkapuhoz.

Az egyemeletes épület oldalában hatalmas bálterem bújik meg és egy kert, melyet most hozzányitottak a házhoz. A kezdetben csupán egy klubszobából álló intim tér helyett óriási márványerezetű oszlopokkal tagolt, art deco csillárokkal megvilágított tánctér fogad.

A bárpultnál három kezdő, de nagyon kedves és bájos ifjú pultoslány, a színpad mögött moziméretű vetítővászon, beljebb számtalan fotel, kanapé, ágyak!, de megvannak a klubszobában megszeretett könyvespolcok, teli könyvvel, s föléjük áthozták a nagyméretű, bekeretezett József Attila portrét is.

A koncert már elkezdődött, sajnos, vége a korábban megszokott családias csúszásoknak, mondjuk nyolc zenekarnál már valóban nem célszerű késve kezdeni, így is feltehető, hogy az utolsó fellépő pár óra késésre számíthat a ráadások miatt.

A színpadon a Hentesek, a zenekar frontembere Pernye, aki egyben a hely egyik vezetője is, szólógitározik, Tilda dobol és Csimpié a basszusgitár. A csapat „alternatív/underground” és „pszichedelikus/garage rock” címke alatt található meg az egyik zeneletöltőn, a kedvencem a Róka az ólban című „tanyablues”.
A következő csapat előtti rövid szünetben szétválunk Gabival, vajon melyikünk kapja el előbb Pernyét egy rövid interjúra, nem sok reményt fűzünk hozzá, nagyon pörög, sok a dolga és még születésnapja is van. Nekem van szerencsém, a kert felé indultam, s belebotlottam a frissen érkezett Bari Janóba, aki festőművész és meglehetősen feltűnő jelenség, népszerű alakja a klubnak. Három perc se kellett, Pernye elősietett üdvözölni őt, s így nekem is sikerült vele beszélnem.

Megkeresem Györe Gabit, Pernye pedig végigvezet minket a frissen átalakított épületben, a korábbi klubszobában most zsonglőrök gyakorolnak, az előtérből próbaterem lett, az emeleten még két másik stúdió és pihenőszobák. Pernye lelkesen ecseteli az alapítás körülményeit és a terveiket. (Erőlködés nélkül című interjú)
Az interjú után még épp elkapjuk a FUGU utolsó számait, a mai fellépők közül ők a legrégebben működő csapat, már nyolc évesek, grunge, indie, pop, és punk hatásokat is mutató zúzós rockzenét játszanak.

A pultnál összetalálkozunk Víg Mihállyal, most fejezték be a próbát a Balatonnal és ef Zámbó Öcsivel, aki nemsokára fellép ma este. Készülődnek felmenni ez egyik emeleti szobába, velük tartunk.

Fennt egy Machbeth feliratú pólót viselő, körszakállas fiú épp Aldous Huxley Az észlelés kapui című művéből tart felolvasást, nagyon alkalomhoz illően, hiszen a szerző arról értekezik benne, hogy a fájdalommal teli, monoton, szegényes és korlátolt mindennapi életünk túléléséhez szükségünk van a boldogság és felszabadultság kivételes pillanataira. Bár Huxley ebben az esszében az ősi indián hallucinogénra, a meszkalinra gondolt, én úgy érzem, az ilyen esték, mint a mai, tökéletesen megfelelnek erre a célra.

A szobában összegyűlő társasághoz csatlakozik még az Óperentzia énekesnője, már fellépőruhában, és a Hentesektől Csimpi is, aki bemutatja nekünk Pipát, nyolcéves vadászgörényét. Az állatka ketrecéből kiszabadulva boldogan rohangászik az emberek között, fura hangokat ad ki és mindenkire felmászik.

Lent folytatódik a koncert, belehallgatunk (a) The Horribillies fellépésébe is, az ifjú nyíregyházi fiúk a rockabillyt keverik a punkzenével, majd a Mr. Papagiorgio következik, latinos jazz funkyval, aztán a Csókolom zenekar férfitagjaiból szerveződött bulikommandó, a Puszi jön. A közönség önfeledten táncraperdül.

A Grabanc zenekar háta mögött a számokhoz illő, a zene ritmusára örvénylő pszichedelikus fényfestés pulzál a kivetítőn. Az Óperentziához pár szám erejéig csatlakozik Pernye is, a csapat sokféle zenei stílust szintetizál egybe, groove-down-acid-jazz-breakbeat elektronikába ágyazva, szuggesztív énekesnővel, Dimanovszky Natalie-val, kreatív háttérvetítéssel.

Az este utolsó zenekara a Vadszamarak, Kettős Tamás vezetésével, a billentyűknél ef Zámbó Öcsi, vendégként ide is beszáll Pernye és feltűnik egy dunakeszi rapper is. Ilyen felállásban még nem láttam a formációt, de működött, bár néha már úgy éreztem, túl sokan vannak a színpadon. Tamás szövegei továbbra is átütőek, az etnozenével ötvözött rap sajátos, egyedi hangulata pedig mindig újra és újra meglep és elvarázsol.

Levezetésként még két DJ, zomBlaze és Mihalik Bence kever hajnalig, mi pedig a Rómeó és Júlia híres ornitológiai vitáját felidézve próbáljuk beazonosítani a felhangzó madárfüttyöt – fülemüle vagy pacsirta – miközben hazafelé sétálunk.