A szak vezetője, Born Ádám rendező ezúttal a moderátor szerepét "játszotta", beszélgetőpartnerei pedig a szak művész-tanárai, Jakupcsek Gabriella újságíró-műsorvezető, Benda László újságíró-műsorvezető-főszerkesztő, Fodor Imre szerkesztő, valamint Szabó Gábor operatőr voltak, akik a pódium szélén ülve, szinte már a közönségbe olvadva társalogtak.

Born Ádám a program címében található kérdőjelet már felvezetőjében pontra cserélte, ami a beszélgetés után egyenesen felkiáltójellé változott. A beszélgetés a televíziózás egyik problémája, a nézők által kikényszerített szerkesztetlenség köré szerveződött, kifejtve annak okát, feltárva következményeit, lehetséges megoldásokat kínálva.

Kiderült, hogy a szak elnevezése mögött valóban a "többfunkciós" szakemberek kinevelésének célja rejlik, ami megköveteli a szakma aktív tagjainak szerepvállalását az oktatásban, Jakupcsek Gabriella megfogalmazása szerint a mentorságot, hiszen a szerkesztett televíziós gyárban szocializálódott tanárok saját bőrükön tapasztalták a védőernyő megszűnését, a kiszámíthatatlanság fokozódását, a vándorlásra kényszerültséget. Általános probléma a profik hiánya, amellett, hogy ma már mindenki megpróbál egyedül vagy egy két-három fős brandben kis mobiltelefonjával operatőr lenni, riportot készíteni, amit aztán még eladni is megkísérel, néha sikeresen.

Általános és meglepő tapasztalatként számoltak be arról – az előzőek ellenére –, hogy a képi kultúrában felnőtt generációból felvételizők csak nagyon szűk rétege tudott egyszerre látni és láttatni. A diákok szerint hihetetlenül összetett, kemény felvételi volt, de örülnek, hogy itt vannak, nem a közéleti szereplők neve, az iskola Jolly Jokerei miatt, hanem azért, mert ténylegesen gyakorlati oktatásban vesznek részt, ahol a tanárokat éjjel kettőkor is felhívhatják privát mobiljukon, ha valami problémájuk akad.

Nincs tehát kényszer, csak szabad alkotás. Igazi Royal flös.

A fél éve működő Televíziós műsorkészítő szak tanárai elmondták, céljuk egyfelől, hogy hallgatóikat az elméleti ismeretek átadása közben a gyakorlat folyamatos "nyomása" alatt tartsák, másfelől pedig a diákok fejébe vésni: Jolly Jokernek kell lenni! Meg kell ismerni a műsorkészítés minden egyes lépését, fázisát, megtudni, mi folyik a kamera előtt és mögött, hogyan lehet a másik oldalon dolgozót segíteni, ugyanakkor tisztában lenni azzal, hogy egy nagy teamben mi az adott személy kulcsfeladata. A jó adottságok, a rátermettség, naprakészség mellett alapvető követelmény az általános tájékozottság, műveltség és persze az erkölcsi tartás, az alázat. Végig kell állni tizennégy órát körömcipőben, hogy láthassák például Jakupcsek Gabriellát munka közben, átéljék azt az előadói stresszt, ami nem csak élő adásban jelentkezik, vagy vinni kell Szabó Gábor kameráját, Fodor Imre, Benda László vagy éppen Born Ádám táskáját vagy kávéját, közben kérdezni, faggatni, kérni, tanulni. Ahogy Szabó Gábor egyszerűen és tömören megfogalmazta, locsi-fecsi szakma ez, vagy inkább kávéházi, amihez megfelelő emberek kellenek.

Milyen tehát az ideális jelentkező a szakra? Halálosan szerelmes és elkötelezett, nem blöfföl, ugrásra kész egyéniség, ugyanakkor csapatjátékos, aki visz, fog, megy, mond és csinál.