Az Isteni színjáték írója a XIV. század szellemi fejedelme Durante Alighieri, vagyis Dante – a középkori esztétika utolsó nagy kanonizálója, a reneszánsz lírai hagyomány későbbi megalapozója – politikus, művész és vallásfilozófus volt egy személyben. Irodalmi hagyatéka nem pusztán az erkölcsös, boldog, kiteljesedett vallásos élet lehetőségét állítja a középpontba, hanem szembeszáll az egyház mindenhatóságát hirdető politikai szemlélettel is. Dante a pápa mindenkori fensőbbségét pártoló gelfek helyett a világi császárság hatalmát támogató ghibellinek pártját fogja, ezzel méltó ötvözetét hozza létre a spiritualitással átitatott materiális gondolkodásnak, a nagysággal és realista szemlélettel szimbiózisba lépő misztériumnak. Nem véletlen, hogy Szőke Gábor Miklós éppen a középkor és újkor metszéspontján alkotó rejtélyes zsenit jelölte meg szellemi forrásaként.

 

A mai magyar képzőművészetben rendkívül kevés olyan fiatal képzőművész található, aki el szeretné érni az „alkotói nagyság” erényét, mindehhez pedig megvan a személyes művészi filozófiája, a rá jellemző erő és vitalitás, a nemzetközi tapasztalat és nem utolsósorban az önbizalom. Némi óvatossággal, de mára kijelenthetjük: Szőke Gábor Miklósnak ezen adottságai megvannak. A fiatal szobrász zsenge kora ellenére nyert már hazai (Amadeus) és nemzetközi (Academia di belle Arti di Brera) ösztöndíjat és több budapesti galériában (Mucius, Boulevard & Brezsnev, Ferenczi és tsai, et.) szerveztek neki tárlatokat. Sokoldalúsága viszont abban is megmutatkozik, hogy mennyire nyitottan áll a hazai dizájn- és képzőművészeti szektorhoz, hiszen túllát a sokszor megmosolyogtató akadémiai elitizmuson, „izzadmányos hippi aszkétizmuson”, viszont elveti a popkulturális szektort jellemző sikítóan üres trendhajhászást is. Talán nem véletlen az sem, hogy a hagyományos szobrász közeg nem is fogadta tárt karokkal az alkotót, hiszen sem a kanonikus anyagok (kő, fa) és témák (történeti alakok, organikus formák) iránt nem mutatott komoly érdeklődést, sem a szoros együttműködés lehetőségét nem kereste pályatársaival. Ahogy – saját bevallása szerint – kulturális érdeklődése is sokkal inkább a tömeg- és magaskultúra határán álló irodalmi és képzőművészeti munkák felé hatoltak (Bosch szörnyei, Mary Shelley Frankensteinje, Giger Alienje, Tim Burton Batmanje, Géricault lovai, vagy Nitsch akciómisztériuma), úgy a képzőművész maga is elsősorban a hazai divat- és designszcénával találta meg a közös hangot, publicitása is elsősorban a terület médiumaihoz kötődik.

 

Szobrászati munkái két jól tagolható részre oszlanak. A populárisabb köztéri munkákat –, melyekkel jól kitapintható párhuzamos jegyeket mutat Arne Quinze alapvetően más témákban tárgyiasuló munkássága – sokan megtekinthették a Műcsarnokban az Art Fairen, a Nemzeti Vágtán, vagy a design hét kezdőnapján a Gödör előtt. Ezek a falécekből álló gigantikus méretű kreatúrák elsősorban ősi mitologikus állatokhoz kötődnek. Mindegyik alkotásnak eredeti sajátossága az a hihetetlen monomániás elkötelezettség és precizitás, ami az apró lécdarabkák egymáshoz illesztett darabjaiból végül egy koherens, jól kivehető egészt hoz létre, úgy, hogy a szikár lécek törései mindvégig finoman ellenpontozzák annak totalitását.

 

Exkluzívabb, kevésbé mainstream munkái kötődnek a Danteizmus jelszavaihoz. A munkák elsőrendű inspirálója Dante, a művész kecses, áramvonalas, lefegyverzően szép négy éves dobermannja, hozzá kötődnek a későbbi univerzum darabjai, a szövegek, festmények, szobrok- és installációk. A különleges ragasztási és égetési technikával készülő szobrok többlépcsős alkotási folyamat keretében jönnek létre, a halál és az élet misztériumát egyaránt bejáró átlényegülésekben, sajátos történeti- és anyagi rétegződésekben.
 

 

A Dante Ritual közvetlen elődje a Dante konferencia, vagyis a művész diplomabemutató kiállítása volt. A Hajós utcai galéria központjában egy hatalmas nyeregtetős szerkezetben elevenedett meg a 9 „mitologikus” kutyaalak, melyek mindegyike a rá jellemző attribútumokkal felvértezve mutatte be Szőke Gábor Miklós alkotói formanyelvét. A július 12-ei BUMBUM galéria által szervezett Dante Ritual kiállítás- és happening megnyitója a korábbi esemény monumentalitásán is túltett. Az egri trinitárius templom barokk templomtere kiválóan illeszkedett a sötét hangulatú gigainstallációhoz, melynek egyedi pikantériát adott a templott előtt parkoló hatalmas A8-as Audi. Az autó vezetői székében is a Dante univerzum egy jólöltözött hőse foglalt helyet, szimbolizálva az univerzum egészét jellemző eleganciát, modernitást, absztrakcióba oltott fanyar humort. A templomtér belső tere tömve volt a megnyitóra érkezett emberekkel. A közönség összetételét tekintve elsősorban a divat- és designszcénához kötődő (tervezők, stylistok, újságírók, fotósok). A megnyitóbeszédeket követően (Mészárosné Pusztai Éva – EKMK igazgató; Protovinné Zsilinszky Erzsébet, Kováts Lajos – BUMBUM) a „Dante birodalom hivatalos zenésze”, Zagar (Zságer Balázs) nyitotta meg az estet kifejezetten az alkalomra írt Preludium És Fúga géporgonára és elektronikus hangszerekre című művével. A 25 perces alkotás a Csillagok Háborúja trilógiából ismert birodalmi induló után liturgikus hangvételű, sötét, minimalisztikus technoid darabbá állt össze, melynek izgalmas vizuális körítést adott az orgona későközépkori atmoszférája, a zenész hatalmas köpönyege és az orgona túloldalán elhelyezkedő dobermann hangszernek ágaskodó erős alakja – időnként ördögien körbeforgó fejével.



A közönség homlokzatszerű extravaganciája, dinamizmusa kifejezetten erős hátteret jelentett a munkák befogadásához, csak három-négy éretlen „megrészegedett fashion girl” rondított bele a rendkívül pozitív összképbe. A késő barokk egészalakos hősi portrék dantei parafrázisa, Szent László aranyozott mellszobrának animál remake-je, a vérben úszó győzedelmes lovasszobor tetején dárdával pózoló Dante, éppúgy, ahogy az oltár előtti trónuson pöffeszkedő négylábú remek összképet adott az alkotó időtlen misztériumvilágáról. Az alkotói birodalom teljességéhez hozzájárultak Sármán Nóri divattervezőnek az alkalomra készített, a (fehér) nász- és a (fekete) gyászöltözeteket vegyítő rideg haute coutoure darabjai, melyet a mellékoltárban elhelyezkedő modellek előre hajtott fátyollal viseltek. Talán az egyetlen markáns negatívumot pár órával később észlelte az ember a templomtérben. Ahogy a megnyitót követően elszállíngóztak az emberek, úgy maguk az alkotások is kicsit összementek, a munkák már nem töltötték be olyan dominánsan a hatalmas teret, megkopott az aurájuk. Mindezt továbbgondolva felmerülhet a kérdés magával az alkotóval szemben is: vajon mennyire maradhat erős- és időtálló SZGM egy olyan pezsgő, dinamikus, de nem minden esetben edzett kultúrkritikai közegben, ahol releváns, a szakmáját érintő visszajelzést a szektortól – kellő kompetencia hiányában – nem kaphat és ahol a széles kapcsolatrendszer és a mögötte álló médiaháttér minden esetben fenntartja a művészt. Vajon képes lesz-e az állandó megújulásra, vagy a jelenlegi tömegesnek tekinthető kritikamentes elfogadás mellett belefekszik a reprodukciós kényelembe. Eddig nem így ismertük meg az alkotót, reméljük mindez ezután sem lesz így.

Szőke Gábor Miklós: Dante Ritual (megnyitó), BUMBUM Galéria, Eger, trinitárius templom, 2011. július 12.